185154. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés kisülőlámpa gyujtására

î 185 154 2 A találmány tárgya elrendezés kisülőlámpa gyújtására, amely hálózati nullavezetékhez csatlakoztatott első elektróddal és áramkorlátozó tekercselésen keresztül hálózati fázisvezetőkre csatlakoztatott második elektród­dal működtetett kisülőlámpához van illesztve és mind kis- és közép-, mind pedig nagynyomású kisülőlámpák és különösen fénycsövek megbízható, gyors gyújtását biztosítja. , A ma általánosan használt fénycsöveknél az elektró­dokat előzetesen fel kell fűteni. A fénycső gyújtása csak azután lehetséges, hogy az elektródok felfűtése meg­történt. A gyújtáshoz a legtöbb esetben azt a megoldási választják, hogy' az elektródokat rövid időre gyújtó­­feszültséggel táplálják és ennek értékét az üzemi feszült­ségénél nagyobbra választják. A gyújtófeszültség általá­ban az indukció jelensége révén fejti ki hatását, A tapasztalatok szerint a kisülőlámpa bekapcsolása és a tényleges felgyulladása között meghatározott idő telik el. Ehhez iáiul egyes esetekben az is, hogy a tény­leges gyújtástól eltérő gyújtási folyamatokban kellemet len fényremegés keletkezik. Ebből következik, hogy bizonyos, a kisülőlámpától függő időtartamon belül a teljes fény teljesítményt a kisülőlámpa nem képes biz­tosítani és ezt a felhasználó kellemetlen jelenségként érzékeli. Sok próbálkozás történt eddig is arra, hogy a kisülőlámpáknak ezt a kényelmetlen tulajdonságát felszámolják. Mindennek ellenére mind a mai napig nem sikerült olyan elrendezést kialakítani, amelynek révén a kisülőlátnpák, s különösen a fénycsövek azonnali gyúj­tása biztosított. A jelen találmány feladata olyan, kisüíőlámpák, s különösen fénycsövek gyújtására szolgáló elrendezés kialakítása, amely egyszerű felépítéssel biztosítja, hogy a kisülőlámpák károsodás nélkül, késíekedésmentesen, a bekapcsolást követően felgyulladjanak. A találmány szerint a feladat megoldását oly módon javasoljuk, hogy a kisülőlámpát olyan gyújtási elrendezéssel látjuk el, amely a lámpa elektródjaira a kisülőlámpa vagy kisülő­lámpák bekapcsolásakor, amelyhez előnyösen az ala­csony feszültségek tartományába eső feszültség szolgál, rövid időtartammal olyan nagyságú gyújtófeszültséget juttat, amely azonnal ívkisülést idéz elő. Ha mindjárt a kisülőlámpa bekapcsolásakor elektród­jaira olyan nagyságú feszültséget juttatunk, amely azon­nali ívkisülést hoz létre, a kisülőlámpa késlekedés nélkül, a bekapcsolást követően remegéstől mentes fény kibo­csátásával felgyullad. Ennek megfelelően nem kell vi­szonylag hosszú ideig várakozni alihoz, hogy a kisülő­­lámpa a teljes fényteljesítményt biztosítsa. Az elektró­doknak az égő fényív által biztosított gyors felmelege­dése szinte azonnal biztosítja a megfelelő elektród­emissziót, aminek révén már rövid idő elteltével, még­pedig a tápfeszültség néhány periódusát követően a meg­emelt gyújtófeszültség értéke lecsökkenthető. A találmány szerint javasoljuk, hogy a kisülőlámpa elektródjait kisülési vagy emissziós csúcsokkal lássák el. Ha ezeket a kisülési vagy emissziós csúcsokat egymásból kiindulóan hossztengely mentén tulipánszerűen és ten­gelyirányban kör alakban futóan egyre keskenyedő ke­resztmetszettel hozzuk létre, a tulipáncsúcsok a kisülési ív nagymérvű kiépülése nélkül is gyorsan felmelegednek, lavinaszerű elektronfelszabadulás jön létre, és így áthidal­ható az a túlfeszültségi tartomány, amely a normál feszültséghez visszavezet. Ezen kívül az eddigi elrendezé­sekkel szemben a gyújtási gáznyomást is olyan nagy, elő­nyösen mintegy 10...30 rabár ral megnövelt értékre lehet választani, hogy ezzel ideális gyújtási folyamat, spektrális összetétel és kedvező fényhasznosítás legyen elérhető. A kisüíőlámpák begyújtását a találmány szerint egy­ezet íí eszközökkel lehet biztosítani. Nincs szükség azokra a különleges gyújíókapcsolásokra, amelyek például nagy­­frekvenciás nagyfeszültséget hoznak létre. A találmány szerinti elrendezés egy előnyös kiviteli alakjában a gyújtó­­feszültség rövid időtartamig szükséges értékét egyszerűen feltranszformálással biztosítjuk. Az ehhez szükséges feszüitsőgnövelő elrendezést, például transzfonná tort a lámpához eddig is használt áramkorlátozó tekercselés felhasználásával úgy alakítjuk át, hogy az áramkorlátozó tekercselést vezérelhető megszakítóelem kimenetére csat­lakoztatott indítótekercseléssel látjuk eí. A ma már jelentős mértékben elterjedt kisnyomású fénycsövekben szinte kivétel nélkül aktiváló anyaggal bevont izzóspirálokat alkalmaznak. Az ionokat előállító fényport merítéssel vagy szórással viszik fel a spirál felü­letére. Az elektródokat külön söntkapcsolással látják el és ezekkel biztosítják előaktiválásukaí. Az önmagában tökéletesen kivitelezett bevonatok is könnyen leépülnek az elektródok felületéről, ami elöbb-utóbb a cső elektród­­terének befeketedését okozza. Olyan fénycsövek eseté­ben, amelyeket úgynevezett hidegindítóval gyújtanak be, az ellenállás igen alacsony értékű és az elektródok le­épülése viszonylag gyorsan következik be. Ennek egyik fontos okozója az a tény, hogy éppen az aktiváló anya­gok mutatnak kis ellenállást a megnövelt gyújtófeszült­­séggel járó megnövelt elektronbecsapódással szemben. Amikor a találmány szerint javasolt módon a kisülési pálya irányába mutató, nagy hőszilárdságú fémes anyag­ból készült kupát alkalmazunk, amelyet szélén elektro­nokat könnyen emittáló csúcsokkal látjuk el, a nagy­­feszültséggel előállított elektronok korlátos mértékű be­csapódása mellett is a felmelegedés, a felhevülés azonnal fellép, a gyújtás biztosított és a tápfeszültség gyorsan visszatérhet a szokásos értékre. A kupaszerű fémes részt szintereihető anyaggal, például volfrámporral, ritkaföld­­fém-oxidokkal és korlátos villamos vezeíőképességű oxidokkal lehet kitölteni, amelyet ezt követően nagy nyomás alatt préselünk és préselés után szinterelünk. A fentiekből is következik, hogy a kupa tulipánszeríí alakot vesz fel és az egyes csúcsok alkalmasak arra, hogy korlátos kisülési lökés hatására is elegendő elektront bocsássanak ki, ami biztosítja, hogy a nagyfeszültségű kisülési áramból a szokványos hálózati áramhoz köny­­nyen vissza lehessen térni, egyúttal olyan hővezetés jöj­jön léire, amelynek jellemzője, hogy a kisülési ív gyorsan a normál üzemet jellemző paramétereket érje el. Ismert módon minden gyújtási eljárásban törekednek olyan elő­­aktivdlt anyagok választására, amelyekkel a gyújtás Folyamata könnyebbé válik, az elektródok elhasználó­dása csökken. Ismeretes, hogy minden elektród gyújtás­készsége attól függ, hogy mennyire könnyen felmelegit­­hető anyagból készül. A könnyű felmelegíthetőséget az adott esetben úgy érjük el, hogy a fémes rész széleit virágsziromszerűen, például a tulipán, a margaréta szir­mainak megfelelően alakítjuk ki. Ily módon eddig isme­retlen felépítésű elektródokat kapunk, amelyek biztosít­ják a hideg feltételek közötti gyújtást. A gyújtási eljárás során figyelembe kell venni, hogy az elektronok kemény becsapódása csak a lehető leg­rövidebb ideig tartson, hogy az elektródokat kitöltő anyagot nagyon rövid ideig tartó elpárolgás ne károsít­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 35 2

Next

/
Thumbnails
Contents