185134. lajstromszámú szabadalom • Eljárás építőelemek előállítására és szerkezet építőelemek előállításához
1 185 134 2 A találmány tárgya eljárás építőelemek előállítására és szerkezet építőelemek előállításához. Építőelemek előállítására ismeretes az a megoldás, hogy gyárilag komplett falelemként vagy födémelemként — adott esetben építészeti elemekkel (nyílászáró szerkezet stb.) és/vagy épületgépészeti szerelvényekkel együtt — készítenek el különféle egységeket, amelyeket kapcsolóelemekkel látnak el, majd az építési helyszínen összeszerelnek. Ugyancsak ismert építőelemek helyszíni gyártása és összeszerelése. Az előbbi megoldás legfőbb hiányossága az, hogy az építőelemek építési helyszínre való szállítása körülményes és költséges, az építőelemek rakodás és szállítás közben könnyen megsérülhetnek, speciális berendezéseket igényelnek, és súlyuk igen nagy. Az utóbbi megoldásnál a pontos mérettartás és a gazdaságos gyártás nem biztosítható. Az építési helyszínen általában csak egyszerű alakzatok gyárthatók, egyszerű kapcsolati felületkiképzéssel. A találmány célja a fenti ismert megoldások említett hiányosságainak kiküszöbölése. A találmány feladata olyan eljárás és berendezés létrehozása építőelemek előállítására, amelyek kiküszöbölik a gyári előregyártással kapcsolatos szállítási, rakodási problémákat, ugyanakkor megtartják az üzemszerű előregyártás előnyeit, emellett kiküszöbölik a helyszíni gyártás lehetőségeit korlátozó problémákat, megtartva annak azt a lényeges előnyét, hogy nem kell nagy súlyú és sérülésekre érzékeny építőelemeket nagy távolságra szállítani. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha gyárilag csak az építőelem vázát készítjük el, és a váz megfelelő részeit szükség szerint sablonként alakítjuk ki, akkor csak a viszonylag kis súlyú vázat kell nagyobb távolságra szállítani, és az előre kialakított formarészeket a helyszínen ki lehet tölteni a megfelelő anyaggal (pl. betonnal). Maga a kitöltés különösebb szakértelem nélkül elvégezhető. Mivel a váz és az ahhoz csatlakozó elemek gyárilag készülnek, biztosítható gazdaságos és egyenletes minőségű gyártásuk. A váz önmagában még nem építőelem, teherhordó funkciót csak a sablonként kialakított részek betonnal vagy hasonló anyaggal történő kitöltése és az anyag megszilárdulása után teljesít. A váz maga csak arra szolgál, hogy hordozza a kívánt helyre rögzített építészeti elemeket és/vagy épületgépészeti szerelvényeket, valamint hogy sablonként szolgáljon, éspedig olyan sablonként, amelyet a kitöltő anyag megszilárdulása után nem távolítunk el, hanem az építőelem részeként megtartunk. Ezen felismerések alapján az elsődleges feladat megoldása olyan eljárás építőelemek előállítására, amelynek során az építőelem számára - célszerűen fém anyagból - vázat hozunk létre, amelyet további építőelemek csatlakoztatására alkalmas kapcsolóelemekkel, valamint adott esetben építészeti elemekkel és/vagy épületgépészeti szerelvényekkel látunk el, majd a vázat képlékeny állapotban bedolgozható, megszilárdulni képes anyaggal töltjük ki, és amely eljárásnál a találmány értelmében a vázat előregyártjuk, majd az építési helyszínre szállítjuk, és a helyszínen töltjük ki a megszilárdulni képes anyaggal. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál a vázat legalább egy helyzetben legalább alulról és oldalról zárt szerkezetként gyártjuk előre, és a megszilárdulni képes anyaggal való kitöltést ilyen helyzetben végezzük. Egy másik előnyös foganatosítási módnál a váz kontúrjain belül - célszerűen hálószerű szerkezetből — vasalatot alakítunk ki. Egy további előnyös foganatosítási módnál a víz kontúrjain belül nyílászáró szerkezet számára tokot helyezünk el, amelyet a vázhoz rögzítünk. A másodlagos feladat megoldása olyan szerkezet építőelemek előállításához, amelynek — célszerűen fémből készült — váza, valamint a vázhoz erősített kapcsolóeleme van, és amelynél a találmány értelmében a váz által közrezárt térrész legalább részenként legalább egy oldalról zárólappal van határolva, és a zárólap a váz egyes részeivel együtt legalább egy helyzetben legalább alulról és oldalról zárt, képlékeny állapotban bedolgozható anyag befogadására alkalmas formát határol. A találmány szerinti szerkezet egy előnyös kiviteli alaknál - célszerűen hálóként kialakított - vasalattal van ellátva. Egy másik előnyös kiviteli alaknál a vázhoz nyílászáró szerkezet befogadására alkalmas tok van erősítve, amely legalább egy oldalról teljes körvonala mentén zárólaphoz van illesztve, és a zárólap a tok helyén azzal egybevágó nyílással van ellátva. A találmányt az alábbiakban a csatolt rajzon vázolt kiviteli példa kapcsán ismertetjük. Az 1. ábra építőelem találmány szerinti előállításához alkalmazott szerkezet felülnézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti szerkezet elölnézete, a 3. ábra az 1 — 2i ábrák szerinti szerkezetből előállított építőelem felülnézete, és a 4. ábra a 3. ábra szerinti építőelem oldalnézete. Az 1 -- 2. ábrák szerinti szerkezetnek - célszerűen fémből készült - 1 váza van, amely lényegében derékszögű négyszög alakú keretként van kialakítva, és 2. ábra szerinti alulsó oldalán fémlemezből készült 8 zárólappal van ellátva. Az 1-2. ábrák szerinti szerkezet jobboldali részén a 8 zárólaphoz (nem ábrázolt) nyílászáró szerkezet befogadására alkalmas 4 tok van erősítve, amely lényegében a 8 zárólapból a 2. ábra szerinti helyzetben felfelé kiálló, téglalap alakú, lapjára toldott lemezcsíkokból kialakított keret. Ezen keret belsejében a 8 zárólap ki van vágva. Az 1 váz téglalap alakú külső keretén belüli rész acélhálóként kialakított 2 vasalattal, illetve 5 szigeteléssel van ellátva. Az 1 váz ezenkívül épületgépészeti 3 szerelvényeket is hordoz, amelyek betonozás után bentmaradnak a kész építőelemben, végül sarkain 6 kapcsolóelemekkel van ellátva, amelyekkel a kész építőelem beépítésekor a szomszédos építőelemekhez csatlakoztatható. Az 1 - 2. ábrák szerinti szerkezet a 2. ábra szerinti helyzetben alulról és oldalról teljesen zárt formát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
