185128. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imodazo-benzo-tiadiazetpin-származékok előállítására

1 185 128 2 A találmány tárgya eljárás az I általános képletű 5-(di­­aza-dkloalkil)-imidazo[2,l-b] [1,3, 5] benzo-tiadiazepin­­-származékok — ahol Rt és R2 hidrogénatomot, rövidszénláncú alkilcsoportot vagy rövidszénláncú alkoxi-karbonil-csoportot jelent, Ph jelentése 1,2-fenilén-csoport, amely lehet szubszti­­tuálatlan, vagy egy szubsztituenssel lehet helyette­sítve, éspedig rövidszénláncú alkoxicsoporttal, halogénatommal vagy trifluor-metil-csoporttal, CmH2m és CnH2n rövidszénláncú alkiléncsoportot je­lent, amely a két nitrogénatomot két vagy három szénatommal választja el és R3 jelentése hidrogénatom, rövidszénláncú alkilcso­­port, rövidszénláncú aíkoxi-karbonil-csoport, fenil­­-(rövidszénláncú)-alkoxi-karbonil-csoport vagy hidroxi-(rövidszénláncú)-alkil-csoport, ahol a hid­­roxilcsoportot a nitrogénatomtól legalább két szén­atom választja el — valamint N- és/vagy S-oxidjai és sói, különösen mindezen vegyületek savval vagy bázissal képzett gyógyászatban alkalmazható sóinak és ezeket a vegyületcket tartalmazó gyógyszerkészítményeknek az előállítására. Az Rí , R2, R3 rövidszénláncú alkilcsoport, de az em­lített alkoxicsoportokban vagy egyéb alkilezetc csopor­tokban is az alkilrész mindenekelőtt metilcsoportot, azonban etilcsoportot is, vagy n- vagy ízo-propil-, vagy -butil-csoportot jelent, például 2-metil-propil-csoportot, vagy 3-metil-butil-csoportot. A Ph csoportban levő halogénatom előnyösen fluor­­vágy klóratom, azonban brómatom is tehet. AzRj és/vagy R2 csoport mint rövidszénláncú-alkoxi­­-karbonil-csoport, vagy egy ilyen csoport az 1,2-fenilén­­-csoportban, előnyösen metoxi-karbonil-, vagy etoxi­­-karbonil-csoport. A Ph 1,2-fenilén-csoport'előnyösen szubsztituálatlan vagy a fentiekben említett szubsztituensekkel egyszere­sen helyettesített. Ilyen szubsztituensek például a metoxi-, etoxi-, vagy izopropoxicsoport; fluor-, klór-, vagy brómatom vagy trifiuormetil-csoport. A CmH2,n és C„H2n rövidszénláncú alkiléncsoport elsősorban etiléncsoport, azonban 1,2-vagy 1,3-propilén­­-csoport, 1,2-, 1,3- vagy 2,3-butilén-csoport is lehet, amely a szomszédos nitrogénatommal előnyösen piper­­azino- vagy hexahidro-l,4-diazepinocsoportot képez. Az R3 rövidszénláncú alkoxi-karbonil-csoport vagy hidroxi-(rövidszénláncú)-alkil-csoport előnyösen metoxi­­-karbonil- vagy etoxi-karbonil-csoport, 2-hidroxi-etiI- vagy -propil-csoport, 3-hidroxi-propU- vagy -butil-cso­­port, illetve 4-hidroxi-butil-csoport. A fenil-(rövidszénláncú)-alkoxi-karbonil-csoport lehet például fenil-metoxi-karbonil-csoport vagy feníl-etoxi­­-karbonil-cső port. A fentiekben említett N-oxidok előnyösen olyan típu­súak, amelyekben R3 jelentése rövidszénláncú alkilcso­port vagy hidroxi(rövídszénláncú)-aikil-csoport és ame­lyekben az oxigénatom az R3 csoportot tartalmazó nit­rogénatomhoz kapcsolódik. A fentiekben említett S-oxi­­dok szulfoxidok (SO) vagy szulfoncsoportok (S02). Az említeti savaddíciós sók anionjai előnyösen azok, amelyekből gyógyászatban alkalmazható sók képezhe­tők, például az alábbiakban említett savakkal. A rövidszénláncú kifejezés a fentiekben és az ezt követő részben legfeljebb 4, különösen azonban 1 vagy 2 szénatomos szerves csoportokat vagy vegyületeket jelentenek. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek értékes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, elsősorban neuroleptikus hatással. Ezeket állatkísérletek­kel, előnyösen emlősökön, például egereken, patkányo­kon vagy majmokon, mint vizsgálati alanyokon mutat­tuk ki. Az említett vegyületeket enterálisan vagy paten­téi álisan, előnyösen orálisan, azonban szubkután, intra­vénásán vagy intraperitoneálisan, például kapszula alak­jában vagy keményítőt tartalmazó szuszpenzió vagy vizes oldat alakjában alkalmazhatjuk. A dózisokat körülbelül 0,01 és 100 mg/testsúly kg/nap tartományban adagoltuk, előnyösen 0,05 és 10 mg/testsúly kg/nap, különösen 0,1 és 5 mg/testsúly kg/nap lehet adagolni. Az említett neuroleptikus tulajdonságokat kifejlett patkányokon, vagy selyemmajmokon mutattuk • ki. Az állatokat emelő kezelésére tanítottuk be, ami által a lábukon alkalmazott elektromos sokk elől ki tudtak térni. Minden emelőnyomás 30 másodperccel késleltette a sokkot. Abban az esetben, ha az állat a fent említett időintervallumban elfelejtette az emelőt lenyomni, akkor 15 másodpercenként rövid (0,5 szék) elektromos sokkot kapott, amíg az emelőt ismételten le nem nyomta. A kontroll körülmények között az állatok kis mértékben kiegyenlített sebességgel működtetik az emelőt és ritkán kaptak több mint 6 elektromos sokkot egy 25 percestől 4 óráig tartó kísérleti időszakban. Az említett vegyületek — amelyeket az állatoknak 30,90 és 210 perccel a kísér­let előtt adagoltunk - blokkolták a betanított feltételek­hez kötött „elkerülési” magatartást. Az „elkerülési” reakció csökkenésének következménye az állatok által elszenvedett elektromos sokk számának jelentős növeke­dése. Mind az „elkerülési” reakció számát, mind pedig a hibás magatartást Sidmann-féle elkerülési vizsgálattal regisztráltuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek, például az 5-{4-metiJ-piperazino)-imidazo­­[2,1-b] [1, 3, 5]-bcnzo-tiadiazepin vagy gyógyászatban alkalmazható sói patkányok vagy majmok elkerülési reakcióját csökkentik 10 mg/testsúly kg, vagy ennél kevesebb összadag alkalmazása esetén. A klasszikus neurolepíikumok ismert extrapiramidális mellékhatásai (EMK) selyemmajmokban, amelyek előze­tesen ismételt antipszichotikus kezelést kaptak, jellegze­tes motoros szindrómákat váltottak ki Ezek a mozgás­­zavarok disztóniás testtartásból és diszkinéziás mozgás­ból álltak, amelyek inkább az emberben fellépő EMH- nak feleltek meg, mint kataiepsziának vagy remegésnek, így potenciális extrapiramidális mellékhatások, azonban adott esetben más neurológiai szimptomák is (például ptózis) jelentkeztek kifejlett selyemmajmok megfigyelé­sekor (700—1200 g súlyúak). Az állatokat hetenként egyszer vagy kétszer két héten át haloperidollal (1,25 mg/ /testsúly kg) kezeltük. Ilyen típusú kezelés kb. 2-4 hó­nap után, a haloperido! adagolása után 1-6 óra múlva jói látható disztóniás testtartást és diszkinéziás mozgást eredményezett. Egyébként más időpontban nem állapít­hattuk meg az állatok szokványostól eltérő mozgásait. A haloperidollal előidézett diszkinézia megjelenése után, ■é fent ismertetett kezelést megszakítottuk. Az állatok ezek után csupán minden 4-8 héten kaptak 1,25 mg/test­súly kg haliperidolt és kontroll állatokként használtuk rel őket a találmány szerinti vegyületek vizsgálatakor. A majmokat 2, 4 és 6 órás időközökben a kezelés 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents