185098. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aálatok takarmányozására valamint a takarmány előállítására
2 . 1 hérjét és a választási periódus végén arányosan kevesebb emészthető fehérjét adagolunk, amint ezt korábban már tárgyaltuk. A 3. ábra semetikusan bemutatja a találmány elvét, azaz egy takarmányozási egység összeállítását két al kotórészből: a fehérje-levesből (PS) és az alaptakarmányból (BF) a választási periódus folyamán. A 4. ábra mutatja be a fehérje-levesnek és az alaptakarmánynak az 1. ábra 1. csoportjában levő sertésekkel feletetett mennyiségét és az 5. ábra mutatja be a fehérje-levesnek és az árpa-dara (BG) formájú alap-takarmánynak az 1. ábra 2. csoportjában levő sertésekkel feletetett mennyiségét. A 2. és 3. ábra X-tengelye a kort és a súlyt is mutatja. A 2. ábrában a kor és a súly közötti kapcsolat lényegileg ugyanolyan, mint’amely a szokásos táplálási módszernél igaz, amely azt jelenti, hogy amikor ténylegesen a találmány szerinti módszerrel dolgozunk, általában gyorsabb súlygyarapodást érünk el, mint ahogyan a 2. ábrában látható, azaz a javulás mintegy egy hétnek felel meg. A 2. ábra B görbéjének lefutásához meg kell jegyeznünk, hogy nagyön nagy fehérje-leves beadás van előírva nagyon fiatal korban (amely még nincs a 2. ábrában). így több esetben előnyös a fehérje-leves és az alap-takarmány arányában 2:1 aránnyal indulni az első vagy az első néhány hétben, és ezután csökkenteni az arányt 1:1-nél is kisebbre a kb. 4—5 hetes korban. Általában minél fiatalabb a sertés, annál nagyobb az igény a viszonylag több, számukra emészthető fehérjére (állati fonásból származó fehérjére). Általában ha a sertések a fejlődésben sikeresen indulnak, nagy arányban használva az emészthető fehérjét, fejlődésük gyorsabb lesz és hamarabb lesznek képesek hasznosítani a szénhidrátot és a nem állati eredetű fehérjét, amint ezt a B görbe további lefutása jelzi. A sertések egy etetésének átlagos időtartama a választási periódusban 5—6 perc (a választási időtartam kezdetén) és 10 perc (a választási periódus végén) között van. Amikor mikro-beállítást hajtunk végre, ez jelenthet arányosan több fehérje-levest az etetés kezdetén (azaz 50-75%-kal többet, mint az átlagos arányos mennyiség) és arányosan kevesebbet az etetés későbbi perceiben, úgy, hogy a makró-beállítás szerinti megkívánt átlag azárt legyen meg. Ilyen módon a sertések emésztőrendszerének kapacitása és kiválasztása optimálisan hasznosul. Példaként, 1 kg álap-takarmány és 1 kg fehérje -leves kombinációja (amely az 1. ábra szerint 7-9 kg-os súlyú sertésekhez alkalmazható) a következőket tartalmazza táplálkozási egységenként: emészthető zsír 59,0 g emészthető fehérje 176,0 g emészthető lizin 10,4 g emészthető metionin 3,5 g emészthető cisztin 2,3 g kalcium 11,5 g foszfor 9,5 g A 10-11 hetes korú, 20-24 kg súlyú állatok számára az 1. ábra szerinti kombináció (1 kg alap-takarmány és 0,5 kg fehérje-leves) a következőket tartalmázzá táplálkozási egységenként: emészthető zsír 39,0 g emészthető fehérje 160,0 g emészthető lizin ' 8,9 g emészthető metionin 3,0 g emészthető cisztin 2,4 g kalcium 73 g foszfor 7,0 g 1. Példa Az 1. táblázatban bemutatott alkotórészekből fehérje-levest készítettünk az 1. táblázatban megadott arányban. Az alkotórészeket egy edényben összekeverünk és addig aprítottuk ebben, amíg a folyadék megfelelő viszkozitást nem ért el. A folyadékot ezután autoklávozással sterileztük. + 1,0% mononátrium-foszfát 0,l%metionin 0,5% vitamin/nyomelem-keverék (Loevens Kemiske Fabrik, Kopenhága, Dánia) 0,4% NaCl A fehérje-leves egyes alkotórészeiből származó zsír, emészthető fehérje, lizin, metionin és cisztin-tartalom a teljes fehérje-levesben a 2. táblázatban látható. + 1,0% mononátrium-foszfát 0,1% metionin 0,5% vitamin/nyomelem keverék (Loevens Kemiske Fabrik, Kopenhága, Dánia) 0,4% NaCl Alap-takarmánykeveréket készítettünk árpalisztből és szójalisztből a 3. táblázatban feltüntetett arányokban. A 3. táblázat tartalmazza az árpából és a szójából származó táplálkozási egység értékeket, valamint a kaclium- és foszfortartalmat. Az árpában és szójalisztbcn található emészthető zsír, emészthető fehérje, lizin, metionin és cisztin tartalmat a 4. táblázat mutatja be. Az 1. és 2. táblázat szerinti fehérje-levest és a 3. és 4. táblázat szerinti alaptakarmányt kombináltuk különböző mennyiségekben és használtuk fel a választási malacok etetéséhez (1. csoport) az alábbiak szerint: Három csoportban választási malacokat etettünk különböző takarmányokkal. Minden csoport 14 sertésből állt. Gyakorlati okokból az etetési kísérleteket a három csoportnak azonos periódusban végeztük el, bár ez azt jelenti, hogy a csoportban nem volt azonos az átlagos induló súly. Az 1. csoport az 1. és 2. táblázat szerinti fehérje-levesből és a 3. és 4. táblázat szerinti alap-takarmányból álló takarmányt kapott a 4. ábra szerinti mennyiségben. A 2. csoport ugyanazt a fehérje-levest kapta, mint az 1. csoport, de az alaptakarmány csupán a 3. táblázatban jellemzett árpalisztet tartalmazta, vagyis a 2. csoport nem kapott szójalisztet. A teljes fehérje kisebb mennyiségének kiegyenlítésére a fehérje-levest a 2. csoportnak olyan mennyiségben adagoltuk, hogy 1 kg takarmány teljes fehérje-tartalma a sertések minden korcsoportjában azonos maradjon az 1. csoportéval. A fehérjeleves (PS) és az árpa-dara (BG) beadását ä megfelelő periódusban áz 5. ábra mutatja be. A 3. csoport kontroll-csoport, amely hagyományos, nagy fehérje-tartalmú választási takarmányt (FAT T 6, FAF, Svedenbor;, Dánia) kapott. 185.098 5 10 15 20 25 30 A 35 40 45 50 55 60
