185057. lajstromszámú szabadalom • Biztonságtechnikai védőszerkezet

1 185 057 2 tak ki, és amely az 1,050.132 lajstromszárnú NSZK közzétételi iratban található meg. Itt az összeforgó hengerpárok közötti hengerrés elé egy ún. védőcső van elhelyezve. A védőcső belsejében egy karos áttétellel ki­feszített helyzetben tartott acélkábel van átvezetve. Amikor a gépet kezelő személy vigyázatlanságból túl­ságosan megközelíti a hengerrést, hozzáér a védőcsőhöz, aminek hatására a benne kifeszitett kábel a karos áttételt elmozdítja, ez utóbbi pedig a gépet megállítja. A kívánt védőhatást ezzel a módszerrel sem sikerült elérni. Az ese­tek nagy részében ugyanis a védőhatás csak akkor érvé­nyesül, amikor a kézfej már a veszélyzónába érkezett, amellett a gép tömegerőiből származó ún. „túlfutás” miatt a megállás csak erős késleltetés után jön létre. Az említett megoldásoknál kedvezőbb az a védő­szerkezet, amelyet a 179 352 számú magyar szabadalmi leírás ismertet. Az utóbbi védőszerkezet előnye, hogy „geometriai kényszer” folytán tartja távol a kezelő személy testrészét és/vagy ruházatát a hengerréstől. Ha pedig a veszélyzónát túlságosan megközelítette, úgy a hengerek forgásértelme és a védőeszköz geometriai ki­alakítása folytán a kéz vagy ruházat inkább „kidobódik” a veszélyzónából, mintsem a hengerek valamelyikének oda való behúzó hatása érvényesülne. A helyes és nagy mértékben biztonságos elgondolás fogyatékossága azonban, hogy gyakorlatilag csak a mind­két végükön megfogott vízszintes helyzetű hengerek ese­tében alkalmazható. A védőeszköz szerepét betöltő ido­mokat ugyanis úgy kell a hengerrés előtt elhelyezni, hogy azok mindkét végükön rögzítve legyenek, ami az egyik oldalról a kiszolgálhatóság érdekében szabadon álló hengerek esetében megvalósíthatatlan. A találmány célja olyan védőszerkezet kifejlesztése, amely az egyik végükön szabadon álló, forgó hengerek esetében is tökéletes biztonsággal megelőzi a baleseteket, egyszerű szerkezeti fölépítésű, beépítése nem rontja a gép teljesítő képességét és használhatóságát, könnyen fölszerelhető, a működése során elhasználódó alkatrészei pedig gyorsan és egyszerűen pótolhatók. Feladata a találmánynak ezen belül annak megvalósí­tása is, hogy a védőszerkezet ne nehezítse meg a beren­dezés üzemszerű használatát és kiszolgálását, a védő­hatás pedig minden veszélyhelyzetben automatikusan és biztonságosan megvalósuljon. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az ismert védőszerkezetek védőrúdjainak alkalmazásából származó előnyök megtarthatók, a hátrányok pedig ki­küszöbölhetők akkor, ha a védőrudat olyan sajátságos módon rögzítjük üzemi helyzetében, hogy az üzemi igénybevételek hirtelen megnövekedése — tehát pl. test­rész vagy ruhadarab bekapása — esetén egy kijelölt kriti­kus keresztmetszetben „tönkre menjen”, és ennek hatá­sára a gép azonnali megállása következzék be. A találmányi gondolathoz tartozik az is, hogy a védő­­rúd egy vagy több helyen történő rögzítése meghatáro­zott nagyságú igénybevételek, pl. a védőrúd rugalmas alakváltozása bizonyos határáig üzemszerűen működjék, míg a határérték túllépésekor a rögzítő kapcsolatok leg­alább egyike maradó alakváltozást szenvedjen, cél­szerűen elszakadjon. Ezt azáltal lehet elérni, ha a kapcso­lati helyen olyan gyengítést alakítunk ki, amellyel mint­egy „kiprovokáljuk”, hogy a túligénybevétel hatására a törés vagy szakadás ott következzék be. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti biztonságtechnikai védőszerkezet, főleg egyik végükön megfogott, a másik végükön szabadon álló, forgó henge­retekéi rendelkező berendezések, pl. textilipari gépek esetében a kezelő személyek testrészeinek és ruházatá­nak a forgó hengerek hatáskörzetéből való távoltartására és ezáltal az illető berendezéseknél előfordulható bal­esetek megelőzésére — amely védőszerkezetnek a forgó hengerek palástfelülete közelében elhelyezett, a henge­rek alkotóinak irányában kiterjedő védőelemei, pl. védő­­riidjai vannak, a védőelemek, pl. védőrudak pedig a be­rendezés meghajtó mechanizmusát megállító végállás kapcsolóval vannak összeköttetésben, és azoknak mint­egy érzékelő vagy beavatkozó működtető szerveit képe­zik, — oly módon van kialakítva, hogy a védőrúd a be­rendezés házához közvetlenül vagy közvetítő idom, pl. a'aplemez útján és a kezelő személy valamely testrészé­nek vagy ruházatának bekapásakor föllépő, meghatáro­zott nagyságú erő hatására elszakadó egy vagy több rög­zítő elem segítségével van fölerősítve. A találmány szerinti biztonságtechnikai védőszerkezet további ismérve lehet, hogy a védőrúdhoz talpidom csat­lakozik, a talpidom pedig a rögzítő elemek számához igazodó, azokat befogadó nyílással, pl. furattal rendel­kezik. A védőrúd célszerűen annak talpidoma és a ház vagy a közvetítő idom közé a rögzítő elemeken kívül, a védőrudat a rögzítő elemek elszakadása utáni elmoz­­iult helyzetében megtartó kiegészítő biztonsági kötő­elem is be van iktatva. A rögzítő elemet a védőrúdhoz, célszerűen annak talpidomához, valamint a berendezés házához vagy a közvetítő idomhoz kapcsolódó menetes orsó alkotja. A rögzítő elem menetes orsója az annak elszakadását eredményező erő nagyságához igazodó keresztmetszet­­gyengítéssel, pl. bemetszéssel van ellátva. A rögzítő elem menetes orsója mentén annak relatív helyzetét a védőrúdhoz, valamint a berendezés házához vagy a közvetítő idomhoz képest megszabó anyák van­nak elhelyezve. A végálláskapcsoló a berendezés házához vagy a közvetítő idomhoz erősített fogadó tagot, vala­mint a fogadó taggal villamosán együttműködő zárótagot tartalmaz. A végálláskapcsoló fogadótagja szigetelő foglalattal és annak a zárótag felé néző végén pólusokkal rendelkezik. A fogadó tag pólusai egymástól, pl. szigetelő kiöntés út­ján el vannak különítve. A végálláskapcsoló záró tagja szigetelő foglalattal és annak a fogadó tag felé néző végén záróidommal rendelkezik. A záróidom szabályozható módon, pl. állító csavarral ellátott leszorító rugó segítségével van a zárótagba be­ültetve. A közvetítő idom és a berendezés háza közé cél­szerűen távtartó van beiktatva. A találmány szerinti védőszerkezet legfőbb előnye a nagyfokú biztonság, amellyel az egyik végükön szabadon álló hengerpárok vagy hengersorok esetében is meg tud­ják előzni testrésznek vagy ruházatnak a hengerrésbe való jutását és annak következtében baleset létrejöttét. A nagyfokú biztonság arra vezethető vissza, hogy a veszélyzóna közelében elhelyezett védőrudaknak a gép­hez való rögzítése olyan szándékoltan gyenge pontokkal rendelkezik, amelyek egy megadott határértéket meg­haladó igénybevétel — általában forgató nyomaték — hatására elvesztik teherbíró képességüket, törésük vagy szakadásuk pedig az egész berendezést megállító villamos védőkapcsolót hoz működésbe. Minthogy a testrésznek vagy ruházatnak a veszélyzónába való bejutásakor min-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents