185028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás optikailag átlátszó aluminiumoxid alaktestek előállítására

1 2 ezért induláskor sok megnáziumoxidot kell adagolni avégett, hogy a hőkezelés után még elegendő mag­­néziumoxid maradjon, Ehhez járul m^ az is, hogy a nyersanyagban lévő szennyező anyagok elpárolgásának és a rögzített ke­mence leghidegebb részein lecsapódnak, ezzel zavar­ják a csövek végső zsugorítását. Végül a csöveket közbeiktatott molibdén vagy alu­­míniumoxid darabokkal el kell választani annak érde­kében, hogy elkerülhető legyen az egymás közötti összeragadás a hosszú ideig tartó hőkezelés során. Mindezek miatt ez a szakaszos égetési mód rendkí­­vül költséges, annál is inkább, mert az ipari terme­lésnél nagy számú időszakosan működő kemencére és viszonylag jelentős munkaerőié van szükség a bea­dagolás és az eltávolítás végzésénél. A találmány tárgya pontosan megjelölve tehát el­járás, amely lehetővé teszi olyan átlátszó, polikristá­­lyos aluiníniumoxid-csövek előállítását, amelyek kivá­ló optikai áteresztőképességgel és nagyon jó mecha­nikai ellenállással rendelkeznek, továbbá jól tűrik a hősokkot. Az eljárás abban áll, hogy a végső hőkeze­lést sokkal gyorsabb ciklusban végezzük, mint a2 elő­zőleg ismert eljárásoknál. Nagy optikai á te re sz tő k épe ssé g§e 1 és jó mechanikai eilenállóképességgel rendelkező zsugorított aiumí­­niumoxid alaktestek előállítása során nagy tisztaságú alumíniumoxid-porból indulunk ki, amelyhez szerves kötőanyagot és kis mennyiségű oxidot, előnyösen magnéziumoxidot és/vagy valamely ritkaföldfém-oxi­­dot adunk, a keveréket formázzuk és az alaktesteket egymást követően kétszer hőkezeljük, az első hőke­zelést oxidáló légkörben végezzük a kötőanyag eltá­volítása és a részecskék megszilárdítása érdekében, a második hőkezelést pedig hidrogéngáz légkörben e­­melt hőmérsékleten hatjuk végre zsugorított alaktes­­tek kialakítása végett. Az eljárásra az jellemző, hogy a második hőkezlést úgy végezzük, hogy az alakteste­ket 3-50 mm/perx áthaladási sebességgel 1820—1970 °C hőmérsékleten tartott kemencében folyamatosan annyi ideig vezetjük, amennyi szükséges egy alaktest­nek a megszilárdult vagy "előégetett" állapottól a kör­nyezeti hőmérsékleti állapot eléréséig történő égetés­hez, előnyösen legalább 30 percig és legfeljebb 5 óra hosszáig. A találmány szerinti eljárás eredetisége következés­képpen a második hőkezelés lefolyásának a körül­ményeiben rejlik. Munkánk során meglepő módon és a nagy számú előzetes Közlemény ellenére ténylege­sen megállapítottuk, hof^ valamely hosszan tartó hő­ciklus amelynél a hőmérséklet nagyon lassan emelke­dik, több órás tartózkodás az optimális hőmérsékle­ten és utána az. ugyancsan nagyon lassú visszatérés a környezeti hőmérsékletre, nem feltétlenül nélkülöz­­htetlen a tiszta alumíniumoxid-csövek megkívánt fizi­kai minőségének az eléréséhez. E témával kapcsolatos kutatások azt mutatták, hó©' nagy gyors és pontosan vezetett hőciklus lehetővé teheti olyan csövek előállí­tását, amelyek optikailag átlátszóak és mechanikailag még ellenállóbbak, mint abban az esetben, ha az ége­tés hosszú ideig történik. Így a találmány szerinti módszer technikai, ipari és gazdaságossági szempon­tok figyelembe vételével rendkívül előnyösnek mutat­kozik. A találmány szerinti eljárás egy érdekes jellemzője szerint az alak testek, nevezetesen a csövek, továbbítá­sát a zsugorító kemencében két különböző módon vé­gezhetjük. Az első megvalósítási módnál a csőformájű alaktes­teket rendszerint hosszanti irányban olymódon moz­gásuk a hőgradienshez viszonyítva, hogy minden pil­lanatban az anyagnak csak egy rövid szakasza emel­kedjék az égetési hőmérsékletre az alaktest egyik vé­gétől a másik végéig. A második megvalósítási módnál a csőformájű a­­laktesteket rendszerint keresztirányban úgy mozgat­juk, hogy mindegyik alaktestet teljes egészében nö­vekvő hőmérsékleten, utána pedig csökkenő hőmér­sékleten tartjuk. A találmány szerint a kemencében az alaktestek mozgatása során tiszta iüdrogént vagy kis mennyiségű oxigént és/vagy széndioxidot és/vagy nitrogént ésJ vagy vízgőzt tartalmazó hidrogént keringtetünk. A találmány szerinti eljárás hatásos volta lehetővé teszi a szükséges beviendő magnéziumoxid és/vagy rit­­kaföldfémuxidok mennyiségének a jobb adagolását a tiszta alumíniumoxid-poihoz kezelés előtt. Általá­ban 0,05% körüli mennyiségek nagyon kielégítőek. Az első hőkezelést ’'agy a szerves kötőanyag eltá­volítására irányuló előkezelést — ahogy az a szakterü­leten ismert oxidáló légkörben, leggyakrabban leve­gőben, végezzük 700 °C feletti hőmérsékleten. Ez a gyois zsugoritási eljárás, amelyet olyan égető­kemencében vagy kamrában végzünk ahol a csövek egy rögzített forró zónához viszonyítva hosszanti i­­rányban mozognak, a hőkezelést fokozatosan végez­zük a csövek egyik végétől a másik vége felé haladva, vagy ha a csövek keresztirányban mozognak, akkora csövek egész hosszukban ugyanolyan hőmérsékletnek amely szabályosan emelkedik, vannak kitéve, lehetővé teszi olyan csövek előállítását, amelyeket viszonylag kis méretű alumíniumoxidkristályok alkotnak, ame­lyek kitűnő ellenállást biztosítanak a hősokkokkal szemben és egyben nagyon jő az optikai átlátszósá­guk is. A fizikai jellemzők iparilag nagy pontossággal rep­rodukálhatók, mivel a csövek szigorúan ugyanazt a hőkezelést kapják. Ez a pontosság egyaránt érvényes a geometriára is, és a méretek nagyon kis tűréssel meghatározhatók. A jellemzőknek ez a reprodukál­hatósága ugyancsak annak a ténynek köszönhető, hogy e nagyon rövid ciklusokban történő hőkezelések folyamán a kristályok túlzott fejlődésének az elkerü­lésére adagolt oxidok, különösen a magnéziumoxid, gyakorlatilag már nem gőzölög el, és amelyet így na­gyon korlátozott mennyiségekben lehet bevinni, na­gyon kedvező az optikai átlátszóságra. Ezenfelül a szennyező anyagok a legmelegebb zó­nában párolognak el és a kamra hideg részein vagy a kamrán kívül kondenzál ódnak és így egyáltalán nem hatnak a csövek szerkezetére, továbbá nem okoznak helyi kémiai heterogentásokat, amelyek az optikai minőséget zavarnák. A kemencében haladó alaktestek vagy csövek elő­rehaladási sebessége a zsugorítás egész ideje alatt (egy hideg alaktestnek a kemencenyílásba való bevezetésé­től kezdve ugyanannak az alaktestnek a kivételéig és környezeti hőmérsékletre való lehűléséig) olyan lehet hogy az alaktestek az utat legalább 30 perc és legfel­jebb 5 óra alatt teszik meg. Ez jelentős mérvű hala­dást jelent az ismert módszerekhez viszonyítva, ha számításba vesszük még azt a tényt is, hogy az eljárás 185.028 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents