184995. lajstromszámú szabadalom • Eljárás konverziós ernyő gyártására

5 184995 6 elérhetünk anélkül, hogy helyileg olyan égéstermékek képződjenek, amelyek szennyezhetnék a lecsapódó anya­got. A magas hőmérséklet miatt az anyag szemcséi gyor­san megolvadnak, a gyors áramlási sebesség és egyéb okok miatt pedig igen rövid idő alatt a hordozóra ra­kódnak. Ezáltal az anyagot sem a túlzott oxidáció, sem az elbomlás veszélye nem fenyegeti, tehát a már aktivált lumineszkáló anyagok is egyszerűen felhasználhatók. Ez a körülmény nem csak feleslegessé tesz egy műveletet, hanem az esetleges károsodástól vagy szennyeződéstől is megóvja mind a réteget, mind a hordozót a további ke­zelés alatt. Ha a lumineszkáló anyagot mikroszerkeze­­tes felületű hordozóra vagy azon belül csapatjuk le, pél­dául az 1 380 186 sz. angol szabadalmi leírás alapján, akkor olyan repedéses szerkezetű konverziós ernyőt ka­punk, amely meggátolja a sugárzás vagy a töltéshordo­zók oldalirányú szóródását. Egy előnyös kiviteli alak esetében a lumineszkáló ernyő hordozója fényvezető szálakból áll, amelyeknek belső tartományai, vagyis az ún. magjai a lumineszkáló réteg felöli oldalon maratás útján el vannak távolítva. Az ismert leválasztási eljárásokkal összehasonlítva a találmány szerinti eljárás a hordozó felületének mélye­déseit megfelelően kitölti még akkor is, ha azok haránt­irányban viszonylag keskenyek. A találmány szerinti eljárás segítségével gyártott su­gárzásátalakító ernyők számos termékben alkalmazha­tók, többek között például mint röntgenkép-erősítő er­nyők a röntgendiagnosztikai berendezésekben. Ezekben a berendezésekben lévő ernyők arra szolgálnak, hogy a képet tartalmazó röntgen-sugárnyalábot a képminőség lehető legcsekélyebb rontása árán olyan sugárzássá ala­kítsák, amire az ernyő mögé helyezett filmlemez külö­nösen érzékeny. A találmány szerinti eljárással készült ernyőket, pl. a 4 179 100 sz. USA szabadalmi leírásban közölt módon, előnyösen alkalmazhatjuk olyan rönt­gensugár-detektorokban, amelyekben egymástól kifeje­zetten független detektor elemek sorozatát kell kialakí­tani. A találmány szerinti ernyőket előnyösen használhat­juk katódsugárcsövekben is. Az utóbbiak tömeggyártása ezáltal jóval gyorsabbá és megbízhatóbbá válik, mert csökkennek a foszforrészecskéknek a csőben való levá­lásából eredő problémák, és az ilyen csöveknél szokásos hátsó fémbevonat közvetlenül a tömör foszforrétegre választható le egyetlen és ugyanazon művelet keretében. A speciális célokra szolgáló katódsugárcsövek, mint pél­dául az elektronmikroszkóp csövek, az oszcilloszkóp csövek és a képerősitőcsövek ernyői számára a csökkent rétegvastagságot biztosító tömör anyagleválasztás és a tökéletesebb hőelvezetés vonzó tulajdonságoknak szá­mítanak, mert az ilyen réteget nagyobb helyi terhelésre lehet igénybevenni. Az elemi részecskék detektálására szolgáló mérőműszerekben, mint pl. a tömegspektrográ­fokban a szóbanforgó tömör rétegek öntartó tulajdon­sága lehetővé teszi az érzékenység növelését és a cserél­hető ernyők alkalmazását. A fotokonduktív tulajdonságú konverziós réteggel el­látott eszközök közé tartoznak például a szelénernyős röntgensugár-detektorok, amelyekben egy képet tartal­mazó beeső röntgensugárnyaláb elektrografikus úton előbb töltésmintázattá majd rögzített képpé alakítható ; vagy a képfelvevőcsövek, amelyekben egy képhordozó sugárnyaláb előbb villamos potenciálmintázattá, majd videojellé alakul, ami egy monitoron ábrázolható. A találmány szerinti megoldás néhány előnyös kiviteli alakját a továbbiak során részletesen leírjuk, és közben az alábbi ábrákra hivatkozunk. Ezek közül az 1. ábra a találmány szerinti eljárás végrehajtására szolgáló plazmaíves készülék vázlatát, a 2. ábra a találmány szerinti röntgenkép-erősítő er­nyő keresztmetszetét, a 3. ábra a találmány szerinti röntgenkép-erősítőcső tengelyirányú metszetét, a 4. ábra pedig a találmány szerinti száloptikai ernyő egyik fényvezetőszálát mutatja, amely részben luminesz­káló anyaggal van kitöltve. Az 1. ábrán a találmány szerinti konverziós ernyők plazmaszórással történő előállítására szolgáló készülé­ket mutatjuk be. A készülék 1 kamrájának falába egy el­ső 3 és egy második 5 elektróda van illesztve. Ezek az elektródák a 7 olvasztótérben plazmakisülés létrehozá­sára szolgálnak, és ebből a célból egy 9 feszültségforrás sarkaira vannak kapcsolva. A 13 tartályból porlasztott konverziós anyagot táplálunk be, a nyomásos 15 gáz­tartályból pedig gázt áramoltatunk a 16 keverőtérbe. A 18 gázáramba porlasztott konverziós anyagból álló keverék a 11 fúvókából kilépve keresztüláramlik a 7 ol­vasztótéren. A 13 tartályt elláthatjuk olyan eszközökkel, amelyek a nyers konverziós anyagot porrá alakítják. Célszerű olyan port előállítani, amelynek szemcsemérete viszonylag szűk határok között változik. Ha igen finom szemcsés porra van szükség, akkor ajánlatos folyasztó­­port is betáplálni, nehogy a szemcsék összetapadjanak a Van Der Waals-féle erők hatására. Ebből a célból a ké­szülék ki van egészítve egy 17 edénnyel. Folyasztópor­­ként például alumíniumoxidot vagy szilíciumdioxidot használhatunk. A por összetapadását a szemcsék villa­mos feltöltése útján is megakadályozhatjuk. A gázból és porból álló keverék viszonylag nagy sebességgel és pl. 100 kPa nyomással áramlik a plazmaív irányába. A plazmaív mögött egy 19 hordozó van elhelyezve, még­pedig célszerűen szabályozható távolságban. Amint a rajzon láthatjuk, a 19 hordozó egy 21 csúszkára van helyezve, amely egy 23 sínen végigtolható. A sínnek a plazmaívvel ellentétes végén egy 24 pajzsot találunk, mögötte pedig egy kiürítő eszköz van elhelyezve, amely egy 25 szűrőből és egy 27 szivattyúból áll. A példakép­pen bemutatott készülék zárt kamrás típusú, amely csök­kent nyomáson is működőképes, és amelyet a 3 839 618 sz. USA szabadalmi leírás részletesen ismertet. A levá­lasztandó anyagtól, valamint a kialakítandó réteggel szemben támasztott követelményektől függően más vál­tozat is szóba kerülhet. Például használhatunk nyitott kivitelűt, vagy pedig olyan két tolózárral ellátott készü­léket, amelynek egyik oldalán berakhatjuk a hordozó­kat, a másik oldalán pedig kivehetjük a kész ernyőket. Nagyobb ernyők esetén a 21 csúszkát olyan mechaniz­mussal szerelhetjük fel, amely az anyagsugár irányára merőlegesen mozgatni tudja a hordozót. Annak érdeké­ben, hogy homogén vagy pl. radiálisán változó vastag­ságú réteget tudjunk előállítani, célszerű a hordozót egy, az anyagsugár főirányával megegyező tengely körül for­­gathatóan elhelyezni. Nyilvánvaló, hogy csak az anyag­sugár és a 19 hordozó relatív elmozdulása számít, tehát a szóróeszköz (11 fúvóka) mozgatása útján is ugyanazt az eredményt érhetjük el. A plazmakisülés a rajta átáramló anyagsugár szem­cséit megolvasztja, úgyhogy ezek a szemcsék folyadék-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents