184961. lajstromszámú szabadalom • Hengermű csövek nyújtással való redukálására
5 184961 6 A cső végének az utolsó előtti hengerállványból való kifutásával megszűnik a húzóigénybevétel lehetősége, és ilyenkor az a fontos, hogy a hengermű olyan gyorsan legyen előkészítve a soronkövetkező cső hengerlésére, amilyen gyorsan csak lehet. Ennek érdekében ajánlatos, ha a megnövelt nyújtóerő akkorra csökken le a középső csőszakasz hengerlésénél alkalmazott értékre, mire a soron következő cső egész megvastagodott kezdőszakasza áthalad a bejárati oldal húzást kifejtő utolsó hengerállványán. A találmánynak ilyen módon való alkalmazása azt is lehetővé teszi, hogy az egymásután érkező csövek rövid távolságokban kövessék egymást. Egy olyan hengerműben, amelyben a hengerállványokat egy fő- és egy segédmotorral rendelkező csoporthajtómű forgatja, a nyújtási fokot ajánlatos önmagában ismert módon a segédmotor fordulatszáma révén változtatni. A nyújtási fok változtatása ugyanolyan módon történik, mint például egy hengerlési program-módosítás esetén, ennélfogva ismertnek tekinthetjük. Az ehhez szükséges megfelelő berendezések az ilyen hengerművekben egyébként is megvannak. Az viszont új dolog, hogy a hengerműből kifutó hátsó csőszakaszra ható nyújtóerőt a hengermű hátsó részében, vagyis a kijárati oldalon is állíthatóvá tesszük. Megjegyezzük, hogy ugyanezt a hatást úgy is el lehet érni, hogy a segédmotor fordulatszámát tartjuk állandó értéken, és a főmotorét változtatjuk. Ha csak a főmotor útján akarjuk növelni a nyújtási fokot, akkor annak fordulatszámát csökkentenünk kell az elsőként említett, vagyis a kizárólag segédmotoron alapuló vezérlési módhoz képest, amelyben a nyújtási fok növeléséhez a segédmotor nagyobb fordulatszáma volt szükséges. Elképzelhető a fő- és segédmotor fordulatszámainak egyidejű változtatása is. Ilyenkor az egyik motor fordulatszámát csökkenteni, a másikét pedig növelni kell. A mellékelt rajzon a találmány lényegét egy diagram segítségével szemléltetjük. Az abszcisszán példaképpen bejelölt osztások 22 hengerállványnak felelnek meg, amelyek valamennyien a nem ábrázolt hengerműhöz tartoznak. Az ordináták a felfelé növekvő hengerfordulatszámokat szimbolizálják. A percenkénti fordulatszámok konkrét értékeit nem tüntettük fel, mivel ezek az egyes hengerművekben a csövek méreteitől függően igen különbözők lehetnek. A berajzolt görbék közül az egyik folyamatos vastag vonallal van kihúzva. Ez a görbe azt a nyújtást reprezentálja, amely a találmány alkalmazása nélkül állna fenn stacionárius üzemi állapotban, vagyis egy középső csőszakasz hengerlése közben, amikor a cső elülső és hátsó végszakaszai már, illetve még a hengerműn kívül tartózkodnak. Az említett görbe pontjait két fordulatszám összegezése révén, mégpedig a főmotor által hajtott henger nG alapfordulatszámának és a segédmotor által hajtott henger nz kiegészítő-fordulatszámának összegezésével szerkeszthetjük meg, amint azt a 17. számú állvány pozíciójánál bejelölt nyilakkal ábrázoltuk. Megfelelő módszert alkalmazva, előnyösen a segédmotor vezérlése útján az nz kiegészítő fordulatszámot bizonyos határok között változtatni tudjuk. Az egyik szélső esetben a segédmotor nyugalomban van, tehát a kiegészítő fordulatszám zérus, ilyenkor minimális nyújtás, a másik szélső esetben, vagyis a lehető legnagyobb kiegészítő fordulatszám esetén pedig maximális nyújtás következik be. A rajzon ezt a két határesetet vékony folyamatos vonalakkal húztuk ki. Mihelyt a végső csőszakasz kezdete, amely már vastagabban jutna ki a hengerműből, ha az kizárólag a vastag vonallal ábrázolt görbe szerint működne, eléri az utolsó hengerállványt —1 az ábrázolt példa szerint a huszonkettediket —, a csővég a meglévő keresztmetszet csökkenés alapján például éppen a tizenharmadik állványban tartózkodik, amint azt a cső I-gyel jelöl helyzete szemlélteti. Ilyenkor egy nem ábrázolt érzékelőberendezés a segédmotor fordulatszámának gyorsítása útján megnöveli a nyújtást, úgy hogy a diagramon szaggatott vonallal berajzolt és szintén I-gyel jelölt görbe lesz érvényes, és ennek megfelelően a végső csőszakaszra nagyobb húzóerő fog hatni, vagyis erősebb nyújtásnak lesz kitéve. Minél nagyobb része fut ki a végső csőszakasznak a hengerműből, annál erősebb nyújtás állítódik be, illetve annál nagyobb lesz a húzóerő, amint azt a cső II-vel jelölt helyzete és az eredményvonallal berajzolt II görbe szemlélteti. Természetesen az I-es és a Il-es görbék közötti tartományban egy egész sorozat olyan görbét rajzolhatunk, amelyek mindegyike érvényes a csőnek valamely közbenső helyzetére. A III görbe ábrázolja a legerősebb nyújtás állapotát, ami a bemutatott példában még előfordul. Ez a nyújtás akkor következik be, ha a cső vége már csak az utolsóelőtti és az utolsó hengerállványt érinti. Mivel a falvastagság a cső végső szakaszán a legnagyobb, a nyújtást is a csővég átfutásakor kell a legerősebbre beállítani. Amint a diagramból világosan látható, a cső vége felé úgy fokozódik a nyújtás, hogy az a falvastagság profiljával összhangban legyen. Minél meredekebben növekszik a falvastagság a cső vége felé, annál gyorsabban kell a nyújtást és vele együtt az nz kiegészítő fordulatszámot növelni. Még az is előfordulhat, hogy a ül görbével reprezentált legerősebb nyújtás sem olyan lefolyású, ahogy rajzoltuk, vagyis nem a hengerműben egyáltalán beállítható maximális nyújtás határgörbéje alatt fekszik, hanem a III görbe azonos ezzel a legfelső határgörbével. Szabadalmi igénypontok 1. Hengermű csövek nyújtással való redukálására számos sűrűn egymás mögé helyezett hengerállvánnyal, amelyekben a hengerek fordulatszámai a végső csőszakaszok átfutása alatt meg vannak változtatva a középső csőszakaszok átfutása alatti fordulatszámaihoz képest, azzal jellemezve, hogy a vastagodó végső csőszakaszok kezdetének a kijárati oldali utolsó hengerállványára való ráfutásától kezdve a hengermű nyújtási foka meg van növelve a középső csőszakaszok hengerléséhez képest, emellett a nyújtási foknak ez a növelése a csővégek felé növekvő falvastagság alakulásától függően van beállítva. 2. Az 1. igénypont szerinti hengermű kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a megnövelt nyújtási fok a csővégeknek a kijárati oldali utolsóelőtti hengerállványból való kifutása után ismét a középső csőszakaszok hengerlésénél alkalmazott értékre van lecsökkentve. 3. A 2. igénypont szerinti hengermű kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a megnövelt nyújtási fok csökkentése olyan mértékű, hogy a középső csőszakaszok henger5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
