184854. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magnézium-alumínium-hidroxid-alapú sav-lekötőkészítmény előállítására
5 184854 6 lenére a pH legalább 120 percig, de sok esetben 160 percig 3,0 felett marad ; 4. a kapott hatóanyag csak a kiindulási anyagokban jelenlevő, fiziológiai szempontból elfogadható kationokat tartalmazza, míg anionként csak szulfát- és hidroxilionokat tartalmaz, ennélfogva nagy adagban is alkalmas a gyomorsav terápiás célból történő megkötésére. A jelen találmány szerint tehát nagyon egyszerű módon és idegen hozzátétanyagok használata nélkül olyan savmegkötő szert lehet előállítani, amely igen hatásos, és a jelenlegi ismeretek szerint ideális aktivitási jellemzőket mutat fel. A készítmény felülmúlja az ismert savmegkötő szereket, minthogy az alábbiakban felsorolt tulajdonságokkal rendelkezik; ezek egyúttal az ideális savmegkötő szerrel szemben támasztott követelmények : 1. a készítmény hatása azonnal megkezdődik anélkül, hogy fokozott gyomorsavelválasztás és a megengedett pH-határ (5,0) túllépése következtében reaktív hiperaciditás („rebound effect”) lépne fel ; 2. a gyomorsav pufferezése az ideálisnak tartott pH = 3-tól pH=5-íg terjedő szűk tartományban legalább két órán át tart ; 3. a savmegkötő szer csökkenti a pepszin aktivitását, anélkül azonban, hogy azt teljes mértékben gátolná; 4. a savmegkötő szernek nincs semmiféle káros mellékhatása, minthogy a magnézium- és az alumíniumionok kiegyensúlyozott arányban vannak egymáshoz képest és hiányoznak a nem kívánt idegen kationok, mint pl. nátrium-, kalcium-, ammonium- és bizmutionok és ezekhez hasonlók, továbbá a nem kívánt anionok, így pl. a^Ioridok, karbonátok és hasonlók; 5. a savmegkötő szer az epesavakat is megköti, ezeknek a gyomornyálkahártya vérzéssel járó gyulladása (gastritis haemorrhagica) és a fekélybetegség patogenezisében szerepük van ; 6. a hatóanyag stabil, pufferezési képességét száraz formában hosszú ideig megtartja és teljesen semleges ízű; 7. az ebből a savmegkötőszerből készített szuszpenziókban lehetséges a különféle mikroorganizmusok szaporodásának biztos gátlása, a szuszpenzió optimális pH-tartománya következtében ; 8. az ismert gélekkel ellentétben a savmegkötő szert por alakjában kapjuk, ez könnyen szűrhető vagy centrifugálható és a további feldolgozása is könnyűszerrel véghezvihető. A jelen találmány szerinti előállítási eljárás egy hidroxid-elegyet vagy egy hidroxid/oxid-elegyet eredményez, melyben a magnézíum-hidroxid vagy magnézium-oxid komponens erős bázikusságát az oldatból lecsapott alumínium-hidroxid gél kezdetben teljesen elfedi, és ily módon lassítja az előbbiek hatását. Ez azt eredményezi, hogy a gyomornedv pH-görbéjének kezdeti szakasza ellapul, míg az ismert hidroxidelegyek esetében itt mindig egy csúcs jelentkezik, röviddel a szer alkalmazása után. Ez a maximum határozottan 5 pH-érték felett van, amivel szemben a jelen találmány szerinti készítmény alkalmazása esetén ez a szakasz lapos és a pH-érték minden esetben 5 alatt marad. A jelen találmány szerinti savmegkötő szer szerkezetének felderítésére irányuló pontos kémiai analízist eddig nem végeztük el. Azt feltételezzük azonban, hogy a bivaiens szulfátion hidakat képez, és ezáltal mérsékelten oldódó bázisos vegyes sók jönnek létre, melyek a szulfátanionok kisebb-nagyobb hányadát szilárd kötéssel megkötik, de fiziológiai szempontból ezek teljesen kompatíbilisek. Eddig még nem sikerült világosan kimutatni, hogy a jelen találmány szerint készült savmegkötő szer kiemelkedően jó fiziológiai tulajdonságaiért részben ezek az anionok lennének felelősek, vagy pedig ezen tulajdonságok túlnyomó részben az alkalmazott heterogén fázisú lecsapás i módszertől és a bázikus magnézium-hidroxidnak az alumínium-hidroxid által, vagy az alumínium-hidroxidnak esetleg ily módon keletkezett vegyes sói által történő befedésétől függenek. Kimutattuk azonban, hogy a szulfáttartalom pozitív módon befolyásolja a termék fizikai tulajdonságait, így például jó szűrhetőséget biztosít. Meg kell jegyezni, hogy az alumíniumnak a magnéziumhoz viszonyított ideális aránya (atomsúly szerint) függ a kiindulási anyagoktól. Abban az esetben, ha túl nagy feleslegben alkalmazzuk az alumíniumsót, a magnézium-hidroxid teljesen feloldódhat, a savmegkötő anyagra vonatkoztatott kitermelés csökken és olyan finom eloszlású csapadék képződik, hogy annak elválasztása nehézséget okoz. Abban az esetben, ha a magnézium-hidroxidot vagy a magnézium-oxidot használjuk nagy feleslegben, úgy kétségtelenül egy könnyen elkülöníthető csapadékot kapunk, de a termék egyre inkább felveszi a tiszta magnézíum-hidroxid nem kívánt tulajdonságait és a savmegkötő képesség kinetikája (Schaub szerint) romlik. Az ilyen savmegkötő szerrel történő kezelés kezdeti fázisában a pH-érték határozottan 5 felett van, ami a magnézium-hidroxidra vagy a magnézium-oxidra jellemző. A végtermékként kapott savmegkötő szerben az atomsúly szerinti arányt az alumíniumnak és a magnéziumnak a kiindulási anyagokban meglevő — atomsúly szerinti — kvantitatív aránya határozza meg. Egy bizonyos atomsúly szerinti arány kiválasztása útján az alumíniumnak a magnéziumhoz viszonyított (atomsúly szerinti) arányát a savmegkötő hatású végtermékben könnyűszerrel az előnyösnek talált 0,5 : 1—7 : 1 értékre állíthatjuk be. A kiindulási anyagként használt magnézium-hidroxid vagy magnézium-oxid részecskenagysága előnyösen 10—50 p.m. A felhasznált víz mennyisége is befolyásolja a savmegkötő szer fizikai tulajdonságait. Ebben a tekintetben arra kell vigyázni, hogy az alumínium-szulfát-oldat, illetve a magnézium-hidroxid vagy -oxid szuszpenzió koncentrációja ne legyen túl nagy, mert ebben az esetben a terméket csak nehezen lehet kiszűrni. Kiindulási anyagként előnyösen 0,2—0,3 molos vizes alumínium-szulfát-oldatot és körülbelül 1 molos magnézium-hidroxid szuszpenziót használunk. Az eljárás szempontjából nem lényeges, hogy az alumínium-szulfát-oldatot adjuk-e a magnézium-hidroxid vagy a magnézium-oxid szuszpenziójához, vagy pedig fordítva járunk el, vagyis a magnézium-hidroxid vagy a magnézium-oxid szuszpenzióját adagoljuk az alumínium-szulfát-oldatba. Fontos azonban, hogy a reakcíóelegy pH-értékét folyamatosan ellenőrizzük a reakciókomponensek összekeverése után, továbbá hogy a reakcióelegyet a kívánt pH-érték eléréséig keverjük. Minthogy a végtermék alumíniumtartalma a keveréidejének meghosszabbításával a magnéziumtartalom rovására növekszik, a mólarányt egy bizonyos mértékig, a reakcióidővel is lehet szabályozni. A savas pH-érték kezdetben nagyon gyorsan növekszik a reakcióelegy-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
