184850. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elrendezés küszöbértékkapcsoló alkalmazásával szálszakadás ellenőrzésére
1 184 580 2 A találmány tárgya rögzítőszerkezet, amely műanyag nyílászárók, pl. ablakok, erkélyajtók, szakipari falak és hasonlók tokjának a falba erősítésére szolgál. Az építőiparban az extrudált műanyagprofilokból hegesztéssel előállított nyílászáró szerkezetek, pl. ablakok, erkélyajtók, szakipari falak stb. előnyös tulajdonságaiknál fogva egyre szélesebb körben kerülnek alkalmazásra. A műanyag nyílászárók elsősorban a jó hő- és hangszigetelési tulajdonságukkal, valamint karbantartási igénytelenségükkel tűnnek ki. Az előre gyártott paneles építésben különösen szívesen alkalmazzák ezt a nyílászáró típust. Az előre gyártott paneles gyártástechnológia ugyanakkor igen komoly követelményeket támaszt az alkalmazott nyílászáró—rögzítő szerkezetekkel szemben. Ezeknek a nyílászáróknak ugyanis nemcsak a szokásos használat során fellépő igénybevételeket kell kiállniuk, hanem a falpanelba szerelés helyszínéről az építkezés helyére történő szállítás, többszöri átemelés során fellépő rázkódások, ütések által előidézett igénybevételeket is. A nyílászáró szerkezetek rögzítését az épület homlokzati falpaneljaiba, a panelnyílások mindegyik oldalán kialakított 36 mm széles névleges méretű betongerinc teszi lehetővé. A rögzítés oly módon történik, hogy a nyílászáró tokokra meghatározott távolságokban rögzítőszerkezet-alapelemeket erősítenek. Ezek hajlított acéllemezek, amelyek önmetsző süllyesztett fejű lemezcsavarokkal vannak a tokszerkezetre felerősítve, közvetlenül a tokprofil zárt üregébe helyezett U alakú acéllemezhez. A rögzítőszerelvény alapelemeivel felszerelt nyílászáró szerkezetet a falpanelnyílásban elhelyezik, majd az ellenelem csavarokkal történő felhelyezésével közrefogják a betongerincet. Az alapelemet és ellenelemet lemezcsavarok segítségével egymáshoz húzzák, amíg azok felfekszenek a betongerincoldal felületeire, és így az ablaktok a falpanelhoz rögzítődik. A jelenleg alkalmazott rögzítőszerkezet konstrukciója a következő: két hajlított acéllemezből áll, amelynek alapeleme lényegében U keresztmetszetű, és egymással párhuzamos szárakkal rendelkezik, amelyek közül az egyik szára hosszabb, és ezen 2x90°-os ellentétes irányú hajtással ütközőperem van kialakítva. Az alapelem rövidebb száránál a fenékrészen két párhuzamos, de ellentétes irányú hajtás van az ellenelem szegélypereme részére kialakítva, összeszereléskor az ellenelem szegélypereme az alapelem hajtással megemelt fenékrésze és az ablaktok külső felülete közé csúszik be. Az alap- és ellenelemeket egymáshoz csavarok rögzítik, melyeknek tengelye az alapelem fenékrészének síkjával párhuzamos. A rögzítőszerkezet kialakítása olyan, hogy 1 mm-es tűrésen belül készült szélességű betongerinc esetén megfelelő; ebben az esetben a betongerincnek szorított ellenelem az alapelem szárával párhuzamos helyzetet vesz fel, vagyis a belső felületével felfekszik a betongerinc oldalára. Ennek a rögzítőszerkezet-mcgoldásnak számos hátrányos tulajdonsága van. A rögzítőszerkezet alakja, illetve az ellenelem megtámaszkodása az alapelemen olyan, hogy csak 1 milliméter méretpontossággal készült betongerinc esetében megfelelő. A gyakorlati tapasztalat alapján ilyen méretpontosság nem biztosítható, a falpanelsablon gyártási problémái, a homlokzati fal készítésének betontechnológiái fegyelmezetlenségei, valamint a falpanelsablon elhasználódása következtében. Amennyiben a betongerinc szélességi méretének tűrése az 1 mm-t meghaladja (és általában ez a helyzet), a rögzítőszerkezet fedőeleme a szerkezet kedvezőtlen kialakítása, miatt már nem tud síkban felfeküdni a betongerinc oldalfelületére, hanem ferde helyzetben — ékszerűen — csak annak élével fog vonal mentén érintkezni. Ebből több probléma is származik. Először is rögzítéskor a betongerincnél az ellenelem csavarjainak a húzása közben megpattan, majd a nyílászáró szerkezet, a falpanel szállítását követően, vagy a használat során kilazul, mozog. A másik probléma abból adódik, hogy ha kipattanás, töredezés nem is lép fel, a ferde helyzetű ellenelem miatt a rögzítőerőnek lesz egy nyílászáró szerkezet irányú komponense, ami összenyomni igyekszik azt. Ez deformálja a nyílászáró tokját, nehezíti annak nyitását-zárását. További problémát jelent, hogy a rögzítőszerkezet alapeleme a viszonylag nagy nyílászáró oldalfelületének csak kis részén, egy keskeny sávon támaszkodik fel. Ennek következtében az alapelem felrögzítésekor gyakran elfordul vagy elbillen, ezáltal deformálja a külső takaróléc fogadására kialakított hornyot, ezért annak felszerelése nehézkessé vagy lehetetlenné válik. A ferde helyzetű alapelem ugyanakkor ismét csak csökkenti a rögzítőszerkezet és a betongerinc közötti érintkezési felületet, ami a nyílászáró falba való rögzítésének a minőségét a fentiek szerint még fokozottabban rontja. A találmány feladata, hogy billenés- és elfordulásmentesen szerelhető olyan rögzítőszerkezetet szolgáltasson, amely nagyobb betongerincszélesség-tűrési tartományban képes a falszerkezetben a nyílászárókat maradandóan, stabilan rögzíteni. A találmány kidolgozásához az a felismerés vezetett, hogy a billenés- és elfordulásmentes szerelhetőség olyan rögzítő alapelemmel biztosítható, amely kívánt helyzetét a tok hornyában rögzítőclemek (csavarok) nélkül is tartani tudja. A betongerinc szélességének nagyobb méretváltozását követi, és felismerésem szerint jó rögzítést ad a betongerinc oldalára a kívülről hegyesszöget bezáróan felfekvő helyzetű ellenelem. Ekkor ugyanis a csavarok meghúzása során az ellenelem ívesre deformálható, és nagy felületen képes a betongerinc oldalával érintkezni. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan rögzítőszerkezet segítségével oldottam meg, amelynek fenékrészből, valamint ahhoz kétoldalt csatlakozó rövid szárból és hosszú szárból álló tartóeleme és fedőeleme van, és amelynek az a lényege, hogy az alapelem íves kiképzésű, a fenékrész síkjába eső, a tok ferde oldalú peremei között lemezvastagságának magasságában mért méretnél nagyobb hosszúságú füllel van ellátva, valamint hogy a fenékrész és a rövid szár által bezárt szög 60° és 80° közötti. Egy előnyös találmányi ismérv szerint a fül hossza 0,5-1,5 mm-rel nagyobb, mint a tok ferde oldalú peremei között a fül lemezvastagságának magasságában mért méret. A találmány egy további előnyös kiviteli példájára jellemző, hogy a fenékrész és a rövid szár által bezárt szög 70°. Egy további találmányi ismérv szerint elleneleme furatokkal ellátott sík lemez. Végül a rögzítőszerkezet egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a fül íves kiképzésű végével átellenes vége a tokon levő ferde oldallapú peremen feltámaszkodó, és ily módon a rögzítőszerkezetnek a tokon elfoglalt helyzetét meghatározó egyenes élben végződik. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
