184793. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 7-[(4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-acetamido-3-metil-cef-3-ém-4-karbonsav-származékok előállítására

1 184 793 2-anilin, piridin és piperidin. Szililezett kiindulási vegyüle­­tek alkalmazásakor azonban a bázisok korlátozására vo­natkozó fenti megállapításokat figyelembe kell venni. Pufferrendszerként minden szokásos pufferelegy, pél­dául foszfát-puffer, dtrát-puffer és trisz(hidroxi-metil)­­-amino-metán puffer használható. A reakcióhőmérséklet tág határok között változhat. Általában -20 és +50 °C, előnyösen 0 és +20 °C közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. A reakcióban szereplő II és III általános képletü ve­­gyületeket ekvimoláris mennyiségben reagáltathatjuk. Egyes esetekben azonban célszerű lehet az egyik reagáló anyag fölöslegben való alkalmazása, hogy ezáltal a vég­termék tisztítását megkönnyítsük, vagy a kitermelést nö­veljük. b) Azoknak az I általános képletű vegyületeknek elő­állítására, amelyek képletében D a piridium- vagy amino­­-karbonil-piridiniumcsoport kivételével a fenti jelentésű, úgy is eljárhatunk, hogy egy IV általános képletű ureido­­-karbonsavat - ebben a képletben A és R a fenti jelenté­sű — vagy ennek sóját vagy reakcióképes származékát az V általános képletű 7-amino-cefalosporánsav-származék­­kal - ebben a képletben E és Y a fenti jelentésű, és D pi­­ridinium- vagy amino-karbonil-piridiniumcsoport kivéte­lével a fenti jelentésű — reagáltatjuk. A IV általános képletű ureido-karbonsav reakcióké­pes származéka például savanhidrid, például a klór-han­­gyasav-észterekből, például klór-hangyasav-etil- vagy izo­­butil-észterből levezethető savanhidridek vagy ezek reak­cióképes észterei, például p-nitro-fenilésztere vagy N-hidroxi-szukcinimid-észtere vagy ezek savhalogenidjei, például savkloridja vagy savazidja lehet. Elvileg bármely, a /Maktámkémiából ismeretes kapcsolási módszer alkal­mazható. A 7-amino-cefalosporánsav-származékokat előnyösen in vitro vagy in vivo könnyen lehasítható származék alakjában használjuk. Erre a célra például az olyan V ál­talános képletű vegyületek vehetők figyelembe, amelyek képletében E hidrogénatom kivételével a fent megadott jelentésű; különösen előnyös származék a difenil-metil­­észter, terc-butil-észter, trimetil-szilil-észter vagy N,0- -bisz(trimetil)-szililszármazék. Az ureido-karbonsavakat, ezek sóit vagy reakcióké­pes származékait a 7-amino-cefalosporánsav-származé­­kokkal például oldószerben, -AO és +40 °C közötti hő­mérsékleten, adott esetben bázis jelenlétében reagáltat­juk. Ha például az ureidokarbonsav anhidridjét, például klór-hangyasav-etilészterrel alkotott anhidridjét hasz­náljuk, akkor a reakciót hűtés közben, például -10 és +10 °C közötti hőmérsékleten, tercier amin, például trietil-amin vagy N,N-dimetil-anilin jelenlétében, oldó­szerben, például acetonban, tetrahidrofuránban, dimetil­­-formamidban, kloroformban, diklór-metánban, hexa­­metapolban vagy az ilyen oldószerek elegyében hajtjuk végre. Ha például az ureido-karbonsav egy N-hidroxi­­-szukcinimid-észterét az V általános képletü vegyidet származékával reagáltatjuk, akkor a reakciót előnyösen 0—20 °C-on bázis, például trietil-amin jelenlétében, ol­dószerben, például dimetil-formamidban, diklór-me­tánban, dioxánban vagy ezen oldószerek elegyében hajt­juk végre. Magának a IV általános képletű ureido-karbonsavnak vagy sójának V általános képletű vegyillettel való reakci­ója előnyösen kondenzálószer, például N,N’-diciklo­­hexil-karbodiimid jelenlétében megy végbe. c) Azokat az I általános képletű vegyiileteket, ame­lyek képletében D az —SHet általános képletű csopor­tot — itt Hét a fent megadott jelentésű - vagy piridini­­um- vagy amino-karbonil-piridiniumcsoportot és E hid­rogénatomot jelent, úgy állítjuk elő, hogy egy VI álta­lános képletű vegyületet — ebben a képletben A, R és Y a fent megadott jelentésű, és E hidrogénatomot je­lent — egy VII általános képletű vegyülettel — ebben a képletben Hét a fenti jelentésű, és M hidrogénatomot vagy alkálifémet vagy alkáliföldfémet jelent — vagy pi­­ridinnel vagy 4-amino-karbonil-piridinnel reagáltatunk. így olyan I általános képletű vegyületet kapunk, amely­nek képletében D egy —SHet általános képletű csoportot vagy pírídínium- vagy 4-amino-karboniI-piridiniumcso­­portot és E hidrogénatomot jelent. Erre a célra például a VI általános képletű vegyületet például 5-metil-2-mer­­kapto-l,3,4-tiadiazollal oldószerben, például vízben, me­tanolban, etanólban, acetonban, metil-etil-ketonban, tet­rahidrofuránban, acetonitrilben, etil-acetátban, dimet­­oxi-etánban, dimetil-formamidban, dimetil-szulfoxidban, kloroformban vagy ezen oldószerek elegyében reagáltat­juk. Előnyösen erősen poláris oldószert, például vizet vagy más hasonló oldószert használunk. Ebben az eset­ben a reakciókeverék pH-ját 2 és 10 között, előnyösen 4 és 8 közötti értéken tartjuk. A kívánt pH-értéket puf­­feroldat, például nátrium-foszfát hozzáadásával állítjuk be. A reakció körülményei nem különösen korlátozot­tak. Általában 0 és 100 °C közötti hőmérsékleten, né­hány óra hosszat reagáltatunk. d) Azokat az I általános képletű vegyiileteket, ame­lyek képletében Y metoxicsoportot jelent, úgy álltjuk elő, hogy egy olyan I általános képletü vegyületet — amelynek képletében Y hidrogénatomot jelent, meta­nol jelenlétében M+OCH3 általános képletű alkálifém­­-etiláttal —, ebben a képletben M+ alkálifématomot je­lent —, majd halogénezőszerrel reagáltatunk. Erre a célra egy olyan I általános képletű cefalosporint, amely­nek képletében Y hidrogénatomot jelent, iners oldó­szerben, például tetrahidrofuránban, dioxánban, etilén - -glikol-dimetiléterben, metilén-kloridban, kloroformban, dimetil-formamidban, metanolban stb. vagy két ilyen ol­dószer elegyében oldjuk, vagy szuszpendáljuk. A kapott oldathoz vagy szuszpenzióhoz metanollal együtt alkáli­­fém-etilátot adunk. A kapott elegyet a lezajlott reakció után halogénezőszerrel reagáltatjuk. Ebben a reakcióban a metanolt fölöslegben alkalmazzuk, és az alkálifém-me­­tilát mennyisége előnyösen 2—6 egyenérték az alkalma­zott cefalosporin egy egyenérték mennyiségére számít­va. A „fölösleg” kifejezés oefalosporin-egyenértékeként több, mint egy egyenértéket jelent. Mindegyik reakciót —120 °C és —10 °C közötti, előnyösen —100 °C és —50 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakció idő­tartama 5-30 perc. A reakciót a reakcióelegy megsava­­nyításával szakítjuk meg. Az ebben az eljárásban használt halogénezőszer álta­lában pozitív halogénatom, például Cl*, Br+ vagy J+ for­rásként ismeretes. Ilyen halogénezőszer például elemi ha­logén, például klór, bróm stb.; N-halogén-amid, így N­­-klór-acetamid, N-bróm-szukcinimid stb.; N-halogén­­-amid, így N-klór-acetamid, N-bróm acetamid stb.; N-halogén-szulfonamid, N-klór-benzol-szulfonamid, N­­-klór-p-toluol-szulfonamid stb.; 1-halogén-benzotriazol; 1-halogén-triazin; szerves hipohalogenit, például terc­­-butil-hipoklorit, terc-butil-hipojodit stb.;halogén-hidan­­toin, például N,N-dibróm-hidantoin stb. lehet. Ezek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents