184758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-merkapto- 1,2,3-tiazol-származékok előállítására
1 184 758 2 sékletet 4 °C és 6 °C között tartjuk. A reakcióelegyet 1 órán át 4 °C-on és 3 órán át szobahőmérsékleten kevertetjük, miközben a belső hőmérséklet rövid ideig 40 “Cira emelkedik. Éjszakán át állni hagyjuk, utána 40 °C-on vákuumban alaposan bepároljuk; a mardékot 400 ml jeges vízzel elegyítjük; így fehér kristályokat kapunk, amelyeket kiszűrünk, és először vízzel, utána toluollal mosunk. Kitermelés: 19,2 g N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-fenil-észter. Olvadáspont: 221 °C (bomlás). Keverővei, hőmérővel és visszafolyató hűtővel ellátott, háromnyakú 500 ml-es gömblombikban 19,2 g tisztítatlan N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-fenil-észtert 12 g (0,4 mól) nátrium-hidroxid 100 ml vízzel készült oldatával 1,5 órán át melegítük visszafolyató hűtő alatt. Utána az oldatot lehűtjük 20 °C-ra, és 26,4 ml tömény sósavoldattal elegyítjük. Az elegyet 100 g nátrium-kloriddal telítjük, és részletekben extraháljuk 250 ml etil-acetáttal. Az etil-acetátos extraktumokat 20 g kálium-hidrogén-karbonát 75 ml vízzel készült oldatával extraháljuk. A vizes fázist 17,6 ml tömény sósavoldattal elegyítjük, és utána részletekben ismét 250 ml etil-acetáttal extraháljuk. így enyhén sárga színű kristályokat kapunk. Kitermelés: 6,8 g (67,1%) 5-merkapto-l,2,3-tiazol. Olvadáspont: 59 °C. 2. példa 5-Merkapto-4-metil-l,2,3-tiazol előállítása: Keverővei, hőmérővel és szárítócsővel felszerelt, háromnyakú 500 ml-es gömblombikban 15,9 g (0,1 mól) 4-metil-l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat szuszpendálunk 500 ml tetrahidrofuránban, és 27,8 ml (0,2 mól) trietil-aminnal elegyítjük. Utána 30 perc alatt hozzácsepegtetjük 19,1 g (0,1 mól) p-toluol-szulfonil-klorid 75 ml tetrahidrofúránnal készült oldatát, miközben a belső hőmérsékletet 4 °C és 6 °C között tartjuk. A reakcióelegybe ezután 10 perc alatt becsepegtetjük 9,4 g (0,1 mól) fenol 50 ml tetrahidrofúránnal készült oldatát, és közben állandóan tartjuk a belső hőmérsékletet. Az elegyet még egy órán át kevertetjük 4 °C-on és utána 3 órán át szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet végül 40 °C-on vákuumban alaposan bepároljuk; a maradékot 400 ml jeges vízzel elegyítjük, így fehér kristályokat kapunk, amelyeket kiszűrünk, vízzel és utána toluollal mosunk. Kitermelés: 12,7 g N-(4-metil-l,2,3-tiadíazol-5-il)-karbaminsav-fenil-észter. Olvadáspont: 153—155 °C (bomlás). Keverővei, hőmérővel és visszafolyató hűtővel ellátott, háromnyakú 500 ml-es gömblombikban 12,7 g tisztítatlan N-(4-metil-l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-fenil-észtert 12 g (0,3 mól) nátrium-hidroxid 100 ml vízzel készült oldatával 1,5 órán át forralunk visszafolyató hűtő alatt. Utána az oldatot 20 °C-ra hűtjük, és 24,4 ml tömény sósavoldattal elegyítjük. Az oldatot 100 g nárium-kloríddal telítjük, és utána részletekben 250 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos extraktumokat 20 g kálium-hidrogén-karbonát 75 ml vízzel készült oldatával extraháljuk. A vizes fázist 17,6 ml tömény sósavoldattal elegyítjük, és ismét 250 ml etil-acetáttal extraháljuk. így enyhán sárga színű kristályokat kapunk. Kitermelés: 6,1 g (53,1%) 5-merkapto-4-metil-l,2,3- -tiazol. Olvadáspont: 113—114 °C A kiindulási anyagként használt l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat a következőképpen állíthatjuk elő: Keverővei, hőmérővel és visszafolyató hűtővel ellátott, háromnyakú 1 literes gömblombikban 55,6 g (0,8 mól) elporított hidroxil-amin-hidrokloridot oldunk 400 ml metanolban, és 20 °C-on 42,0 g (0,75 mól) porított kálium-hidroxid 100 ml metanollal készült oldatával elegyítjük. Az elegyet 30 percig kevertetjük szobahőmérsékleten, utána kiszűrjük a kivált kálium-kloridot, és a szűrletet a fe nt leírthoz hasonló készülékben 79,1 g (0,5 mól) 1,2,3- -tiadiazol-5-karbonsav-etil-észterrel elegyítjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegy azonnal sárgára színeződik. Szobahőmérsékleten két napig állni hagyjuk, utána vákuumban 40 °C-on alaposan bepároljuk; a sárga, nedves maradékot további tisztítás céljából 300 ml vízben 40 °C- on csaknem teljesen feloldjuk; utána 5 °C-on 45 percen át szén-dioxidot vezetünk bele. Végül az enyhén sárga kristályos anyagot kiszűrjük, vákuumban szobahőmérsékleten súlyállandóságig szárítjuk. Kitermelés: 59,6 g (82,1%). Olvadáspont: 145 °C (bomlás). A találmány szerint előállított termékek előnyösen kiindulási anyagokként használhatók növényvédőszerek és gyógyszerek előállításához. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás az I általános képletű 5-merkapto-l,2,3-tiazol-származékok előállítására — ahol Rí jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport — VI általános képletű N-(l,2,3- -tiadiazol-5-il)-karbaminsavészterek — a képletben R, jelentése a fenti és R4 jelentése fenilcsoport — VII általános képletű 5-amino-l,2,3- -tiadiazol-származékokká történő átalakítása — a képletben R, jelentése a fenti —, majd ezek átrendezése után, azzal jellemezve, hogy valamely, adott esetben in situ előállított II általános képletű l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat — ahol Rí jelentése a fenti, R2 jelentése hidrogénatom — egy III. általános képletű savhalogeniddel — ahol R3 jelentése p-toluol-szulfonil-csoport és X jelentése halogénatom, előnyösen klóratom — valamilyen inert szerves oldószerben oldva, savmegkötő szerek jelenlétében IV általános képletű acilezett l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsav-származékká reagáltatunk, ezt egy V képletű vegyülettel — ahol Rj jelentése fenilcsoport — valamilyen inert szerves oldószerben oldva VI általános képletű N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-észterré reagáltatjuk — ahol Rí és R„ jelentése a fenti —, majd ezt ismert módon, sav- vagy báziskatalizált reakcióban VII általános képletű 5-amino-1,2,3-tiadiazol-származékká alakítjuk — a hol Rj jelentése a fenti — és ezt előzetes elkülönítés nélkül, bázis jelenlétében ismert módon átrendezzük, majd a reakcióterméket elkülönítjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
