184680. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az oldalláncban amino-tiazolil csoportot tartalmazó cef-3-ém-4-karbonsav-származékok előállítására

1 184 680 2 megfelelő hőmérsékletig terjedő hőfokon hajtjuk végre; célszerűen azonban a hőmérséklet nem haladja meg a 80 °C-ot. Az (I) általános képletű vegyületeket ismert eljárások­kal különíthetők el a reakcióelegyből. Az eljárás megvá­lasztása mindig a kapott vegyidet oldhatóságától függően történik. Például a végtermékek, adott esetben a szerves oldó­szer lepárlása után felvehetők vízben, majd megfelelő tisztítási műveleteknek, így például szűrésnek vagy cent­­rifugálásnak vethetők alá, végül ásványi savakkal, célsze­rűen megközelítőleg sztöchiometrikus mennyiségű ásvá­nyi sav hozzáadásával a szabad karbonsavak, ahol tehát R3 hidrogénatomot jelent, kicsaphatok. Ásványi savként különösen alkalmasak a hígított savak, mint a híg sósav vagy kénsav. Erős, kis molekulasúlyú szerves savak, így­­például hangyasav vagy trifluorecetsav, vagy arilszulfon­­savak, így például toluol- vagy naftalinszulfonsavak is felhasználhatók. Esetenként az oldat liofilizálható is. Az (I) általános képletű amido-cefem-savak az esetek többségében amorf szilárd anyagok alakjában vagy kris­tályos formában válnak ki. Általában 2-1-es pH-értéken, adott esetben végrehajtott extrakcióval szabad savak for­májában válnak ki. Extrahálószerként különböző vízzel nem elegyedő szerves oldószerek, így például halogéne­zett szénhidrogének, mint metilénklorid, vagy észterek, mint etilacetát vagy ecetsavas-n-butil-észter, vagy keto­nok, így például metil-izobutil-keton használhatók tél. Az extraktumból az előállított amido-cefemsav-szár­­mazékokat például az oldószer lepárolásával, majd pél­dául éterrel végzett eldörzsöléssel különíthetjük el. Ha kiindulási anyagként a (III) általános képletű karbonsa­vak szimmetrikus anhidridjeit használjuk, az acilezés so­rán szabaddá vált karbonsav-részt is el kell különíteni, szokásos kísérleti eljárásokkal, amelyek például oldható­ságától, kristályosságától vagy extrahálhatóságától függ­nek. Kívánt esetben a védőcsoportok, amelyek az amino­­tiazol-csoport aminocsoportjának előzetes védelmére szolgálnak, az irodalomból ismert eljárásokkal, így pél­dául a peptidkémíában leírt módszerekkel eltávolíthatók. Ha például R, trifenilmetilcsoprtot jelent, a lehasítás sa­vas közegben történhet. Előnyösek erre a célra hangyasav és víz elegyei, különösen 1:1 — 4:1 arányú elegyei, ahol a víz:hangyasav arányt adtuk meg. A szabad amino- és karboxilcsoportot tartalmazó I ál­talános képletű vegyületek izolálása ismert eljárásokkal történhet, például a trifenilmetilcsoport trifenilkarbinol­­csoport formájában történő lehasítása esetén a trifenil­­karbinol leszívatása és az oldat ezt követő bepárlása út­ján. A találmány szerinti eljárásnál kapott észterek, ame­lyek észtercsoportja a karboxilcsoporttal kapcsolatban védő funkciót tölt be, így például a p-metoxibenzil-, p­­nitrobenzil- vagy terc-butilészter kívánt esetben szintén az irodalomból ismert módszerekkel átalakíthatok a meg­felelő I általános képletű szabad karbonsavakká. Mint már említettük, lehetőség van arra is, hogy olyan észter­­csoportokat, amelyek egyúttal karboxil-védőcsoportként is szerepelnek, így például a benzhidrilésztert terápiás al­kalmazás céljára megtartsunk. Az olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek szabad a-oximcsoportot tartalmaznak. R2 jelentése pedig hidrogénatom, a találmány szerinti eljárással például úgy állíthatók elő, hogy a IV általános képletű vegyületekben 6 az acetoxi jelentése B csoportot (R2 jelentése hidrogén­­atom) kicseréljük, vagy az I általános képletű vegyüle­­tekből önmagában ismert módon, hidrolízissel vagy hid­­rogénezéssel lehasítjuk a védőcsoport jellegű R2 csopor­tot. így például a terc-butiloxikarbonil-. dibenzil-. kar­­bobenziloxi-, formil-, triklóretoxi-karbonil-, 2-tetrahid­­ro-piranil-, különösen trifenilmetilcsoportot. A savas hidrolízis például végrehajtható hangyasavval, trifluorecetsavval vagy ecetsavval. Ezek a savak lehetnek vízmentesen vagy alkalmazhatók vizes oldat formájában. A reakcióhoz cink és ecetsav elegye is felhasználható. Előnyösek a savas hidrolízis közegek, így például a tri­fluorecetsav, vizes hangvasav vagy ecetsav, ha olyan cso­portokat kívánunk lehasítani, mint példéul a terc-butoxi­­-karbonil- vagy trileml-metilcsoport. Olyan csoportok, mint például a dibenzil- vagy karbo­­benziloxicsoport előnyösen katalitikus hidrogénezéssel hasíthatok le. Ha R2 például klóracetált jelent, a lehasítás történhet tiokarbamiddal, előnyösen semleges vagy savas közeg­ben lásd JAt’S Öl) (lOtiXi 4ÓUN. old ). Az R2 csoport eltávolításával egyidejűleg a védőcso­port jelentésű R, csoport is eltávolítható, például hidrolí­zissel, hidrogénezéssel vagy akár tiokarbamiddal. Ugyan­ez érvényes azokra az R3 csoportokra, amelyek hidroii­­tikusan vagy hidrogénezéssel eltávolíthatók. Ha az Ru R2 c-. K . vcdocsoportok csak kiilonbo/o módón (avoliiha­­tók el, a különböző módszereket, például hidrolízist vagy hidrogenezest vagy a kulonbozo hidrolizaloszorekel egy­más után alkalmazzuk. A kapott (I) általános képletű savak átalakíthatok fizio­lógiailag elfogadható sóikká, különösen alkálifém-sóik­ká, például nátriumsókká vagy szerves bázisokkal alko­tott sóikká, előnyösen tercier aminokká, így például a megfelelő prokainsókká. A sókká történő átalakítás ismert módon úgy hajtható végre, hogy valamely (I) általános képletű karbonsavat egy kívánt bázissal, például nátriumhidrogénkarbonáttal vagy szerves karbonsavak nátriumsóival, például nát­­riumacetáttal, nátriumpropionáttal, nátriumhexanoáttal, nátrium-2-etil-hexanoáttal vagy káliumacetáttal reagál­­tatunk. Lehetséges az is, hogy a sókat közvetlenül izoláljuk a reakcióelegyből, például valamely alkalmas szerves ol­dószerrel való kicsapással vagy liofilizálással. Azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R3 észtercsoportot, különösen fiziológiailag elviselhető észtercsoportot jelent, előállíthatok úgy, hogy megfelelő­en észterezett (II) általános képletű kiindulási anyagokat használunk, de úgy is, hogy a karboxilcsoportot szabad formában vagy só formájában tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket az irodalomból ismert eljárásokkal észtcrezzük A fiziolóeiaiiae elfogadható észtcrcsopor­­tok előállítása és az észtercsoportok variálása szempont­jából egyszerű végrehajthuiosaga miatt előnyős lehet az utólagos észterezés. Például utólagos reakcióval jutunk észterekhez, ha só­kat. előnyösen trietilammóniumsókat vaev alkálifém-só­kat, előnyösen nátriumsókat reaktív halogén-alkil-vegyü-Ici, 1 k, I ICO például ko ’1.11k li I'i, Iin.iikil h’tl.ilkil-vegyületekkel vagy trialkilammónium-alkil-vegyületek­­kel, különösen a meglelelo klormetil-, brommetil-, jod­­etil- vagy trietilammóniummetil-vegyületekkel reagálta­­tunk. Reaktív halogén-alkil-vegyüietekként például a halogénetoxikarbonil-vegyületek, így például a klórme-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents