184673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hőhatással csökkenthető nedvességtartalmú szilárd anyagot tartalmazó folyadékból, fehérjetartalmú és zsírtartalmú kolloidszerű oldatokból, zagyokból és szuszpenziókból a szilárdanyagok kinyerésére
tője, hőntartója, zárt térben elhelyezett - célszerűen gravitációs - szűrője, valamint szárítója van. Ezek egymással csővezetékek és adagolószerkezet(ek) útján zárt rendszerré vannak egyesítve, amely rendszerbe egy vagy több szivattyú van beiktatva. A találmány előnye, hogy nehezen kezelhető oldatok, zagyok és hasonlók szilárdanyag-tartalmának kinyerését és a szilárd anyag esetleges zsírtartalmának csökkentését egyszerű eszközökkel úgy teszi lehetővé, hogy mind minőségi, mind egyéb használati tulajdonságait tekintve kiváló végtermék áll rendelkezésre. A találmány hőhatással szemcsésíthető és/vagy hőhatással csökkenthető nedvességtartalmú szilárd anyagot tartalmazó folyadékokból, például fehérjetartalmú zagyból, kolloidszerű oldatokból és szuszpenziókból a szilárd anyag kinyerésére, valamint- amennyiben zsírt tartalmaz - a szilárd anyag zsírtartalmának csökkentésére szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik. Számos iparágban keletkeznek olyan organikus eredetű oldatok, zagyok, szuszpenziók és hasonló anyagok, amelyeknek - kémiailag vagy fizikailag - nagy mennyiségű nedvességet megkötni képes kolloidális vagy szemcsés szilárd fázisa (szárazanyagtartalma) van. Az ilyen anyagok nagy víztartalmú, képlékeny szemcséi hőhatással részlegesen vízteleníthetők, illetve a kolloid állapotú részek hőhatással szemcsésíthetők. Mivel az említett anyagok egyrészt környezetszennyezést okoznak, másrészt értékes, például élelmezésre, ipari vagy mezőgazdasági célokra hasznosítható komponenseket tartalmaznak, a szakemberek egyrészt ez utóbbiak kinyerésére, másrészt a környezetet károsító tulajdonságaik kiküszöbölésére törekszenek. Vágóhidakon például nagy mennyiségben keletkeznek magas fehérje- és zsírtartalmú hulladékok, szennyvizek. Különösen a vágó- és bontó- és béltisztító üzemegységekben keletkező hulladékok és szennyvizek feldolgozása (kezelése) okoz nagy problémát, mert ezekben az üzemrészekben a vízfelhasználás igen nagy, így az elfolyó szennyvizek az organikus szennyezést, hulladékot is nagy hígításban, gyakran részlegesen vagy teljesen oldott állapotban tartalmazzák. A konzervipari szennyvizek szerves szárazanyag-tartalma is igen magas. Az organoterápiás gyógyszergyártásban az értékes hatóanyagot állati szervekből állítják elő, és a gyártás során képződő hatóanyagmentes szervhulladék kezelése súlyos problémákat okoz. Ugyanez mondható el a mezőgazdasági és gyógyszeripari fermentációs eljárásokban keletkezett - esetenként igen magas tápértékű - hulladékanyagról. Mind a kommunális, mind az állattartó telepek szennyvizeinek iszapjai értékes anyagokat tartalmaznak, amelyek - megfelelő formában történő kinyerésük esetén - hasznosíthatók. Mind ez ideig azonban nem sikerült olyan megoldásokat találni, amelyek a fentiekben példálódzó jelleggel felsorolt esetekben gazdaságosan lennének képesek megfelelő minőségű értékes anyagokat, például fehérjét, heparint slb. kinyerni a hulladékból. A jelenleg ismert megoldások hátránya, hogy több lépcsősek, szakaszosak, nem zárt rendszerűek, úgyhogy (gazdaságtalanságukon túlmenően) nem képesek meggátolni a hulladékok értékes anyagainak a bomlását, degradálódását, ezzel azok károsodását, értékcsökkenését. Például a húsliszt készítése céljára összegyűjtött nyersanyagok feldolgozása minden esetben anyaggyűjtéssel kezdődik, így abban bomlás, a mikroorganizmusoki szaporodása már a hőkezelés? előtt megindul.' A szakaszosan hőkezelt anyagot időszakosan tárolják, és közben fülledés, bomlás, visszafertőződés következik be. A hőkezelt anyagot szárítani, őrölni, végül zsírtalanítani kell. A zsírtalanítás nemcsak a húslisztgyártásban, hanem más területeken is súlyos gondokat okoz a szakembereknek. A húsipari szennyvizekben levő szilárd szemcsék (például húscafatok, bélbolyhok; egyéb nagy víztartalmú, nem oldott melléktermékek, például vastagbél bélsárral vagy anélkül, belsőségek stb.) általános jellemzője a magas zsírtartalom, amelyet ún. felületi és szerkezeti zsír alkot. A felületi zsír (zsirszövetelc) egy része à hulladékfeldolgozás előtt fáradságos kézi munkával ugyan eltávolítható, e műveletet azonban gyakorlatilag nem hajtják végre, a szerkezeti zsír viszont - amely általában a zsírtartalom nagyobb részét teszi ki - előtisztítással eltávolíthatatlan. Bár a voluminózus hulladékokat feldolgozás előtt értelemszerűen durván aprítják, az aprítást követő főzés, hőkezelés, majd szárítás során a zsír nem távolítható el. Ezért - elsősorban húslisztet - csak úgy lehet tárolható, nem tapadó, nem avasodó végtermékként nyerni, ha a szárítás után őrlést és szerves oldószeres részleges zsirmentesítésl hajtanak végre. Ennek az utólagos zsírmentesítésnek nemcsak a költségkihatása (anyag, munkaerő, energia, beruházás) jelentős, hanem a szerves oldószerek kényszerű alkalmazása fokozza az üzemben a robbanásveszélyt is. Az a módszer, hogy az anyag olyan mértékű aprításával (felületnövelésével), amelynek eredményeként nem robbanásveszélyes közeggel, például forró vízzel is kiolvasztható a zsírok fő tömege, majd az olvadt zsír és a forró víz eltávolítása után a részlegesen zsírmentesitett rostok utókezelés nélkül is száríthatóvá válnak, a gyakorlatban racionálisan nem alkalmazható. Az igen kis szemcseméretü, még mindig igen magas víztartalmú szilárd anyag elkülönítése a zagytól ugyanis (például szűrőprés, szűrőcentrifuga, dobszürö) nem oldható meg, mert az apró szemcsék a szűrőfelületet azonnal eltömik, képlékenységük következtében a szemcsék kapillárisai is eltömődnek, így - szűrési szempontból - kvázi tömör réteget alkotnak. A finom szemcséknek a zagytól való elválasztása csak rendkívül költséges, állandó felügyeletet igénylő csigás szeparátokkal, dekanterekkel lehetséges. Dekanteres elválasztást alkalmaznak például zsirszalonna 92-96 ’C hőmérsékletű gőzzel végrehajtott, úgynevezett nedves olvasztásakor keletkező fehérjerostnak a vizes oldott zsírtól való elkülönítéséhez, valamint az alvadt és hőkezelt vér magas víztartalmú, képlékeny szemcséinek a kinyeréséhez is. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson hőhatással szemcsésíthető és/vagy hőhatással csökkenthető nedvességtartalmú szilárd anyagot tartalmazó folyadékokból, például zagy5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
