184661. lajstromszámú szabadalom • Ketoximino-étereket tartalmazó inszekticid készítmények és eljárás ketoximino-éterek előállítására

1 184 661 2 Módszer alkil-aril-ketanok előállítására: (C módszer) A módszert az m-metil-izobutirofenon előállításán mu­tatjuk be. m-Metil-izobutirofenon előállítása 23,4 g (0,2 mól) m-metil-benzonitril 50 ml száraz tet­­rahidrofuránnal készített oldatát 10 °C-ra lehűtjük. Az oldathoz cseppenként hozzáadunk 90 ml (0,2 mól) izopropü-magnézium-kloridot 2,2 mólos éteres oldat alakjában, és közben a reakcióhőmérsékletet 30 °C alatt tartjuk. Az étert desztillációval eltávolítjuk, és a reakció­­elegyet 70 °C-on 4 óra hosszat melegítjük. Ezután a re­­akcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, és 100 ml 6 n sósavat adunk hozzá, majd az egészet 2 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük. A keletkező két réte­get elválasztjuk, és a vizes réteget háromszor extraháljuk 200—200 ml éterrel. Az egyesített kivonatokat vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát telett szárítjuk, és csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot Vigreux-oszlopon desztilláljuk, és így 23,6 g tiszta ter­méket kapunk (73 %-os kitermelés). Az A módszer szerint állítjuk elő az I. táblázatban fel­sorolt alkil-aril-ketonokat is. Az infravörös (IR) és a mágneses magrezonancia (NMR) spektrumokat is meg­adjuk mindegyik vegyületre. Általános módszer ketoximok előállítására: D módszer Az A, B és C általános módszerekkel előállított aril­­alkil-ketonokat etanolban oldjuk és az oldatot 3—5 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük hidroxil-amin­­-hidroklorid és kálium-hidroxid jelenlétében. A reakció­­elegyet betöményítjük és az oximot vagy káliumsóját szerves oldószerrel vagy vízzel extraháljuk, ezt követően pedig tömény sósavval megsavanyítjuk. A kapott anyagot éter/hexán- hexán/metilén-klorid- vagy etanol/víz­­elegyből átkristályosítjuk. Az itt leírt módszer szerint a II. táblázatban megadott aril-alkil-ketoximokat állítjuk elő. A táblázatban a fizikai tulajdonságokat (olvadáspont, forráspont), valamint az infravörös (IR) és a mágneses magrezonancia (NMR) adatokat megadjuk az egyes vegyületekre. Általános módszer oximino-éterek előállítására: E módszer Általában 0,02 mól mennyiségű, D módszerrel készí­tett keton-oximokat feloldunk 10 ml toluolban és csep­penként hozzáadjuk 0,02 mól nátrium-hidrid (57% ás­ványolajban) 10 ml toluol és 4 ml dimetil-formamid elegyével készített szuszpenziójához. Az elegyet 50 °C- on melegítjük a hidrogénfejlődés megszűnéséig és utána 0,02 mól alkil-halogenidet adunk hozzá cseppenként 30 °C-on. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 50 ml vizet és 100 ml toluolt adunk hoz­zá. A szerves réteget 5%-os, 50:50 arányú vizes/etanolos nátrium-hidroxiddal, majd vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomá­son betöményítjük. Ily módon 0,015—0,017 mól nyers ter­méket kapunk, amelyet szilikagél-oszlopon kromatogra­­fálunk, az eluálást 50:50 arányú metilén-klorid/hexán­­-eleggyel végezzük és így nagytisztaságú termékhez jutunk. Általános módszer oximino-éterek előállítására: F módszer 0,02 mól ketoxim 20 ml etanollal készített oldatát hoz­záadjuk 0,02 mól nátrium-etilát frissen készített etanolos oldatához. Az elegyet szobahőmérsékleten 30 percig ke­verjük és utána csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A keletkező nátrium-oximát-sót igen kis mennyiségű, 90% dimetil-formamidból és 10% terc-butanolból álló oldószerben oldjuk, majd 0,02 mól tiszta alkil­­halogenidet adunk cseppenként hozzá. Ily módon exo­­term reakció indul meg 8 °C-on. A reakcióelegyet éjsza­kán át szobahőmérsékleten keverjük és utána vízbe önt­jük. A keletkező olajat toluollal kétszer extraháljuk. Az egyesített szerves rétegeket 5 %-os (50:50 arányú víz) etanol/nátrium-hidroxid-oldattal és vízzel mossuk, víz­mentes magnézium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson betöményítjük. íly módon 0,015—0,019 mól 90%-osnál nagyobb tisztatságú terméket kapunk. Az (I) általános képletű vegyületek oximino-funkciója két mértani izomer kialakulására ad lehetőséget. Például az 0-(m-fenoxi-benzil)-csoport vagy az izopropil­­-csoporthoz van cisz-helyzetben (E vagy „szín” izomer) vagy a p-klór-fenil-gyűrűhöz illetőleg 2-klór-4-(trifluor­­-metil)-gyűrűhöz van cisz-helyzetben (Z vagy ,,anti” izomer). Az ilyen típusú vegyületek egy része izomer­­-elegyek alakjában fordul elő. Általában az E izomer­­-vegyületek vagy E izomer-vegyületekben gazdag elegyek nagyobb hatást mutatnak egyes rovarfajták ellen, mint a többiek és előnyösek. A Z izomer-vegyületek vagy a Z izomer-vegyületekben gazdag elegyek szintén jelentős in­­szekticid hatást mutatnak. Ennek megfelelően mindkét izomer szerkezettel rendelkező vegyületek az izomer tí­pusától vagy az izomer tartalomtól függetlenül alkalmaz­hatók a találmány szerinti inszekticid készítmények ható­anyagaiként. Az elmondottak szerint az (I) általános képletnek meg­felelő vegyületek bármelyik módszer szerint előállítha­tok. A (III) táblázatban az egyes ketoximino-étereket, a szintézis módját (E vagy F módszer), az izomer-arányt, (E, Z), az infravörös (IR) és a mágneses magrezonancia (NMR) adatokat adjuk meg. Valamennyi oxim-éter visz­kózus folyadék. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 3

Next

/
Thumbnails
Contents