184603. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rögzítőszerkezet beépítéséhez
184 603 A találmány tárgya eljárás rögzítőszerkezet beépítéséhez beton vagy vasbeton lemezekbe, különösen azonos elrendezésben ismétlődő horgonyzócsoportok vagy különálló horgonyok nagypontosságú elhelyezéséhez. Támaszok, polcok, gépek és különböző technológiai felszerelések beton vagy vasbeton lemezekbe való rögzítéséhez többféle eljárás ismeretes. Valamennyi eljárás közös vonása az, hogy a rögzítőszerkezeteket költségesen alakítják ki. Ez a hátrány különösen akkor jelentkezik élesen, amikor például magas állványoknál sok horgonyzóelemet vagy elemcsoportot kell nagy pontossággal beépíteni. A rögzítés horgonyzólemezekkel, horgonyzósínekkel, kőcsavarokkal, terpesztett horgonyokkal vagy fúrt horgonyzással történik, amelyek közül a fúrásos technológiát alkalmazzák a leggyakrabban. Az egyik ismert fúrásos horgonyzási technológia lényeges jellemzője az, hogy a horgony beépítése a fent és lent keresztalakban vasalt betonlemez előállítása és megszilárdulása után történik. Az eljárás azzal kezdődik, hogy egy helyzet- és kerethálózatot helyeznek a már előzőleg beépített alsó betonrétegre. A hálózat a felső vasalás helyezésére szolgál, és garantálnia kell, hogy meglegyen a minimális távolság a horgony és a vasalás között. A részben igen szűk horgonytávolság és az ezzel kapcsolatban szükséges pontos mérések a vasalás elhelyezésekor hátráltatják ezeket a munkákat. A vasalás munkák után következik a vasbeton lemez betonozása, amelyet nagy felületi pontossággal kell végrehajtani, és ezért nagy gondot kell fordítani a szintezésre. Egy harmadik geodéziai kitűzésnél, amely a vasbeton lemez megszilárdulása után történik, igen nagy pontossággal megjelölik a horgonyok beépítési helyét. Ezután a jelölésekre helyezik a fúrógépet és egyenként elkészítik a furatokat. Sok furat esetén előfordul, hogy a vasalás behelyezésekor végzett bonyolult előzetes mérési munkák ellenére a fúró betétacélokat talál el, amelyeket azután lángvágással el kell távolítani, Ez számottevően rontja a lemezszerkezet statikai tulajdonságait. A furatokat ezután sűrített levegővel tisztítják, nedvesítik és a megfelelő előkezelés után jó minőségű földnedvességű betonnal kitöltik. Ezután a megtisztított horgonyt egy megfelelő készülékkel (vibrátor) beépítik. Az egyes horgonyok helyzetét és beépítési magasságát egy negyedik mérési folyamattal pontosan meghatározzák. Az építési szerkezet és a vezetősablonok szerelése a horgonyzóelemek speciális betonjának megszilárdulása után történik. A vasbeton lemez magassági toleranciájának kiegyenlítéséhez, valamint technológiai és statikai okokból, egy felső betonréteget építenek be, amely a végleges felületet képezi, és függőleges nyomóerőket és vízszintes erőket vesz fel, és a vasalt betonlemezre továbbítja. A felső betonréteg beépítése sok esetben az alkatrészek, különösen a támaszok kis távolsága miatt nem gépesíthető. A beton odajuttatását és szétterítését kézzel kell végezni, aminek következtében megnő az élőmunka szükséglet. A fentiekben leírt fúrásos technológia1 egy további hátrányát jelenti az, hogy a furatok átmérőjével nő a horgonyzási hosszúság is a betonban. Ez alihoz vezc-t, hogy ezen horgonyzási hosszak miatt sokszor olyan lemezvastagságot kell választani, ami statikailag nem lenne szükséges, és ezért gazdaságtalan. Egy további horgonyzási eljárást ismertet a 26 22 114 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási 2 írat. Ennél az eljárásnál egy, a lágy betonra felhelyezett sablon segítségével terpesztett horgonyt építenek be egy betontestbe. A fúrásos eljárással szemben ennek az az előnye, hogy nem kell furatot készíteni a szilárd 5 betonba, cs így nem sérülhet meg a beton vasalása, azonban a beépítendő horgonyok beállításával kapcsolatosan jelentős hátrányok lépnek fel. így a sablonok sem függőlegesen, sem vízszintesen nem állíthatók vagy helyezhetők, hanem bizonyos mértékben a lágy betonok úsz- 10 nak, és a betonozásnál és a tömörítésnél a szomszédos betonfelületen a helyzet és a magasság változik, ezért a horgony elhelyezési pontossága meglehetősen rossz. Egy további jelentős hátrány az, hogy mindegyik horgonycsoportot külön kell bemérni, mivel a lágy 15 betonon nem lehetséges egy raszterhálózat felrajzolása, mint a fúrásos technológiánál. Különösen a nagyfelületű beton vagy vasbeton lemezek készítésénél, például magaspolcos raktárak alaplemezeinek készítésénél, amelyeket fuga nélkül egyetlen mun- 20 kainenetben betonoznak, és amelyeket sok pontosan elhelyezett horgonnyal kell ellátni, a 26 22 114 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerinti eljárás nem alkalmazható, mivel a sablon számára nincs rögzítési lehetőség, például oldalzsaluzás vagy 25 hasonló, és a sablon maga, mivel laposan felfekvő lemezszerkezetként van kialakítva, nem alkalmas nagyobb fesztávolságok áthidalásához, és ugyanezen okból munkaállásként nem alkalmazható. Célunk a találmánnyal a horgonyzószerkezetek beépí- 30 tésénél az elhelyezés és a szerelés egyszerűsítése, ahol a horgonyzószerkezeteket nagy pontossággal kell elhelyezni, továbbá az ismert technológiai folyamatoknál szükséges felső betonréteg megtakarítása, és az eddig egymás után külön elvégzett három munkafolyamat 35 egyetlen lépésbe történő összefoglalásával az építési idő csökkentése. A találmánnyal olyan eljárást kívánunk létrehozni, amely egy készülék alkalmazásával a horgonyzószerkezetek beépítését a nagyfelületű beton vagy vasbeton 40 lemezekbe azok megszilárdulása előtt nagy pontossággal lehetővé teszi, a megfelelő horgonyformák kiválasztásakor a horgonyzási hosszúságot és ezzel a beton vagy vasbeton lemezek vastagságát alacsony értéken tartja, továbbá kis felületi toleranciák betartásával a lemezek 45 előállításakor, és mélyedések kiképzésével a lemezben feleslegessé teszi egy felső betonréteg alkalmazását. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a beállított és tengelyjelölésekkel ellátott vezetősablonokra kerettartókat helyezünk el, ezeket 50 a tengelyjelöléseknek megfelelően beállítjuk, és sínfogókkal a vezetősablonokra rögzítjük. Ezután a kerettartók alsó peremein zsaluzóelemeket rögzítünk, amelyek a lemezmélyedések zsaluzására és a tulajdonképpeni horgonyzószerkezet helyzetének rögzítésére szolgálnak. 55 Ezek központosító hüvelyekkel és perselyekkel rendelkeznek, amelyekbe a horgonyokat bevezetjük, és horgonyanyák segítségével magasságukat beállítjuk. Végül kibetonozzuk a betonlemezeket, majd tömörítjük cs lehúzzuk, és közben a kerettartókat egyidejűleg 50 munkaállásként alkalmazzuk. A beton megszilárdulása után először a kerettartókat, és azután a zsaluzóelemeket a következő beépítési helyre helyezzük át. Az eljárás legfontosabb előnye az, hogy a bemérési munkákat az eddigi négy munkamenetről egyetlen egyre, 55 a vezetősablon beállítására és jelölésére csökkentjük,
