184544. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés szelektív kiválasztásra és/vagy azonosításra, főleg társasrendszerű távbeszélő vonalak és/vagy riasztó hálózatok részére
1 184 544 2 A találmány kapcsolási elrendezés szelektív kiválasztásra és/vagy azonosításra, amely elsősorban távbeszélő vonalon felfűzött távbeszélő készülékek cgymásközöíti szelektív hívását, a beszélgetés titkosságát és/vagy riasztó hálózatok önálló, vagy távbeszélő készülékek vonalával közös, gazdaságos kialakítását biztosítja. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés ilymódon különösen előnyösen alkalmazható a vasútvonalak mentén kiépített társasrendszerű távbeszélő vonalak üzemének a korszerűsítésére, lehetőséget nyújt centralizált hívású diszpécser összeköttetések kiépítésére, kaputelefonok gazdaságos és célszerű kialakítására, hangrendszerek vezérlésére, szelektív hívás megvalósítására, továbbá a postai hálózatban a kisforgalmú társasrendszerű távbeszélő összeköttetések kiépítésére, meglévő távbeszélő központok meliett tízes társasrendszerű vonalak alkalmazásával a kábelhálózat gazdaságos kihasználására. A kapcsolási elrendezés alkalmat ad arra is, hogy több tízes társasvonal összefogásával 100-as távbeszélő központi egységet alakítsunk ki, melynél egyes áramköri egységek közösíthetők — és ezzel részben megvalósítsuk a távbeszélő hálózat célszerű és gazdaságos decentralizálását, így is csökkentve a nagyobb központok esetében 1—1 távbeszélő állomásra jutó költségeket. A találmány szerinti kapcsolási elrendezésben biztosított azonosítás lehetővé teszi önálló összeköttetéseken riasztó áramkörök kiépítését, bármely jelzés adás helyének azonosítását, mindezekkel együtt a vonalnak távbeszélésre való felhasználását is. A kapcsolási elrendezés telepíthető meglévő központok sugaras rendszerű hálózatára is, felhasználva előnyösen a meglévő, üzemelő távbeszélő vonalakat. A távbeszélő technikában ismertek kisebb 10-100 vonalas kapacitású elektromechanikus és elektronikus távbeszélő alközpontok. Ezen központok ugyan lehetővé teszik mellékállomásaik számára az egymásközti automatikus hívás felépítését, fővonalon ét főközponthoz való kapcsolódást és azon át történő továbbhívásí. Ezen túlmenően a beérkező hívást kezelő közvetíti ki a mellékállomáshoz. Ezen központok regiszterei nem alkalmasak a bevételezett hívószám továbbítására, továbbtöltésére, így felhasználásuk korlátozott. Mindebből látható, hogy az iiycn jellegű alközpontok csak főközpont hálózatában használhatók és nem alkal masak arra, hogy több alközponttal, pl. 10 vonalassal, főközpont nélkül egy felfűzhető pl. 100, vagy több 100 vonalas hálózatot építsünk ki, meghatározott nagyságú számmezőben. Jelzésrendszerük általában a meglévő főközpontokhoz illeszkedik, soros impulzus kiadására alkalmas, a fővonali áramkörön. Nincs arra sem mód, hogy ezen központokat kezelő nélkül főközponttal távvezéreljük. Egyes elektronikus központoknál azonban már a számbevételezés korszerűbb, hangfrekvenciás kód - touch-tone - adására alkalmas távbeszélő készülékekről is lehetséges kódrendszert ismertet a Híradástechnika 1980. évf. 12, sz. a 469-476. oldalakon. A korszerűbb crossbar és elektronikus távbeszélő központok is többfrekvenciás kóddal érzékelik a mellékállomástól érkező hívószámokat, emellett regiszterközi jelzéseik távbeszélő központok, legalább egyik irányban többfrekvenciás kóddal valósul meg, de ezen központok sem alkalmasak egy vonalas, felfűzött hálózat gazdaságos kialakítására. A társasrendszerű ismert távbeszélő megoldások, amelyek egy-egy távbeszélő vonalon több készülék üzemeltetését biztosítják bonyolultak, költségesek, alacsony üzembiztonságnak, felépítésük pedig többnyire elektromechanikus. Nagyrészüknél az is hátrány, hogy a hívás csak részben szelektív, másrészt a beszéd titkossága a vonalon nem minden esetben biztosított. A legtöbbnél az is megállapítható, hogy a hívásrendszerük a mai követelményeknek nem felel meg, mivel az alacsonyfrekvenciás, egyen- vagy váltóáramú, induktív jelzésen alapszik. A fenti hátrányokkal rendelkezik többek közt a vasúti távbeszélő hálózatban alkalmazott induktív hívású társasrendszerű távbeszélő berendezés, valamint a postai hálózatban használatos LB vonali szelektív rend szer. Ismert a gyakorlatból a 155.500 lajstromszámú szabadalom felhasználásával épített TELEVOX társasrendszerű távbeszélő berendezés, amely elsősorban a vasúti forgalmi és Metró távbeszélő hálózat igényeinek kiszolgálását célozza. A berendezés hátránya, hogy a beszélgetés titkossága a vonalon nem biztosítható, továbbá egy-egy bekapcsolási hely kialakítása igen költséges, helyi táplálást igényel, továbbá az erősítés alkalmazása miatt a távbeszélő vonal gerjedékeny. Valamennyi berendezés legnagyobb és közös hátránya azonban az, hogy kivétel nélkül valamennyi a vonalon felszerelt készüléknél áramforrás szükséges, amely a hálózat jelenlétét igényli. Ez az üzemeltetését és felszerelését költségessé teszi és alkalmazást helyét korlátozza. Ezen tény már egymagában is elégséges ahhoz, hogy az ilyen kialakítású berendezések széles körben - pl. előfizetői hálózatban — ne terjedjenek el. Az előfizetői hálózatokból ismert a távbeszélő vonal többszörös kihasználását biztosító kettős és négyes iker megoldás, melyeknél különösen az utóbbi számos hátránnyal rendelkezik. Többek közt nem megoldott a beszélgetések készülékenként! számlálása, és az ikerkészülékek közötti hívás sem. A társasüzem tárgykörébe tartozó, a kapu-telefonok és hangrendszereknél ismert megoldás a gyakorlatból, hogy a kaputelefonok esetében a lakások, illetve bemondó körzetek kiválasztása nyomógombbal, ahhoz tartozó egyéni lakáshoz, illetve bemondó körzethez tartozó vezetékkel történik. Hátránya a felszerelésnek a költséges kábelezés, holott általában egyidőben ezen berendezéseknél csak egyetlen beszélgetés szükséges. Tehát minden egyes kapcsoláshoz a beszédvezeték(ek)en kívül egy-egy további ér szükséges, melyen aszimmetrikus egyenáramú vezérléssel történik a választás. Ezen mód egyrészt korlátozza a kiépítés távolságát és az alkalmazás helyét, zavartatás ellen — főleg vasúti távbeszélő hálózatokban - nem védett, igen költséges a sok vezeték és a speciális készülékek miatt. Autópálya és egyéb segélykérő vonalak megoldásai is hasonlóan költségesek, ahol az egyes bemondó, segélykérő helyek azonosítása is szükséges, amit az egyes helyekhez külön kábeléren biztosított tápáram ellátás tovább növel. A társasrendszerű üzem probléma körébe tartozik a távbeszélő vonalak mellett még a riasztó hálózatok kialakítása is. Egy-egy távbeszélő összeköttetésen felépített riasztó, pl. tűzjelző hálózat esetében is szükséges adott összeköttetésen a riasztást adó pont azonosítása, annak a központi megfigyelő helyen való kijelzése. A gyakorlatból ismert riasztó, pl. tűzjelző hálózatok 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 30 35 2
