184532. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és elektronikus berendezés két- és háromdimenziós alakzatok optimális elrendezésére

1 184 532 2 lakoztatva, továbbá a 44 nagyságrend-veremtároló a 29 paramctertárral van összekötve. A berendezés egyéb egységei közül a 2 vektor-raszter konverter a 24 leválasztóegységhez, a 6 vezérlőegység a 31 üresterület-összegezőhöz, a 42 nagyságrendregiszter­hez és a 32 minimumlímiter-regiszterhez van csatlakoz­tatva. Az 5. ábrán ábrázolt foglaltságelemző működését az alábbiakban részletesen ismertetjük. Az egység működése során lényegében soronként meg­határozza az alakzattal még el nem foglalt részek hosszú­ságát (raszterpontokban) és ennek koordinátáit. Az 5 foglaltságelemző egyben ezen üres sorokból össze­függő területet is képez, amelynek kialakítja súlypont- és területadatát. A terület meghatározásánál az 5 fog­laltságelemző megvizsgálja, hogy az egymás utáni sorok­ban levő üres helyek elegendően hosszúak-e, illetve egy­mást elegendő hosszúságban átfedik-e, és az ily módon kiadódó terület nagyságrendje eléri-e azt az értéket, amelybe az éppen elhelyezendő alakzatok esnek. Amennyiben ugyanis a fenti feltételek nem teljesülnek, úgy az 5 foglaltságelemző különálló üres helyet érzékel, illetve az előírt nagyságrend el nem ércse esetén a szóban forgó területet nem jelzi üres helyként a 3 ablakgenerátor számára. Az 5 foglaltságelemző működése során a 2 vektor­­raszter konverterből az eddig elhelyezett alakzatok kép­pontonként a megjelenítéshez szükséges szinkron-, kép­váltó és színjelekkel együtt a 24 leválasztóegységen keresztül a 25 diszkriminátor egységre kerülnek. A 24 ieválasztóegység képváltásonként törli a 31 üresteriilet- Összegzőt, valamint soronként a 26 koordinátaszámlálót. A 25 diszkriminátor egység az egyes képpontok jeltartal­mából (például 1-0) felismeri, hogy az aktuálisan meg­jelenített pont alakzatot vagy üres helyet mutat-e. Üres hely esetén a 25 diszkriminátor egység lépteti a 31 üres­­terület-összegzőt, továbbá a 28 üreshely-számlálót. A 24 leválasztóegység jelei léptetik a 26 koordináta­­számlálót. Amikor a 25 diszkriminátor egység felismeri valamely alakzat befejeződését az éppen vizsgált sorban, betölti a 26 koordinátaszámláló tartalmát a 27 koordi­nátaregiszterbe, tehát feltünteti a sorbani üres hely kezdő­pontját. A 6 vezérlőegység a 32 minimumlimiter-regisz­­tert olyan értékre tölti fel, amely meghatározza az üres hely hosszúságát, amely az elhelyezendő alakzatok el­helyezésére minimálisan még megfelel. A 34 magnitúdó­logika tehát az éppen vizsgált soronkénti üres hely figye­lembevételét csak akkor engedélyezi üres területként, ha a sorbani üres hely hosszúsága meghaladja a 32 mini­­mumlimiter-regiszter tartalmát. Értelemszerűen a 25 diszkriminátor egység minden alakzat—üres hely átmenetkor törli a 34 magnitúdó­logikát. A 29 paramétertárból kiolvasódik az aktuális üres hely soronkénti kezdő és végkoordinátája, valamint a súlypont és terület eddig generált értéke. Fentiek közül a kezdő és a végkoordináta a 35 intervallumregiszterbe, míg a többi a 43 nagyságrend-ekvivalencia egységbe kerül. A 6 vezérlőegység ugyancsak feltölti a 42 nagyságrend­­regisztert, így a 43 nagyságrend-ekvivalencia egység vezérlése alapján mindazon üres területek adatai a 44 nagyságrend-veremtárolóba kerülnek, amelyek elérik a 42 nagyságrendregiszterben tárolt nagyságrendi értéket, tehát alkalmasak az elhelyezésre váró alakzatok való­színű elhelyezésére. Az összefüggő üres területek fel­tárása érdekében természetesen össze kell hasonlítani a soronkénti üres helyek és a mindenkori sort megelőző sorban meglévő üres helyek relatív elhelyezkedését. Ezt az összehasonlítást a 36 intervallumekvivalencia egy­ség végzi a megelőző sor adatait tároló 35 intervallum­­regiszter és az aktuális sor adatait tartalmazó 27 koor­­dinátaregiszter adatainak összehasonlításával. Ha a két sorban levő üres helyek között meghatározott nagyságú átfedés van, úgy ezen üres helyeket a berendezés az üres terület képzése szempontjából összefüggőnek tekinti. Ha azonban nincs előre meghatározott nagyságú átfedés, a 36 intervallumekvivalencia egység megnöveli a 37 cím­regiszter tartalmát, és ez a 29 paramétertárban új címet jelöl ki az új üres hely elhelyezésére. Az üres terület kijelölésében szerepe van a 41 hosszúságekvivalencia egy­ségnek is, amely az aktuális sorbani üres hely hosszúságát hasonlítja össze a megelőző sor üres helyének hosszúságá­val. A 28 ürcshely-számláló vezérli a 38 súlypontgenerá­tort és a 39 területgenerátort is, amennyiben ugyanis a vizsgálat azt mutatja, hogy a vizsgált sorban feltárt üres helyek a megelőző sorban észlelt üres helyek folytatását képezik, tehát összefüggő üres területet alkotnak vele, úgy a megelőzően számított súlypont és terület értékét aktualizálni kell. Amennyiben viszont új üres terület kez­detét jelenti a vizsgált sorban feltárt üres hely, úgy az előző üres terület befejeződött és új üres terület generá­lása kezdődik. A 31 üresterület-összegző aktuális tartalmát képváltá­sonként beírja a 6 vezérlőegységbe, tehát a 6 vezérlő­­egység állandóan informált az elhelyezésre kijelölt terület foglaltsági arányáról. A találmány szerinti eljárás és berendezés előnye, hogy alkalmazásával a két- és háromdimenziós alakzatok el­rendezésének modellezése rendkívül gyorsan, több fel­tétel figyelembevételével végrehajtható. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás kél- és háromdimenziós alakzatok optimális elrendezésére, különösen a lemezfeldolgozásban, vala­mint a hajó- és textiliparban, azzal jellemezve, hogy a gyártási, illetve szállítási folyamat során elrendezendő elemeknek mértani idomokat, illetve testeket, ezek kon­túrjainak pedig vektorokat feleltetünk meg, ezeket tárol­juk, majd a már elhelyezett alakzatok közötti üres tér­részeket meghatározzuk és a még elhelyezendő alakzato­kat megkíséreljük ezen üres térrészekbe beilleszteni, mi­­mellett a beillesztés során létrejövő esetleges ütközéseket sor—oszlop felbontásban vizsgáljuk, majd a mértani ido­mok, illetve testek elrendezésének a gyártási, illetve szállítási folyamat során elrendezendő elemek elrendezé­sét feleltetjük meg. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a már elrendezett, vektoriálisan tárolt alakzatok közül az elhelyezendő alakzat esetleges ütközését azokkal kapcsolatban vizsgáljuk, amelyek az újonnan elhelyezendő alakzat elhelyezésére kiválasztott üres térrész környezetében vannak. 3. Berendezés az 1-2. igénypontok bármelyike szerinti foganatosítására, amely önmagában ismert vektormemó­riát, vektor-raszter konvertert, vezérlőegységet, kijelző­eszközt, külső forrást és beavatkozószerveket tartalmaz, azzal jellemezve, hogy ablakgenerátora (3), elhelyezés­generátora (4) cs foglaltságelemzője (5) van, mimellett 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents