184501. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő kapcsolat héjaló lemezekhez
184 501 2 A találmány rögzítő kapcsolat héjaló lemezekhez, a rájuk ható terheknek épületszerkezetre, pl. az épület vázszerkezetének részét képező szelemenre való továbbítására. A kapcsolat az épületszerkezet valamely része és a héjaló lemez közé van beiktatva, és közülük legalább az egyikhez a helyszínen elhelyezett kötőelemmel csatlakozó kapcsoló szerelvényt tartalmaz. A fémből, műanyagból vagy egyéb alkalmas építőanyagból, pl. azbesztcementből lévő héjalásoknak az épületek teherhordó szerkezetéhez, pl. tctőszclemcnekhez vagy íalváztartókhoz való leerősítésének számos változata ismeretes. Ezek közül a fémből készült héjalő lemezek esetében a leerősítés szerkezeti nehézségekkel jár, mivel a hőmérsékletváitozás — pl. a nyári évszakban való fölmelegedés — a fém anyagú héjalásokban jelentős méretváltozásokat eredményez. A leggyakoribb rögzítési módok helytálló jellegűek (ún. fix lekötések), és így nem teszik lehetővé a hőmozgások lejátszódását. Az ilyen lekötések esetében a héjaló burkolatban és/vagy a rögzítést szolgáló kapcsolatokban a gátolt alakváltozások miatt többletigénybevételek keletkeznek. Ezek az anyag berágódását, a kötőelemek eltorzulását, súlyosabb esetekben kiszakadását eredményezik, és így a héjalás nem tudja tovább a funkcióját betölteni. A meghibásodások általános követelményeként az épületek beáznak, ami az épület szerkezetében, a berendezési tárgyakban és a tárolt anyagokban egyaránt jelentős károkat okozhat. Különösképpen fönnállnak az említett veszélyek a melegégövi környezetben lévő épületek esetében, ahol a hőmérséklet igen tág szélső határok között ingadozik. Az említett meghibásodások sok szempontból gátolják az ún. könnyűszerkezetes burkolatok és lefedések általános elterjedését. Ennek legfőbb oka az, hogy a könnyűszerkezetes burkolatok és a teherhordó szerkezetek hőtágulási tulajdonságai egymástól eltérőek, és ezért a hőmozgások kiegyenlítéséről többé-kevésbe bonyolult intézkedésekkel külön kell gondoskodni. Ezt alátámasztja még az a tény is, hogy a burkolatokat és a teherhordó szerkezeteket gyakran eltérő hőhatások (pl. közvetlen napsugárzás vagy árnyékolás) érik. A külső térhatároló elemeket, pl. héjaló lemezeket ugyanis közvetlenül vagy közvetve le kell erősíteni az építmény teherhordó szerkezetéhez. így a hőmozgások csak gátoltan tudnak kialakulni, a rögzítő szervekben pedig a hőmozgásokat meggátló igénybevételek ébrednek. Az eddig ismert megoldások jelentős részénél a létrejönni akaró relatív elmozdulásokat ún. mozgó kapcsolatok beépítésével teszik lehetővé. Hátrányuk, hogy bonyolultak, beszerelésük nehézkes, a legtöbbször korrózióra érzékenyek, és éppen a korrózió hatására veszítik el mozgásképességüket. Ezért főleg az alumíniumból készült héjalásoknál a rögzítő szerkezetek közelében berágódások, ezek következtében pedig beázások jönnek létre. Az ismert leerősítési módok között említési érdemel a vékony fém hullámlemezekből készült héjalásoknak egymáshoz és a szelemenekhez való csatlakoztatására szolgáló az a két elgondolás, amelyek a 3,889.437 és a 3,898.783 lajstromszámú USA szabadalmi leírásokból ismerhetők meg. Mindkét megoldás közös hibája, hogy a dilatáció csak meghatározott feltételek között jöhet létre, kialakulása után azonban a kapcsolat hajlamos a meglazulásra, és ez egyrészt csörgő jellegű hanghatást okoz, másrészt beázáshoz vezet. Kedvezőtlen az is, hogy a héjaló elemek hosszirányú toldása nehézkes, a korcolással végrehajtott toldás pedig nagy szerelési pontosságot kíván. Ugyancsak korcolásos csatlakozást ismertet a 3,982.373 lajstromszámú USA szabadalmi leírás is. A héjaló elemek szélei kapaszkodnak így egymáshoz, és ezáltal függőleges bordák alakulnak ki. Az egyik találkozó elem kinyomkodással perforálva van, és erre lehet a szomszédos elem peremét rápattintani. Csak igen kicsi relatív elmozdulást enged meg, a héjaíó elem keresztmetszete pedig éppen a kapcsolati helyeken van meggyöngítve. Bordákat képező csatlakozáshoz ajánl a 4,014.152 lajstromszámú USA leírás is megoldást. A csatlakozó elemek közül az egyiket kilenc helyen kell meghajlítani, és ez a kapcsolatot bonyolulttá teszi. A szerelés végrehajtása emiatt kényes és lassú. Kaiapszelvényű szelemenekhez történő lemezbe erősítést ismertet a 3,796.014 lajstromszámú USA leírás is. A rögzítés speciális csapok segítségével történik. A csapok két vége fejben végződik, amelyek közül az egyiket a helyszíni sajtolással kell kialakítani. A héjalás furatába lazán illeszkedik, és így nem nyújt védelmet a beázások ellen. A héjaló elem mozgása a csap hosszméretét nem tudja megváltoztatni, cs ezért az áthaladását megengedő furat tágul, ami növeli a beázás veszélyét. Domborított héjaló elemek leerősítése valósítható meg az 1,500.780 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásban ismertetett megoldással. A leerősítés menetes csavarokkal történik, amelyek műanyag kupakkal vannak ellátva, ami javítja a vízzárást. A hőmérsékletváltozás hatására azonban káros belső feszültségek és/vagy alakváltozások keletkeznek a héjalásban. Ugyancsak csavaros lecrősílést ismertet az 1,509.154 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírás. Sajátságos V alakú kapcsoló elemet alkalmaz, amely egy a szárai közé illesztett feszítő elemmel van kombinálva. A megoldás hátránya, hogy a csavarok laza meghúzása esetén a tetőzetben erős hanghatás jön létre, míg fokozott meghúzásuk meggátolja a hőtágulások létrejöttét. Az ismert megoldások egy jelentős része olyan, hogy a tetőlemeznek a szelemenhez való leerősítésénél rugók vannak elhelyezve. Ezeknek a megoldásoknak a legfejlettebb változata a 176.661 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban található meg. A leerősítés önmagában rugalmas - tehát az erők hatására bizonyos mértékű kitérést megengedő - megoldására találunk példát az 1,934.524 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásban, valamint a 2,256.584 lajstromszámú NSZK közzétételi iratban. Mindegyik leerősítési mód hátránya, hogy csak meghatározott típusú héjaló elemek esetében használhatók, az említett német megoldások pedig egy sor sajátságos szerkezeti elem alkalmazását teszik szükségessé. Ugyanez mondható el annál a héjalás leerősítésnél is, amelyet a 4,034.532 lajstromszámú USA, valamint a vele azonos tartalmú 1,543.290 lajstromszámú angol és a 2,351.225 lajstromszámú francia szabadalmi leírás ismertet. Ezeknél a sajátságos kapcsoló elemek egy része különleges „öntvény jellegű” idom, amelynek a gyártása és a helyszíni beépítése egyaránt bonyolult. Héjaló lemezekhez szolgáló sajátságos rögzítő kapcsolatot ismertet a 176.445 Isz.-ú magyar szabadalmi leírás is. Lényegéből adódóan falburkolatok felerősítésére alkal-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
