184500. lajstromszámú szabadalom • Többcélú főleg mezőgazdasági épületszerkezet

1 184 500 2 A találmány többcélú, főleg mezőgazdasági épü­letszerkezet, pl. állattartási, palántanevelési és rak­tározási célokra. Az épületszerkezet héjalást, a hé­­jalást előnyösen szelemenek közbejöttével alátá­masztó, célszerűen fémcsövekből kialakított és egy­mástól távközzel telepített ív alakú tartókat, vala­mint a héjalás és az ívtartók terheit a talajnak továbbító alapot tartalmaz. A héjalás az ívtartók­kal, az ívtartók az alappal össze vannak erősítve. Az ívtartók sorozatával alátámasztott héjalással az ívtartók támaszközének a többszörösét kitevő hosszúságú tér van lefedve. Az ívtartók között leg­alább az épület végén a térbeli stabilitást szolgáló merevítő elemek, pl. ún. szélrácsok vannak. A lefe­dett tér végein adott esetben bejárattal is ellátott oromfalak vannak elhelyezve. Az épületszerkezet­hez járulékos szerkezeti részek, pl. lérhatároló és térosztó falak, szellőző szervek, padozat és techno­lógiai berendezések tartoznak. Az ipari és mezőgazdasági tevékenységek során gyakran van szükség rövid idő' alatt fölállítható, egyszerűen elkészíthető és különösebb szakképzett­ség nélkül összeszerelhető többcélú épületekre. Fő­leg a nagyüzemi mezőgazdaság igényli az ilyen szer­kezeteket, mivel a különböző állattartási művele­tekhez, anyagok tárolásához és egyéb - adott eset­ben csak időszakos — tevékenység ellátásához szükség van gyorsan összeállítható, egyszerű és mégis igényes épületszerkezetekre. Az eddig ismert megoldások a követelmények egyik vagy másik részét jól kielégítették, a legtöbb esetben azonban nem valósult meg az épület tényle­gesen többcélú hasznosíthatósága. Elsősorban azért nem, mert az egyik feladat ellátására összeállí­tott és szerkezetileg gazdaságosnak mondható épü­let egy másik funkció ellátására vagy tökéletlenül felelt csupán meg, vagy gazdaságtalanul volt csak alkalmas. Az ismert megoldásoknak egy sajátságos típusa ismerhető meg az 575.522 lajstromszámú svájci, a 2.216,407 lajstromszámú francia és a 3,924.368 lajstromszámú USA szabadalmi leírásból. A szer­kezetet íves tartók alkotják, amelyek egymással párhuzamos vezetésű öveket és azokat egyesítő rá­csokat tartalmaznak. A szelemenek sajátos módon az ívet alkotó övék közé vannak beépítve, ami azonban a héjalás leerősítését és maguknak a szele­meneknek az ívtartókhoz való kapcsolatát túlságo­san bonyolulttá teszi. Kedvezőtlen az is, hogy a szerkezet megbízható minőségben való előállításá­hoz különleges minőségű anyagok fölhasználására van szükség. Nem szokványos az a héjalás sem, amely az ívtartókra rápattintással rögzíthető. Az elvileg szellemes héjaló lemez kialakítása azonban sajátságos gépi berendezést kíván, és ez jelentős beruházással jár. Még különlegesebb szerkezetet ismertet a 2,115.188 lajstromszámú francia szabadalmi leírás. Fölhasználja ugyancsak a kettős övü keretszerke­zet nyújtotta előnyöket, ezek azonban hosszirány­ban szabályozható módon a kereteket alul megve­zető sínre támaszkodnak, egymással pedig ún. „ol­lós rácsozat” segítségével vannak kapcsolatban. Az utóbbiak szétnyílásával vagy összébbtolásával az épület hosszirányú méretét lehet módosítani. A le­fedés a méretváltoztatáshoz alkalmazkodó ponyvá­val történik, az épület pedig teljesen összecsukott állapotban aránylag könnyen áttelepíthető. A szer­kezet hátránya, hogy hosszméretét az alsó vezető­sín hosszúsága korlátozza, az ollós rácsozat kényes, sérülékeny, korrózió esetén pedig hamar működés­­képtelenné válik. Vitatható a szerkezetnek a szél hatásával szembeni stabilitása is. Állattartó épület­ként való alkalmazása elsősorban szigetelésének nem megfelelő volta miatt nem jöhet szóba. Gya­korlatilag inkább különböző járművek rakfelületé­nek lefedésére lehet használni. Háromcsuklós ívtartókból összeállított és nagy hosszúságú épületszerkezet kialakítására alkalmas megoldást mutat be az a „védőtető” tárgyú meg­oldás, amely a 348.207 lajstromszámú osztrák és a 608.541 lajstromszámú svájci szabadalmi leírásban található meg. A háromcsuklós ívtartó övei U- acélokból készülnek, és közéjük iktatott rácsozattal vannak összeerősítve. Egy-egy ívet szakaszokból állítják össze, a szakaszok pedig egymásba illesztett különleges tárcsákkal és a tárcsákon átfűzött csa­pokkal illeszkednek egymáshoz. Az összerakás egy­szerű és szellemes, a kapcsolatok kialakítása azon­ban rendkívül bonyolult, igen nagy gyártási pon­tosságot és igen gondos szerelési munkát kíván. Ezek miatt a szerkezet rendkívül költséges, és így a mezőgazdaságban nem tekinthető versenyképes­nek. A nagy terek ívtartók sorozatával való lefedésé­nek egyik legfejlettebb megoldása található meg a 177.186 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás­ban. A tartókat keresztirányú alapgerendákra ülte­tett szimpla ívelt csövek sorozata képezi. Az ívek parabola alakúak, és az épület hosszirányú széle mentén ritkított léckerítéssel, az oromfalak mentén pedig legalább részben áttetsző burkolattal vannak kiegészítve. Az említett épületszerkezet legelőn tar­tott állatok számára szolgál ún. nyári szállásként, nem alkalmas azonban telepített technológiák be­fogadására, pl. fűthető és szellőztethető palánta­nevelő vagy állattartó épületek és kényesebb anya­gok raktározása céljára. A találmány célja olyan, elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaságban használható többcélú könnyű­­szerkezetes épület kifejlesztése, amely nagy belső terek magába foglalására alkalmas, egyszerű esz­közökkel, minimális helyszíni munkával előállít­ható, és minden különösebb szakképzettség nélkül össze is szerelhető. A találmány feladata ezen belül olyan szerkezet létrehozása, amely a szükséges szer­kezeti elemeken kívül olyan kiegészítő részekkel rendelkezik, amelyek a fölhasználás többcélú voltá­hoz tudnak alkalmazkodni. A találmányi gondolat értelmében a nagy terek magábanfoglalását és ezen belül az aránylag nagy magasságok kialakíthatóságát olyan tartóvázzal le­het megoldani, amely az ív alakú tartószerkezetek nagy áthidaló képességéből, nagy belső magasságo­kat szabadon hagyó voltából és a Vierendeel tartók 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents