184489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetők, főleg lapostetők lágyfedésének készítésére
1 184 489 2 A találmány tárgya eljárás tetők, főleg lapostetők lágyfedésének készítésére. Mint ismeretes, a szakirodalomban „lágyfedés” alatt a csapadékvíz elleni tetőszigetelések, például bitumenes (szegezett, vagy ragasztott) lemezfedés, kavicsolt lemezfedés, műanyag lemezfedés, bitumenes- és müanyagalapú tetőbevonat-fedés gyűjtőneve értendő. A bitumenes lemezfedés készítésekor a tető szigetelendő felületét először kavicstól és egyéb szennyeződésektől megtisztítják, majd a tetőfelületre forró bitument hordanak fel és erre fektetik a leragasztandó szigetelőlemezt. Például háromrétegű kavicsolt lemezfedésnél a fenti műveleteket egymás után háromszor kell elvégezni, ezt követően pedig a legfelső lemezre felhordott bitumenrétegre gyöngykavicsot terítenek. A fenti technológia rendkívül munkaigényes, szakmunkát igénylő műveletekből áll. Az ilyen lágyfedés élettartama ugyanakkor nem kielégítő, legfeljebb két-három év. A helyszíni munkálatok leegyszerűsítése szempontjából bizonyos előrehaladást jelentett a kétrétegű vastagbitumenes nehéz lemezfedés. (Ilyet ismertet például a 4 151 025. számú USA-beli szabadalmi leírás és az 1 658 778. számú NSZK-beli közzétételi irat.) Ennél a letisztított szigetelendő felületre először kiterítik a bitumennel ellátott és tekercsben szállított szigetelőlemezeket, majd ezeket a bitumen megfolyatása céljából például lángszóróval melegítik. Ezek a műveletek kétszer ismétlődnek. Hiányossága ennek az eljárásnak, hogy a melegítés során a lemez-hordozóanyag gyakran elég, sőt a bitumenből is kiéghet a paraffíntartalom, ami eleve minőségromlással jár, továbbá a páraelvezetés nincs megoldva. A fentieken túlmenően ismeretes egyrétegű műanyagfedés is (például az 1 230 754. számú USA-beli szabadalmi leírásból, vagy a kereskedelemben „Neoacid” néven ismert műanyaglemez alkalmazásával). Ez azonban a gyakorlatban nem vált be, mivel egyrészt ennek sincs páraelvezetése, másrészt költséges, és egy-két év után az anyag elöregedése folytán megrepedezik, így javításra, illetve cserére szorul. Közismert, hogy a lapostetök igen nehezen javíthatók. Az utólagos javító, felújító munkálatok költségesek, tartósságuk viszont nem kielégítő, továbbá alig ellenőrizhetők. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan lágyfedés-készítési eljárás létrehozása, amellyel a lágyfedés élettartama és megbízhatósága jelentősen növelhető, a helyszíni szakmunka pedig minimálisra csökkenthető. A kitűzött feladat megoldásához tetők, főleg lapostetők lágyfedésének készítésére szolgáló olyan eljárásból indultunk ki, amelynél a tető szigetelendő felületére vízszigetelő réteget helyezünk és azt helyzetében rögzítjük. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy a vízszigetelő réteg és a tető szigetelendő felülete közé - az eddigi gyakorlattal szakítva — páraáthatolást engedő porózus réteget helyezünk, illetve építünk. Előnyösen a vízszigetelő réteget műgumilemezből alakítjuk ki, amelynek külső felületére adott esetben napsugárzás elleni védőbevonatot hordunk fel, a porózus réteget célszerűen tűzött nemezből, vagy müanyagszálból tűzött, laza szerkezetű réteg-. bői készítjük, amelynek vastagsága összenyomott állapotban is legalább 2 mm. A vízszigetelő gumilemezre ez a porózus réteg előre rádolgozható, tekercsben szállítható, a tető szigetelendő felületén pedig a leterítés után egyetlen műveletben előnyösen ragasztással rögzíthető. A leírásban és az igénypontokban szereplő „porózus réteg” alatt minden olyan páraáthatolást (páradifTúziót) megengedő laza szerkezetű anyagréteget értünk, amely nem rothad, erjesztő baktériumoknak ellenáll. A porózus réteg alkalmazásának legfontosabb előnye, hogy egyrészt lehetővé teszi a vízzáró szigetelőréteg alatti páranyomás-kiegyenlítődést, másrészt biztosítja, hogy a vízszigetelő réteg és a tetőfelület között mindig legyen kellő távköz, következésképpen a vízszigetelő réteget az esetleges pontszerű felfekvések ne károsíthassák. A találmány szerinti vízszigetelő réteg előnyösen mügumiból van kialakítva, azonban ehhez alkalmazható megfelelő tulajdonságú műanyag, például PVC, vagy más anyag is. A találmányt részletesebben az alábbi példák kapcsán ismertetjük: 1. példa Új lapostetö lágyfedésének készítésekor a következőképpen jártunk el: A telő szigetelendő felületét kavicstól, portól és egyéb szennyeződésektől megtisztítottuk, szemrevételezés után a vízgyűjtő mélyedéseket a tetőlejtésnek megfelelő sikba hoztuk, azaz kiegenlítettük. A lágyfedést üzemi körülmények között előre legyártottuk, azaz konfekcionáltuk. Ehhez a felmérés alapján konfekcionálási tervet készítettünk. A kísérleteink során vízszigetelő rétegként mügumilemezt alkalmaztunk, mégpedig a kereskedelemben „Taurus W” néven ismert 1,5-2 mm-es vastagságú mügumilemezt. A konfekcionálási tervnek megfelelően a mügumilemezeket méretre vágtuk, lepedösítettük, majd ezeket meleg eljárással, „vulkanizálással” végtelenítettük. A végtelenített mügumilemezekre gumiragasztót („Pálmakontakt 14I/D” típusú ragasztót) hordtunk fel 400 g/m2-es mennyiségben. 8-10 perces várakozás után a mügumilemez ragasztóval ellátott felületére helyeztük a porózus réteget. Ehhez 5 mm-es vastagságú polipropilén szálas anyagból készült tűzött nemezt alkalmaztunk (450 g/m2). A lepedők széleit átlapoláshoz szabadon hagytuk. 48 órás száradás után a nemezzel kasírozott mügumilepedőt hajtogattuk, illetve feltekercseltük. Az építéshelyen a konfekcionálási tervnek megfelelően terítettük le a tekercseket. Eközben ügyelni 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
