184458. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rugalmas tárgyak darabolásához
1 184 458 2 A találmány tárgya eljárás és szerkezet alapanyagból és/vagy alakzatból adódó rugalmassággal rendelkező tárgyak darabolásához, előnyösen gumiabroncsokhoz, melyek darabolása az eddigi ismeretekkel szemben előnyösebben és gazdaságosabban oldható meg, kiküszöbölve az eddig ismert káros hatásokat, jelentős energiaigény szükségességét. Ismertek azon problémák, melyeket a világméretekben elterjedt személy és haszongépkocsipark növekedése és ezzel összefüggő elhasznált gumiabroncsok felhalmozódása jelent. Ismertek azon fejlesztési irányok is, melyek célul tűzték ki, hogy mind szélesebb körben megvalósítható legyen ezen környezet szennyező, tetemes mennyiségi méreteket öltő és mindinkább növekedő gumiabroncsok hulladékanyag hasznosítása, másodlagos felhasználása. A gépjármű gumiabroncsok további rohamos felhalmozódásának csökkentésére eddigi ismeretek alapján két fő fejlesztési irány körvonalazható. Az egyik irányban a gépjármű gumiabroncsok élettartamának növelésére helyezik a fősúlyt. Ez a törekvés egyrészt a gumiabroncsok szerkezeti, felépítési módszereinek fejlesztésében és ezzel összefüggő élettartam növekedésben realizálódik. Másrészt mind szélesebb körben terjed el a gumiabroncsok újrafutóztatásának, felújításának gyakorlata. Mindkét fejlesztési irány a felhalmozódás mértékének növekedését van hivatva csökkenteni, azon elfogadott tények mellett, hogy megoldásuk csak kismértékben képes a mennyiségi felhalmozódást befolyásolni, mivel az újrafutózott gumiabroncsból is lesz fel nem újítható gumiabroncs. A másik fő kutatási fejlesztési irány továbbra is a felhalmozódó gumiabroncsok mind szélesebb körű felhasználására, hasznosíthatóságának megvalósítására irányul. Ez a fejlesztési irány, a mai ismeretek szerint a gumiabroncsok valamilyen úton mechanikai és/vagy vegyi úton történő darabolására, majd őrlésére, majd osztályozására és különféle eljárások szerinti újrafelhasználására irányul. A gumiabroncsok ezen vázlatosan ismertetett újra feldolgozásának és ehhez történő előkészítésének alapvető problémáját a gumiabroncs méretbeli nagysága, alakbeli rugalmassága és alapanyag tulajdonságaival összefüggő ismert meglévő jellemzői, úgymint a rugalmassága, szívóssága, kopásállósága, hőhatásokra vonatkozó ismert paraméterek adják. A gumiabroncsok ezeddig ismert, újrafeldolgozására irányuló módszerei vegyi, mechanikai és mechanika-vegyi együttes utak követését tette gyakorlattá. Eddigi fejlesztési eredmények azt mutatják, hogy az újrafeldolgozásra irányuló módszerek keretében az első fázis az egész gumiabroncsok darabolásának megkezdése és bizonyos tovább adagolható kisebb alakzatokra történő darabolása okozza a nagyobb gondot. A további feldolgozásnak már kialakultabb hagyományai, módszerei, eszközei vannak, melyekkel a kisebb darabokból őrlemények készíthetők, majd az őrleményekből válogatott további hasznosítási lehetőségek alakultak ki, úgy mint újabb gumitermékek alapanyagához adagolás, különféle szemcsenagyságokban töltő burkoló anyagkénti felhasználás stb. Ezen felhasználási módszerek függnek a további feldolgozás módszerétől, vagyis attól, hogy a megoldás mechanikai, vagy vegyi úton realizálódik. Az előbbiekben kiemelt egész gumiabroncsok darabolásának ismert módszere, hogy a gumiabroncsokat, nagyméretű kalapácsos malmokba adagolják, ahol azok elődarabolása kezdődik. A megoldás hátránya, hogy eszköz tekintetében rendkívül költséges, beruházás-igényes, nagy berendezésekkel valósítható csak meg. További hátránya a megoldásnak, részben a berendezés a darabolandó egységek nagyságából és súlyából adódóan, hogy a berendezés üzemeltetési energia-igénye ebből adódóan költsége is rendkívül nagy, mely a jelenlegi energia-helyzetben már előnyösen nem követhető módszernek tekinthető. Ismertek továbbá azon megoldások is, mikor a gumiabroncsok elődarabolásához különféle hőközegeket vesznek igénybe, ezzel elősegítendő a mechanikai darabolást. így vált ismertté a forgódobos, gőzös közegben végzett elődarabolás, melynél nagy és zárt forgódobba adagolják a gumiabroncsokat, majd a forgódobba klf. kerámia és/vagy fémtöreteket adagolnak, majd a forgódobba gőzt vezetnek. Az elődarabolás során a gőz által biztosított hővel a gumiabroncsok rugalmasságát, alaktartósságát kívánják megbontani, illetve csökkenteni, majd a forgódobba adagolt szilárd anyagokkal és azok együttes forgatásával érik el a gumiabroncsok részleges darabolását. Ismert ezzel ellentétes módszer is, mikor a gumiabroncsokat folyékony hidrogénnel teljes keresztmetszetében átfagyasszák (—100 °C alatt), majd mechanikai törőberendezésekkel a gumiabroncsokat törés útján elődarabolják. Mindkét eljárás jelentős hátránya a nagyberendezés és eszköz-igény, valamint a rendkívül jelentős energia-igény, melynek költsége és szükségessége az eljárások és módszerek elterjedését nagymértékben akadályozzák. Ismertek továbbá vegyi úton történő elődarabolást előkészítő megoldások, melyek egyikénél a gumiabroncsokat trikloretilénnel telített nagy medencébe dobálják, ahol áztatás hatására a gumiabroncsok alaktartó rugalmassága csökken, a gumiabroncsok felpuhulnak. Ismertek különféle baktériumos próbálkozások a gumiabroncsok belső szerkezetének megbontására. Ismertek továbbá a gumiabroncsok megsemmisítésével és ezzel összefüggésben történő részleges hasznosítására vonatkozó próbálkozások. Ezek egy részénél kazánok fűtésénél semmisítik meg a gumiabroncsokat speciális égetőberendezések kialakítása kapcsán. Ismertek továbbá olyan próbálkozások is, mikor a gumiabroncsokat kohászati, cementgyártási adalékként veszik számba, illetve semmisítik meg. Ezen utóbbi eljárásoknak több hátránya mellett jelentős a korrózió fokozó hatása, és a környezetszennyeződés növekedése. Az eljárások elterjedése mindezekért korlátozott és nem nyújt kielégítő megoldást. A megelőzőekben vázolt hátrányokra tekintet-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
