184457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antioxidánssal stabilizált takarmányadalékok, előkeverékek és tápok előállítására
1 184 457 2 ban tároltuk. A mintákból a táblázatban megadott időpontban végeztünk peroxidszám meghatározásokat WEHLER eljárással. A táblázatból jól Iáható, hogy a modellkísérletben a találmány szerint előállított vegyületek antioxidativ hatása a legelőnyösebb. Az I képletű vegyület és sói előnyös antioxidativ hatását igazolja a lucernaliszt karotin-védő hatására vonatkozó kísérletsorozatunk. A kísérletsorozat átlageredményét a 2. táblázatban foglaljuk össze, összehasonlító anyagként antioxidáns nélküli anyagot és a BHT kereskedelmi elnevezésű antioxidánst használva. A lucernaliszt karotintartalmának változását természetes körülmények között 26 °C-on 70% relatív páratartalom mellett szórt fényben vizsgáltuk. A 2. táblázatból látható, hogy az I képletű vegyület és sói karotinmegőrző hatása kiváló. A korszerű intenzív állattartás körülményei között antioxidáns használata nélkülözhetetlen. Az alaptakarmányok (búza, kukorica, szója, napraforgó) nem tartalmazzák kellő mennyiségben a biológiailag szükséges aktív anyagokat (például A, E, D, vitaminokat, esszenciális aminósavakat, mikroelemeket), amelyek megfelelő arányokban való jelenléte a tápokban az optimális takarmányozást biztosítja. Ezeknek az anyagoknak az alaptakarmányba való homogén elosztását premixek gyártásával és az alaptakarmányba keverésével biztosíthatjuk. A takarmányokban szükségszerűen jelenlévő lipoidok oxidációra érzékeny anyagok, amelyek peroxid képződése közben bomlanak és az ilyen takarmány idő előtt értékét veszti. A nemkívánatos peroxid a takarmányban lévő és a beadagolt biológiailag aktív anyagokat (vitaminokat, provitaminokat) elbontják. A peroxidok az állati szervezetbe kerülve különböző kórképeket válthatnak ki (perozis, encephalomalacia). Ezeknek a jelenségeknek az elkerülésére általánosságban használjuk az antioxidánsokat. Az antioxidánsokat célszerűen adalékanyagokon és/vagy premixeken keresztül juttatjuk a takarmánykeverékbe. Ezzel elérhető, hogy a takarmányok biológiai kiegyensúlyozásához szükséges oxidálható anyagokat (béta-karotin, A, E, D vitaminok) már a felhasználás kezdeti stádiumában stabilizáljuk. Különösen fontos ez, ha a premixek az oxidációt katalizáló mikroelemeket is tartalmazzák. A találmány tárgya eljárás oxidativ bomlásra hajlamos anyagokat éspedig vitaminokat, provitaminokat, ásványi sókat, takarmányozásra alkalmas növényi magvak őrleményeit, hallisztet, mészkőlisztet, illetve ezek keverékeit, továbbá vizet és egyéb adalékokat tartalmazó takarmány előkeverékek -adalékok és -tápok előállítására, azzal jellemezve, hogy a fenti komponensekhez, illetve ezek elegyének 0,001—10 súly % I képletű (2,2-dimetil-l, 2-dihidro-kinolin-4-il)metil-szulfonsavat vagy ennek fémsóit, valamint adott esetben 0—5 súly % emulgátort keverünk. Az így előállított termékek huzamos időn át tárolhatók a bennük lévő oxidációra érzékeny anyagok károsodása nélkül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Szilárd komponensként elsősorban kukoricadarát, korpát, szójadarát, hallisztet, répacukrot, búzadarát, lucernalisztet, napraforgó extraktumot, takarmánykiegészítőként dikalciumfoszfátot, takarmánymeszet, takarmánysót, takarmányszenet alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárással kapott takarmányadalékot vagy premixet por, granula, porkeverék, oldat, emulzió formájában adhatjuk a takarmányba. Az I képletű vegyület és sói úgy is bevihetők a tápokba, hogy előzőleg nem az oxidációra érzékeny adalékanyagokat tartalmazó premixbe keverjük be őket, hanem előnyösen indifferens anyagokkal elkeverve „antioxidáns premixet” vagy lipoidokkal elkeverve „antioxidáns zsírkeverékeket” állítunk elő és ezeket dolgozzuk be a tápokba. Az „antioxidáns zsírkeverékek” előállításához kívánt esetben emulgeálószert alkalmazhatunk. A kész takarmányok és tápok előnyösen 0,001—1 súly % I képletű vegyületet és/vagy sóit tartalmazhatnak. Az I képletű vegyületet vagy fémsóit 0,001—■ 1 súly % mennyiségben tartalmazó tápokkal etetett baromfiak vizsgálata azt mutatja, hogy a levágott állatokban káros antioxidáns maradvány nem mutatható ki, és a hús nem színeződik el. A vegyületek az állati szervezetben nem halmozódnak fel, gyorsan kiürülnek. Adott esetben az I általános képletű vegyület vagy fémsói előnyösen kombinálhatok lipofil tulajdonságú antioxidánsokkal, különösen akkor, amikor az oxidációra érzékeny anyag maga is erősen lipofil. Az 1. táblázat adatai szerinti keverék, melyben a találmány szerinti (2,2-dimetil-1,2 dihidro-kinolin-4-il)-metil-szulfonsav nátrium sójának és az ismert Etoxiquinnek arány 2:1, igen előnyösen alkalmazható. Az I képletű (2,2-dimetil-l,2-dihidro-kinolin-4-il)-metil-szulfonsav nátrium sója a szokásosnál négyszer nagyobb koncentrációban (1000 ppm) igen radikális védőhatást fejt ki a napraforgóolaj avasodásával szemben (1. táblázat). (Ez főleg hosszabb tárolás esetén jelentős. Megjegyzendő, hogy az ismert antioxidánsok nem nyújtanak nagyobb védelmet a szokásosnál nagyobb koncentrációban sem.) A találmányunk szerinti megoldást — az oltalmi kör korlátozása nélkül — az alábbi példákkal illusztráljuk. 1. példa 3 szakaszos ellenáramú gyorskeverőben az alábbi összetételű indító juk elő: A vitamin D—3 vitamin E-vitamin K-vitamin B—1 vitamin B—2 vitamin B—6 vitamin B—12 vitamin brojler premixet állít-1 100 000 NE 220 000 NE 1 500 NE 250 mg 200 mg 600 mg 200 mg 2 mg 3
