184456. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kis gázszivárgások gyors kimutatására
1 184 456 2 ha hibahely létezik, és így fellép az ábrán kis nyíllal jelölt szivárgás (amely esetleg több szivárgás eredőjét is jelentheti), rendkívül kis tömegű gáznak kell az 1 vizsgált berendezésből az 5 mérőkamrába jutnia ahhoz, hogy ott a nyomás mérhető módon megnövekedjék. A mérőtérben levő folyadék—gáz térfogat aránya, és a szivárgó közeg kis tömege következtében lesz a mérési eljárás gyors, és a gyorsasága révén érzéketlen a mérés közben bekövetkező állapotváltozásokra. Az eljárásnak a 2. sz. ábrán vázolt kiviteli módját alkalmazva az 5’ mérőkamra alsó felében elhelyezzük az 1 vizsgált tárgyat, ahhoz csatlakoztatjuk a 3 tápvezetéket, az 1 vizsgált tárgy és az 5’ mérőkamra közötti térfogat további csökkentésére, — amennyiben az 1 vizsgált tárgy folyadékra nem érzékeny — a kettő közötti térfogat egy részét folyadékkal feltöltjük, felhelyezzük és a 4 tömítés alkalmazásával hermetikusan zárjuk az 5’ mérőkamra felső részét (az összeerősítés önmagában ismert zárószerkezettel történik), és az 1 vizsgált tárgyat a 3 tápvezetéken keresztül nyomás alá helyezzük. Hibahelyek esetén fellép a kis térfogat következtében jól érzékelhető nyomásnövekedés, ugyanúgy, mint az 1. sz. ábra kapcsán elmondottak esetében. A 3. sz. ábrán vázolt kiviteli mód alkalmazása esetén a mérés előkészítése megegyezik az előző ábra kapcsán elmondottakkal. Most azonban az eljárás fordítva megy végbe: az 5’ mérőkamra és az 1 vizsgált tárgy közötti teret helyezzük a 3 tápvezetéken át nyomás alá. Ezt a kiviteli módot nyilvánvalóan akkor alkalmazzuk, ha olyan kisméretű tárgyat kell vizsgálnunk, amelynek megfelelő méretű mérőkamra nem áll rendelkezésünkre, és ezért a térfogatoknál a helyzet megfordul; az 1 vizsgált tárgy térfogata lesz lényegesen kisebb az 5’ mérőkamra térfogatánál, —így az eljárás egyedi esetekben akkor is alkalmazható, ha nem állítunk elő minden egyes méréshez illetőleg vizsgált tárgyhoz a feltételeket kielégítő mérőkamrát. A térfogatok egymáshoz viszonyított aránya azonban itt sem lehet kevesebb, mint 1:20, ahhoz, hogy a vizsgálat rövid idő alatt értékelhető eredményre vezessen. A találmány szerinti eljárás 4. sz. ábra szerinti kiviteli módjának alkalmazása során az 1 vizsgált tárgynak az 5’ mérőkamrába való behelyezésére, annak zárására, és az összes egyéb feltételekre vonatkozóan a korábban elmondottak irányadók. A 10 hengerben lévő 11 dugattyú az előkészítés során az ábrán jobb oldali véghelyzetben van. A tömör zárás elvégzését követően a 12 dugattyúrúd balra történő elmozdításával a 11 dugattyút előretoljuk, és ezzel a 6—6’ mérővezetékekben a nyomást kismértékben megnöveljük, annyira, hogy a 7 nyomásmérő műszer küszöbérzékenységét elérjük. Analóg műszer esetén tehát all dugattyút addig toljuk el, amíg a műszer mutatója megmozdul, ekkor visszahúzzuk úgy, hogy a mutató nulla állásban legyen. Ezt követően helyezzük nyomás alá a 3 tápvezetéken keresztül az 1 vizsgált tárgy 2 belső terét. A megfelelő térfogatarányokra figyelemmel nyilvánvaló, hogy a legkisebb szivárgás esetén azonnal nyomásemelkedést észlelünk a 7 nyomásmérő műszeren. Amennyiben az eljárás foganatosítása során a 7 nyomásmérő műszer helyett az 5. sz. ábrán vázolt pneumatikus membrános és fuvókás jelátalakítót alkalmazzuk, mert pl. pneumatikus nyomásmérő áll rendelkezésre, vagy a mért értéket távjelzésre, vagy pneumatikus automatika működtetésére kívánjuk felhasználni, a méréshez alkalmazott mérőlevegőt a 15 tápvezetéken vezetjük a rendszerhez. A mérőlevegő áthalad a változtatható 16 fojtáson, ahol a helyi ellenállásra tekintettel nyomása csökken, majd a 18 fuvókán kiáramlik. A keletkezett tolónyomás következtében a 16 fojtás és a 18 fuvóka közötti vezetékszakaszban mérhető nyomás, amelyet, mint kimenőjelet a 17 pneumatikus mérő vezetéken vezetünk el, a mérőlevegő tápnyomása, a 16 fojtás átömlési keresztmetszete, valamint a 18 fuvóka és a 14 membrán közötti távolság függvénye. A mérőrendszernek az előző ábrák kapcsán ismertetett módon történő előkészítését követően a 11 dugattyúnak a 10 hengerben történő elmozdításával szabályozhatók a 14 membrán alatti nyomásviszonyok, amelyek a 14 rugalmas membrán alakját, és ezzel a 18 fuvókától való távolságát meghatározzák. így beállítható az az érzékenység, és az az érzékelési tartomány, amely a mérés elvégzése szempontjából optimális. Amennyiben az eljárás foganatosításánál a 7 nyomásmérő műszer helyett az előző ábránál ismertetett okokból pneumatikus jelátalakítót alkalmazunk, és a 6. sz. ábra szerinti megoldást foganatosítjuk, a 10 hengerben lévő 11 dugatytyúnak a mérőrendszer lezárását követően történő elmozdításával a 21 mérőharang magassági helyzetét tudjuk beállítani. Hatásában ez is a 18 fuvóka és a vele szemben elhelyezkedő 21 mérőharang közötti távolság beállításával befolyásolja a mérés pontosságát, itt azonban nem érvényesül a 14 membrán rugalmasságából eredő, a túlnyomás hatásával ellentétes irányú erő, amely a membrán elmozdulásának függvénye, és a kettő között az összefüggés nem lineáris. A 21 mérőharang súlya hat is a nyomás ellenében, amely nem változik, és az emelés mértékétől független, mindez a beállítás pontosságát fokozza. A pneumatikus működtető elemek egyébként megegyeznek az előző ábra szerinti megoldás kapcsán elmondottakkal. A 7. sz. ábrán ábrázolt, gázpalackok tömörségének vizsgálatára szolgáló berendezés működtetése során a 22 gázpalack védősapkáját valamint a 27 kiömlő csőcsonkra felszerelt vakanyát eltávolítjuk, és a 22 gázpalackot a 23 ráhelyezhető mérőtér alá helyezzük, úgy azonban, hogy a 22 gázpalack 27 kiömlő csőcsonkja a 28 gázkivezető cső hozzá illeszkedő tömített felületével szembe kerüljön. Az illeszkedést pontosabbá teheti a 28 gázkivezető csőnek a 29 tömszelencében való előretolása, majd ezt követő visszahúzása, miközben a 22 gázpalack hossztengelye körül elfordulni képes. Ezután a 23 ráhelyezhető mérőteret a 26 nyomóerővel a 22 gázpalackhoz szorítjuk. A 5 10 15 20 25 30 35 40 *5 50 r.5 60 .55 5