184366. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-bisz(dietanol aminio)-4,8 dfipiridino-piridino[5,4-d] pirimidint tartalmazó késleltetett hatású gyógyszerkészítmények előállítására

1 184 366 2 való összehasonlítás (találmány szerinti pelletek) azt mu­tatja, hogy a pelletek nyilvánvalóan lényegesen nagyobb felülete jelentékenyen magasabb és hosszabb ideig tartó vérszinet eredményez. Az egyes golyócskákat körülvevő dializáló membrán messzemenően — egészen 100%-ig terjedően — bélnedv­ben oldható lakkokból áll. Többek között különösen elő­nyösnek bizonyultak az Eudragit S kereskedelmi néven is­mert, 50—90 súlyszázalék metakrilsav-metakrilsavészter keverékpolimert és a HP 55 kereskedelmi néven ismert 50—10 súlyszázalék hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalátot tartalmazó készítmények. A gömböcskék bepermetezésére például mindkét alkotórészből 10—15%-ot tartalmazó ol­datot használunk. Bár az ilyen bevonat csak úgynevezett bélnedvben oldható alkotórészekből áll, meglepetésszerű­en az emésztőcsatorna felszívódásra képes részében a bu­rok nem oldódik fel. Hogy az ilyen burkolatok egyáltalán lehetségesek, az két ok miatt meglepő: 1. A 24 15 490 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban közük, hogy a bélnedvben stabilis burok előállítására legalább 30%, előnyösen 40% savban és bélnedvben oldhatatlan burok-alkotórészre van szükség. 2. Nem volt előre látható, hogy savban oldhatatlan alko­tórészt ilyen nagy arányban tartalmazó lakk a felszabadu­lást egyáltalán lehetővé teszi, mivel belül állandóan sav ol­dódik, és a membránon átdiffundál. Bélnedvben oldható lakk-alkotórészként a fent említette­ken kívül cellulóz-acetát-ftalát, etil-cellulóz-ftalát, hidroxi-propil-metil-cellulóz-szukcftiát, cellulóz-acetát­­szukcinát, hidroxi-propil-metil-cellulóz-hexahidroftalát, celiulóz-acetát-hexahidroftalát, hidroxi-propil-metil­­cellulóz-trimelütát vagy metakrilsav-metakrilsavészter ke­verékpolimer (300—330 savszámmal, Eudragit L néven is ismert) egyedül vagy egymással keverten vehető fi­gyelembe. A bélnedvben oldódó lakk egy bizonyos részét a gyomor­ban vagy a bélben is oldhatatlan lakkal helyettesíthetjük anélkül, hogy ezáltal az optimálisan hatékony késleltető hatás túlságosan nagymértékben csökkenne. Ilyen lakként az etilcellulózon kívül az akrilát-, illetve metakrilát-alapú, azaz a késlelető Eudragit S és késlelető Eudragit L néven ismert lakkok is alkalmasak. Ezek használata esetén a sav­ban és bélnedvben oldhatatlan lakkalkotórész mennyisége 50%-ig, előnyösen 30 súlyszázalékig terjedhet. Amint a 7. példában kimutatjuk, az eleinte csökkentett, majd ezután a bélutak mélyebben fekvő szakaszaiban gyor­suló dipiridamol-felszabadulás összetett szerkezetű burok­kal is elérhető. A 14 súlyszázalék etil-cellulózból és 86 súlyszázalék hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalátból álló burokra egy további, cellulóz-acetát-ftalátból álló bevona­tot poriasztunk rá, hogy a gyomorban és a bélcsatoma felső részében a dipiridamol félszabadulását tovább csök­kentsük. Ha azonban a bélnedvben oldható lakk-alkotórész túlsá­gosan kevés, azaz 50 súlyszázaléknál kevesebbre csökken, úgy a késleltetett hatású pelletekből, illetve részecskékből a dipiridamol felszabadulása elégtelen lesz. Mind az in vit­ro mért dipiridamol-felszabadulások (lásd a 8. és 9. példá­kat is), mind az in vivo meghatározott vérszint-vizsgálatok eredményei rossz biológiai hasznosíthatóságot (az azonna­li hatású készítményre vonatkoztatva 70%-nál kisebbet) mutatnak. Ennek az elégtelen felszabadulásnak az lehet az oka, hogy a sav túlságosan gyorsan diffundál át a membrá­non. Mivel a dipiridamol savmentes közegben oldhatatlan, a savnélküli pelletben levő hatóanyag nem oldódik, és nem diffundálhat át a membránon. Ilyenkor a bélnedvben old­ható lakk-alkotórész mennyiségét kell növelni, vagy a gra­nulátum vagy pelletek előállításában használt sav-előmag bélnedvben oldódó lakk-alkotórész oldatával, például cellulóz-acetát-ftalát oldatával vagy késleltető Eudragit S- b(íl, például 1:1 arányban készült lakk-alkotórészek oldatá­val kell előbb bevonni, majd ezután az így kezelt késleltetett hatású sav-előmagra utólag visszük fel a dipiridamolt. Az említett, találmány szerinti bevonatok, illetve burko­latok szokásos segédanyagokat, például lágyítókat, nedve­­síiőszereket tartalmazhatnak. Farmakológiailag elfogad­ható lágyítókat, például a ftálsav-, foszforsav- vagy citromsav-glicerin-triacetátot alkalmazhatunk. A dializáló membrán felvitelét a gömbalakú gyógyszer­részecskékre szokásos módon hajthatjuk végre. Gyorsan forgó üstben vagy fluidizációs eljárással porlasztjuk fel a dializáló membránt alkotó lakkoldatot. A dipiridamol adagmennyisége 50—500 mg, előnyösen 150—250 mg lehet. A fent leírt eljárással előállított gömb­­alakú részecskéket miután dializáló membránnal láttuk el, például kemény zselatinból készült kapszulákba töltjük. Ilyenkor egymástól eltérő késleltetési fokozatú pelleteket, illetve részecskéket keverhetünk össze, és adott esetben késleltetés nélküli hatóanyag-részecskéket, illetve pellete­­ke t, úgynevezett indítóadagként adhatunk hozzá. De a kés­­le'tetett hatású dipiridamol-részecskéket más formakoló­­giai segédanyagokkal is keverhetjük, és tablettákká sajtol­hatjuk. Ezt 1 mm-nél kisebb átmérőjű részecskék, illetve pelletek esetében a dializáló membrán említésre méltó ká­rosodása nélkül végre lehet hajtani. Az ilyen tabletta a be­adás után néhány másodperc alatt szétesik, és ugyanúgy, mint a kapszulák, szabaddá teszi a gömbalakú dipiridamol részecskéket. A legkedvezőbb sav, a legcélszerűbb savmennyiség, a legkedvezőbb burokösszetétel és a leghasznosabb burok­vastagság kiválasztásának nehézsége abba áll, hogy ennek a késleltetett hatású gyógyszerkészítménynek különféle technológiák kombinációja útján való megvalósíthatósága a szakember számára nem volt előrelátható. A találmány szerinti gyógyszerkészítmény kidolgozásá­val a következő nehézségek küszöbölhetők ki: a) Olyan elvet sikerült találnunk, amely által a dipirida­mol egyáltalán oldhatóvá és oldhatósága a gyomorbélcsa­­toma pH értékétől függetlenné válik, b) Olyan diffundáló burkot találtunk, amely a savat az óriá­si fölöslegben jelenlevő bélnedv által való időelőtti puffero­­lásától megvédi. A burok lehetővé teszi az oldott dipirida­mol tökéletes kiszabadulását a késleltető hatású pelletből, és a gyomor-bélcsatoma egyes szakaszaiban a dipiridamol felszívódása sebességének különbségeit kiegyenlíti azál­tal , hogy a felszabadulást eleinte lassítja, majd — a bélcsa­torna mélyebben fekvő szakaszaiba továbbjutva — gyorsít­ja; a találmány szerinti burok ezért a hatóanyag lineáris fel­szabadulása helyett pH-tól függő felszabadulást tesz le­hetővé. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents