184350. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés emberi szem optikai törőközegeiben kialakult homályosodást okozó elváltozások vizsgálatára
1 184 350 2 ahol T, illetve I'0 a tárgyról kibocsátott fénynek az a küszöbintenzitása, amelynél a tárgyat a vizsgált, illetve a kontrollszemély éppen felismeri, és ahol o0 az átlagos ép kontroli-szem természetes szóróképességét jellemző makroszkopikus hatáskeresztmetszet. Az így definiált Í2 relatív opacitás a konkrét mérési elrendezéstől elvileg független mennyiség, amennyiben a vizsgált szem és a kontroli-szem mérése ugyanabban a mérési elrendezésben történik, a tárgy fényének a spektrális eloszlása az intenzitástól kellő mértékben független és mind a vizsgált szem, mind a kontroli-szem retinája egyaránt ép. A találmányt a továbbiakban példák és rajzok alapján részletesebben ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra a szemvizsgálat elvi elrendezése, a 2. ábra a tárgy egy célszerű kiviteli alakja; a 3. ábra a berendezés vázlata, a 4. ábra a szabályozó-mérő-kiértékelő egység egy részének tömbvázlata, az 5. ábra a logaritmikus karakterisztikájú átalakító egy .előnyös kiviteli alakja, a 6. ábra a logaritmikus karakterisztikájú átalakító egy másik kiviteli alakja, a 7. ábra a keverő egység célszerű kiviteli alakja, a 8. ábra egy vizsgált szemnél a makroszkopikus hatáskeresztmetszetre jellemző mennyiség az idő függvényében ábrázolva, szürkehályog-műtét előtt és után, a 9. ábra egy vizsgált szem relatív opacitása a háttérfény-intenzilás logaritmusának függvényében, és a 10. ábra a makroszkopikus hatáskeresztmetszetre jellemző mennyiség a háttérfény-intenzitás logaritmusának függvényében egy beteg személynél és egy egészséges kontroli-személynél. A találmány szerinti eljárást és a berendezés elvi felépítését az 1. ábra alapján ismertetjük. Az 00' optikai tengely mentén helyezkedik el a vizsgált 11 szem, az esetleg szükséges korrigáló 14 lencsék és a 12 háttérfényforrás. A 11 szemtől a normális (olvasó) éleslátás L13 távolságában, az 00' optikai tengelytől a féllátószögben, szimmetrikusan van elhelyezve a 13 tárgy, amely a 14 lencséktől L14 távolságra van. Az eljárás során az 1. ábrán feltüntetett L13 és L14 távolságok, valamint a 13 tárgy a féllátószöge rögzítettek. A vizsgált 11 szem visusa a 14 lencsékkel úgy korrigálandó, hogy a vizsgált személy a kellőképpen fényes 13 tárgyat a lehető legélesebben lássa. Amennyiben korrekcióra nincs szükség, a korrigáló 14 lencsék helyére azokkal azonos anyagból készült, megközelítőleg azonos vastagságú O-dioptriás 14 lencse helyezendő el. Ezekután bekapcsoljuk és a megállapodásszerűen rögzített I intenzitásúra állítjuk be a 12 háttérfényforrást, célszerűen 25 lux értékre a 11 szem helyén mérve, majd minden más világítást kikapcsolunk. A 13 tárgyon levő 15 aszimmetria jelet (2. ábra) egy csupán a vizsgálatot végző személy által ismert pozitióba állítjuk az 00' optikai tengely körül egy erre a célra szolgáló kezelőszerv segítségével, majd a 13 tárgy álta kibocsátott fény intenzitásának folyamatos növelésével beállítjuk azt a minimális l' intenzitást, amelynél a vizsgált személy a 13 tárgyat biztonsággal felismeri és ezt azzal bizonyítja, hogy a rajta levő 15 aszimmetria jel állását hibátlanul jelzi. A beállítás objektív voltát a vizsgáló például olyan módon ellenőrzi, hogy a mérést a 15 aszimmetria jel új pozícióba - való állításával megismétli, szükség esetén többször is. A vizsgálattal egyidejűleg mért 1' és 1 intenzitásokból képezzük a a makroszkopikus hatáskeresztmetszét e, azaz a szem eihomályosodására egyértelműen jellemző l'/I hányadost, és célszerűen ennek logaritmusát a log (I'/I) mennyiséget. Szükség esetén a mérés pontosságának növelése érdekében célszerűen legalább öt elfogadható, tehát a vizsgált személy korrekt visszajelzésével ellenőrzött mérési adat számtani középértékét és empirikus szórását képezzük. A (2) egyenlettel definiált Í2 relatív opacitás meghatározása érdekében a mérést egy, vagy több kontrollszemély esetében is elvégezzük, a mérőberendezés tényleges műszaki stabilitásának megfelelő gyakorisággal, és képezzük a (2) egyenletnek megfelelő mennyiséget. A mérést a 12 háttérfényforrás több, előnyösen legalább öt különböző intenzitásánál megismételve és a log (l'/I) mennyiséget, vagy az Í2 relatív opacitást az I intenzitás függvényében ábrázolva olyan karakterisztika nyelhető, amely a 11 szem optikai törőközegei opacitásának finomabb részleteire jellemző, például a pupilla átmérőjének változása folytán felvilágosítást nyújt a homály kiterjedéséről és elhelyezkedéséről. Speciális tudományos kutatások, például színérzékenységi küszöb-vizsgálatok céljára a 12 háttérfényforrás és 13 tárgy mint fényforrások opcionálisan kellőképpen keskeny hullámhossz-tartományban sugároznak úgy, hogy a fenti eljárást különböző hullámhosszaknál is el lehet végezni. A kevésbé speciális igényű általános ellenőrző rutin-, illetve szűrő-vizsgálatoknál előnyösen egyetlen, célszerűen 25 luxnak megfelelő I intenzitású, a látható fény hullámhossztartományára kiterjedő folytonos spektrumú 12 háttérfényforrást és ezzel célszerűen egyező spektrumú 13 tárgy-fényforrást alkalmazunk. A 3. ábrán a találmány tárgyát képező eljárás elvégzéséhez szükséges mérőberendezés látható, amelynek fő részei a 16 optikai észlelő egység és a 17 szabályozó-mérő-kiértékelő egység. A 16 optikai észlelő egység alkalmas talapzatra van erősítve, amely a stabilis rögzítés mellett biztosítja az 00' optikai tengely szem-magasságba való állításának lehetőségét és előnyösen döntését is. A 1 6 optikai észlelő egység el van látva a 181 betekintő csővel, amelynek 18 betekintő nyílására egy célszerűen rugalmas fekete anyagból készült 19 szemkagyló van erősítve az oldalról jövő esetleges szórt fény kiküszöbölése céljából. A 11 szem optikai tulajdonságait korrigáló 14 lencsék a célszerűen többrekeszes 20 lencsefészekbe helyezhetők, amely el van látva fokbeosztással az esetleges cilir drikus korrigáló lencse megfelelő beállítása céljából. A 13 tárgy a 19 szemkagyló és a 20 lencsefészek csatlakozási síkjában elhelyezkedő 18 betekintő nyílástól mérve a normális éleslátási L13 távolságban (olvasó távolság) helyezkedik el. A 13 tárgy előnyösen az 00' optikai tengely körül elforgatható 15 aszimmetria jellel (2. ábra) ellátott, diffúz módon jól reflektáló fehér anyagból készült matt fekete alapra felvitt alakzat, melynek a féllátószöge az 00' optikai tengelyhez képest előnyösen 3° és 6° között van. A 15 aszimmetria jelet a vizsgálatot végző egy alkalmas szerkezet (például fogaskerekes áttételű 21 forgatómű) segítségével tetszőlegesen kiválasztott pozícióba tudja beállítani. A 13 tárgy a 22 válaszfalra van erősítve, amelyen — éppen úgy, mint a 13 tárgyon - olyan méretű 213 nyílás van, hogy a 12 háttérfényforrás fénye zavartalanul jusson a vizsgálandó 11 szembe. A 12 háttérfényforrás távolsága a 18 betekintő nyílástól mérve előnyöesn a normális éleslá ás távolságának kétszerese. A példa szerinti elrendezésben ehhez a távolsághoz képest a 12 háttérfényforrás kis ki-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
