184346. lajstromszámú szabadalom • Sínrögzítő elrendezés
1 184 Î46 2 kovácsolt, öntött vagy hegesztett darabként is előállítani. Különösen célszerű lehet az a megoldás, hogy a 4 alátétlemezt először hengerléssel vagy préseléssel előgyártjuk és végül hidegalakítással süllyesztékben alakítjuk ki benne a 11 görbületet. Egy 4 alátétlemezbe négy lyukat készítünk, ezek nagy ovális 15 lyukak, amelyekbe egy-egy 5 aljcsavar van behelyezve viszonylag nagyjátékkal. Ezeknek az 5 aljcsavaroknak a segítségével kényszerítjük a 4 alátétlemezt rugalmas alakváltozásra, miközben teljes 9 felfekvő felületével erőzáró módon az 1 keresztalj 10 felső felületére szorítjuk. Az 5 aljcsavar megfelelő meghúzásával tehát a 9 felfekvő felület és az 1 keresztalj 10 felső felülete között beállítható a felületi nyomás. Ezt használjuk ki azután a 3 sínekről a 4 alátétlemezre ható vízszintes erők átvitelére. Minél nagyobb az 5 aljcsavar meghúzása következtében a 4 alátétlemezen létrejövő rugalmas alakváltozás, amit a 4. ábrán 31-essel jelöltünk, annál nagyobb az elérhető felületi nyomás. Ez természetesen függ a 4 alátétlemez anyagminőségétől, lemezméreteitől és a 11 görbület alakjától. A 11 görbület alakjára nézve a kísérletek alapján egy görbe alak mutatkozott a legjobbnak. Az optimális felületi nyomás eléréséhez azonban választható valamilyen poligon alak vagy geometriai görbealak is, szóba jöhetnek négyzetes vagy négyszögletes, de akár magasabb rendű alakok is. A 11 görbület természetesen kialakítható egyenesek és síkgörbék megfelelő kombinációjával is. Még az is elképzelhető, hogy a 4 alátétlemez alsó és felső oldalán, a szélén és a közepén különböző görbület legyen. Az ilyen módon kialakított 4 alátétlemezekkel ellátott sínrögzítések esetében a talpfák élettartama folyamatos üzemeltetés esetén kb. 40 és 50 év között lesz. A 4 alátétlemeznek a talpfa 10 felső felületével való rugalmas összefeszítése és a 7 bordák környékén a rögzítőfeszültség az elhaladó jármüvek kerekei következtében fellépő erős statikus és dinamikus terhelés ellenére is megmarad, anélkül, hogy a maximális felületi- és szélnyomás a talpfákhoz felhasznált fafajták esetében megengedett maximális felületi nyomást túlhaladná. A találmány szerinti sínrögzítés esetében a 4 alátétlemez előfeszítéséhez nincs szükség az 5 aljcsavarok és a 4 alátétlemez között eddig használt rugós gyűrűkre. A rugalmasan előfeszített 4 alátétlemez az erőzáró kapcsolat fenntartását sokkal jobban teljesíti, mint az ilyen rugós gyűrűk. A rugós gyűrűk progresszív rugókarakterisztikája ebben az alkalmazási esetben ugyanis rendkívül előnytelen. Ennek következtében a talpfa 10 felső felületének kismértékű rugalmas vagy képlékeny alakváltozása esetén is erősen csökken már a kapcsolat feszítettsége. Ezzel szemben a görbülettel ellátott 4 alátétlemezek erőkarakterisztikája sokkal kedvezőbb, szinte lineáris lefutású, ráadásul a rugóút is sokkal hosszabb. A gyakorlatban is megépített sínrögzítő elrendezés mint az egyik célszerű kiviteli alak látható a 7. ábrán. Itt az egy darab 4 alátétlemez helyett két ún. bordás alátámasztó lemezt alkalmazunk, amit a 7. ábrán 17 hivatkozási számmal jelöltünk. Ezzel a 17 bordás alátámasztó lemezzel úgy alakítjuk ki az ábrán látható sínrögzítést, hogy a két 17 alátámasztó lemez közé helyezzük a 3 sínt, amely azonban nem közvetlenül, hanem 18 közbetét beiktatásával fekszik fel az 1 keresztalj 10 felső felületén. A 17 bordás alátámasztó lemezek kiviteli alakja, külső formája okkor teljesen megegyező. A sínlábak két oldalán egymáshoz képest 180°-kai elfordítva vannak felhelyezve. A 17 bordás alátámasztó lemez 19 bordáival 6 szorítócsavarból, 6' szorítólemezből és 6" rugós gyűrűből álló szorítóelem működik együtt, éppen úgy, mint ahogy ezt az előző kiviteli alak kapcsán a 4 alátétlemez esetében leírtuk. Természetesen itt is lehetőség van más típusú feszítőelemek, például szorítókampó vagy szőri tó - kapocs alkalmazására. Mint ahogy az a 9. ábra baloldalán látható, a 17 bordás alátámasztó lemez szintén görbülettel van ellátva, amit itt 20 hivatkozási számmal jelöltünk. A 20 görbület itt is olyan, hogy a 3 sín felől nézve homorú a 17 bordás alátámasztó lemez, az 1 keresztalj felől nézve pedig domború. A 20 görbület 21 közepe ekkor azonban a 17 bordás alátámasztó lemez 22 keresztirányú középvonalával esik egybe. Az 5 aljcsavarok a 17 bordás alátámasztó lemezek 17' szélénél kapcsolódnak, méghozzá olyan 23 bemetszésekben, amelyek a 3 sín hosszirányához képest ferdén vannak elkészítve. Ezzel az intézkedéssel egyrészt lehetőség van a 3 sínek helyzetének korrekciójára, olyan módon, hogy a 17 bordás alátámasztó lemezek eltolásakor szükségképpen a 3 sínekre keresztirányú mozgási összetevő is keletkezik. Ez az elrendezés azonkívül azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy a 17 bordás alátámasztó lemezek keresztirányban is befeszíthetők a sínlábakkal szemben, ami csak fokozza a 20 görbület kiegyenesítésekor fellépő rugalmas előfeszítés következtében előálló tartós erőzáró kapcsolat hatásosságát. Végezetül utalunk még arra, hogy sokszor igen előnyös, ha a 4 alátétlemez vagy a 17 bordás alátámasztó lemez 9 felfekvő felülete felületi érdesítéssel van ellátva. Ezt például recézéssel, rovátkolással, dudorok vagy bütykök kialakításával hozhatjuk létre, de érdesíthetjük a felületet abrázió (homoksugár) segítségével is. Ez az intézkedés nem csak növeli a súrlódási tényezőt, hanem mintegy mechanikus fogazással növeli a felületek egymáshoz kapcsolódásának hatásosságát. Ugyanezt a célt szolgálja az a megoldás is, hogy a 4 alátétlemez, illetve a 17 bordás alátámasztó lemez 9 felfekvő felületét az 1 keresztalj 10 felső felületére ragasztjuk. Ez ott különösen előnyös, ahol puhafából, például erdei fenyőből készített talpfákat alkalmaznak. Ekkor azonban célszerű a 4 alátétlemez, illetve a 17 bordás alátámasztó lemez 9 felfekvő felületét az eddigieknél nagyobbra készíteni. Különösen hasznos a rugalmasan előfeszített alátét- vagy alátámasztó lemeznek az aljra való rögzítése, ahol kavicságy nélküli felépítményes sínalátámasztás, illetve ahol beton keresztalj van. Az előzőekben leírt 4 alátétlemezekhez, illetve 17 bordás alátámasztó lemezekhez olyan 5 aljcsavarokat célszerű alkalmazni, amelyek fejének felfekvő felülete lekerekített széllel van ellátva, ezzel megakadályozható a lemezek felületébe való behatolásuk. Szabadalmi igénypontok 1. Elrendezés sínnek vasúti felépítményben való rögzítésére, ahol a sín alátétlemezen fekszik fel vagy két bordáslemez között van elhelyezve és szorítóelemek útján az alátétlemezzel, valamint a bordáslemezekkel együtt rugalmasan alakzáró módon a felépítményen van rögzítve, azzal jellemezve, hogy az alátétlemez (4) b 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
