184314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vadon élő emlősők élve történő befogására alkalmas csalétek előállítására
1 184 314 2 egy olaj szerű anyag habromboló hatást fejt ki, ezáltal meggátolja a bendőtartalomnak a felhabzását. A gáznemű és szilárd anyagok így különválnak. Mivel a kábított állatok rendes testhelyzetben fekszenek le, nincs akadálya annak, hogy a bendőgázok folyamatosan eltávoz- 5 zanak. Ez a tény különösen azért fontos, mert az élővad befogás során messzebbre eltávolodó állatok nem kerülnek időben kézre ahhoz, hogy segítségükre lehessünk, és így felfúvódásuk miatt gjforsan elhullanak. Különösen fon- 10 tos ez azért, mert pl. a Hibernal hatására a bendőben a fokozott gázképződést okozó.baktériumok kerülnek előtérbe. Ily módon a habzásgátló és habromboló anyagként adott zsírsavas glicerinészter, amely a bendő hőmérsék- 15 létén olvad meg, életmentő hatású. A téli takarmányokban is jelenlevő vízben oldódó citoplazmafehéijék miatt a bendőtartalom felületi feszültsége csökken, ezért a folyékony és szilárd fázis hab formájában elkeveredik a bendőmozgások követkéz- 20 tében. így stabil hab képződhet. Ezt a felhabzást segíti a fokozott mértékben képződő tejsav, amely a pH értéket csökkenti és kezdetben élénkíti a bendőmozgásokat is. A habos-eijedéses felfúvódásnál a bendőmozgás és a felböfögés is erős, így a félrenyelés veszélye is foko- 25 zott. A habromboló hatású zsírsavas glicerinészter ezt a habos felfúvódást gyengíti vagy éppenséggel megakadályozza. Gyakorlati eredmények is igazolták ezt, mert a zsírsavas glicerinészter alkalmazása nélküli korábbi élővad 30 befogások során az elhullási százalék 15 % körül volt, míg annak alkalmazása során ez a mennyiség 1-2 %-ot tett ki. Ez a veszteség gyakorlatilag elhanyagolható. Az alkalmazott zsírsavas glicerinészter, mivel forró alkoholban jól oldódik, a kábítóanyagok keverékével 35 együtt is felvihető a szemes takarmányra. További kísérleteink során megállapítottuk, hogy a rendellenes mennyiségben felszaporodó tejsav ellen úgy védekezhetünk, hogy szoktató etetéssel hozzászoktatjuk korábban az állatokat a magas szénhidráttartalmú 40 takarmányhoz. Ez azonban nem mindig biztonságos, mert olyan állatok is a befogás helyére juthatnak, amelyek korábban nem vettek fel ott takarmányt. Ezt a problémát úgy tudjuk megoldani, hogy olyan gyümölcs és/vagy zöldségpépet alkalmazunk a befogáshoz használt 45 csalétekhez vivőanyagként, amelynek az állatok részére is kívánatos íze van. Ilyen lehet pl. előnyösen a csipkebogyó, alma, feketeribizke, dióbél, gesztenye, zöldborsó stb. A kellemes ízen kívül ezeknél az anyagoknál a fő szempont az, hogy magas legyen a Bx és a C vitamin- 50 tartalmuk. Ezek a gyümölcs- és/vagy zöldségpépek igen kedvező hatást fejtenek ki a bendőben is, ugyanis magas B! vitamintartalmuk révén a felszaporodott tejsav a belső anyagforgalomban a citromsav-ciklusba lép, így a mérgező hatású tejsavmennyiség mérséklődik. Ennek a^55 a magyarázata, hogy a tejsav a közti anyagcserében pirosszőlősav oxál ecetsavval kondenzáció következtében citromsavvá alakul. Fentiek értelmében a magas szénhidráttartalmú táplálék mellett fokozott tiamin igénye is van a szervezetnek, amit a gyümölcs és/vagy főzelék- 60 pépek alkalmazásával kielégíthetünk. Ezen felül azért is fontosak, mert C vitamin tartalmukkal fenntartják azt az aszkorbinsav szintet, melyet a kábítószerekkel terhelt májműködés nem képes biztosítani, de amelyre feltétlenül szükség van, mert az aszkorbinsav és a mellékvese- 65 kéreg kortikoid termelése szoros összefüggésben van. Az alacsony kortikoid hormon-szint mellett hamarabb bekövetkezhet az adaptációs syndroma kimerülési fázisa, ami a stresshatás egyik tényezője, így az aszkorbinsav tulajdonképpen az ellenállóképességet biztosító egyik faktorként szerepel, ami a befogott állatok - a számukra idegen és szokatlan új környezet miatt nagy jelentőséggel bír. Kísérleti eredményeink azt is igazolták, hogy ha a fenti hatóanyagkombináció egyedi komponenseit különkülön alkalmazzuk, az állatok kis körzetről történő befogását lehetővé tevő bódult állapot csak a toxikushoz közelálló hatóanyag-dózisokkal idézhető elő; az egyedi komponensek tehát önmagukban alkalmazva élő vad befogására alkalmatlanok. Megállapítottuk azt is, hogy a fenti összetételű hatóanyagkombinációkban a barbiturátok csökkentik a további komponensek toxicitását. A találmány emlős vad élve történő befogására alkalmas csalétek előállítására vonatkozik. A találmány szerinti csalétket úgy állítjuk elő, hogy 35-95 súly% altatót és/vagy minor trankvillánst, 5—35 súly% major trankvillánst, 0-20 súly% antihisztamin-hatású anyagot és 0—10 súly% antiepileptikumot és a hatóanyag-kombinációra számítva 1-50 % telített zsírsavak mono-, di- és trigliceridjeit (adeps solidust) és 5-100 % gyümölcs és/vagy főzelékport feloldjuk és a takarmányra felvisszük. A találmány szerinti csalétkek felületén elhelyezkedő hatóanyag-kombinációban az altató és a minor trankvilláns egymást helyettesíthető komponensként szerepel; egyes esetekben tehát a csalétkek vagy csak az egyik vagy csak a másik komponenst tartalmazzák, míg más esetekben mindkét komponens keverékét tartalmazhatják. Az utóbbi esetben az altató és a minor trankvilláns egymáshoz 'viszonyított súlyaránya előnyösen 1:3 és 3:1 közötti érték lehet. Miként a felsorolt számadatokból kitűnik, antihisztamin-hatású anyag jelenlétére nincs feltétlenül szükség. Az antihisztamin-hatású anyagot is tartalmazó csalétkekben az antihisztamin-hatású anyag célszerűen a hatóanyag-kombináció 4-13 súly%-át teszi ki. A hatóanyag-kombináció előnyösen 5-15 súly% major trankvillánst tartalmaz. Antiepileptikumok jelenlétére sincs feltétlenül szükség, a barbiturátok toxicitáscsökkentő hatására tekintettel azonban célszerű, ha a nagyobb (kb. 3-10 súly%) mennyiségű hatóanyag-kombinációt tartalmazó csalétkekben ez a komponens szerepel. Az antiepileptikum célszerűen a hatóanyag-kombináció 1—5 súly%-ának megfelelő mennyiségben lehet jelen. A találmány szerinti csalétkekben levő hatóanyagkombináció mennyiségének felső határa a befogni kívánt élő vad fajától függően változik. Kisebb tűrőképességű emlős vadfajok, így kérődzők (pl. gímszarvas, dámszarvas, muflon, őz stb.) befogására szánt csalétkek rendszerint legföljebb 7 súly% hatóanyag-kombinációt, nagyobb tűrőképességű emlős vadfajok, így egy-gyomrú vadfajok (pl. vaddisznó, róka stb.) befogására szánt csalétkek pedig rendszerint legfeljebb 10 súly% hatóanyag-kombinációt tartalmazhatnak a csalétek takarmány-komponensének súlyára vonatkoztatva. A találmány szerinti csalétkek a hatóanyag-kombinációt a takarmány súlyára vonatkoztatva előnyösen 1—5 súly%, célszerűen 2—4 súly% mennyiségben tartalmazzák. A találmány szerint csalétkek takarmány-komponense előnyösen szemcsés takarmány, például szemes gabona 3
