184295. lajstromszámú szabadalom • Drótférgek elleni védekezésre alkalmas - táplálékforrás nélküli - talajidegen attraktánsokat tartalmazó rovarölő hatású talajfertőtlenítő granulátum
1 184 295 2 A találmány tárgya drótférgek (pattanóbogarak = Elateridae és alkonybogarak = Alleculidae talajban élő lárváinak pusztítására alkalmas) elleni talajfertőtlenítő szer, amely talajidegen attraktánsok és bármely granulátumként formulázott rovarölő szer (inszekticid) kombinációja. A drótférgek ellen bármely granulátumként formulázott rovarölő szer talaj fertőtlenítő hatását a készítményhez 0,05-0,1%-ban hozzákevert erdeifenyő-olaj (aetheroleum pini-silvestris), vagy narancsolaj (oleum aurentii), vagy szegfőolaj (aetheroleum caryophyIli) jelentősen fokozza, ezáltal a területegységre szükséges toxikus hatóanyag-mennyiség lényegesen csökkenthető. A megfelelő növénytermesztési hozamok elérése érdekében alapvető követelmény, hogy a vetés során beállított optimális tőszámot a talajban élő drótférgek ne csökkentsék. A pattanóbogár és alkonybogár lárvák ellen „kifejezetten mérgező” aktív hatóanyagot tartalmazó inszekticid granulátummal szoktak általában védekezni. A technika mai állása szerint a drótférgek ellen kétféle talajfertőtlenítési eljárás alkalmazása teijedt el. Az egyik: amikor az inszekticid granulátum közvetlenül vetés előtt kerül - teljes felületkezelés formájában - kijuttatásra, majd tárcsával vagy kombinátorral csekély bedolgozásra, a második: amikor a talajfertőtlenítő szer a vetéssel egymenetben, vagyis sorkezelés formájában kerül a kártevővel fertőzött területre. Ez utóbbi esetben a vetőgépre külön talaj fertőtlenítő adapter van felszerelve, amely biztosítja, hogy a vegyszer pontosan a magágy alá vagy mellé kerüljön és a szükséges bedolgozás is megtörténjen. A talajlakó kártevők elleni talajfertőtlenítési eljárás lényege, hogy a talajba juttatott vagy kevert granulátumról a deszorbció során az aktív hatóanyag leoldódik. Méreghatását a granulátum közvetlen környezetében kialakuló - a kártevőkre letális koncentrációt tartalmazó - bőr- vagy légzési méregként, a szisztemikus inszekticidek esetében pedig a tápnövény gyökerén felszívódva szájon át is (per os) kifejti. Mivel a per os hatás csak a növény bizonyos mértékig történő károsítása után alakul ki, ezért a növény védelme szempontjából a talajfertőtlenítő szer bőr-, illetve légzési méreghatásának fokozása kedvezőbb. A jelenlegi talajfertőtlenítési eljárásokban a granulátumszemcsék körül kialakuló méregzónát a károsítok többnyire véletlenszerűen keresztezik, ezért a granulátumszemcsék téreloszlását (mennyiségét és a kijuttatás egyenletességét) úgy kell beállítani, hogy a kártevő a növény megközelítése közben a letális koncentrációt tartalmazó méregzónát 90% feletti biztonsággal keresztezze. A károsító lárvák mozgásának a méregzóna irányába történő orientálásával azonban a védekezési eljárás biztonsága jelentős mértékben fokozható lenne, s egyben a hektáronkénti talajfertőtlenító szer szükséglet mennyisége is csökkenthető. A rovarok attraktáns anyagokkal való össze csalogatása, majd vegyszeres elpusztítása a tudomány számára nem új ismeret. Terényi, Josepovits, Matolcsi megállapítása; Növényvédelmi Kémia c. könyv 418—419. oldala szerint az „attraktáns vegyületek minden esetben illékony anyagok, amelyeknek gőze nagy távolságra eljut. Felhasználhatók egyrészt kártevőprognózis, másrészt toxikus vagy más élettani hatású vegyületekkel kombinálva ...” stb. Ez a megfogalmazás azonban több szempontból is túlhaladott. Ma már tudjuk, hogy bizonyos nem illékony vegyületek a talajban oldat formájában vagy disszociáltan is lehetnek attraktánsok. Ugyanakkor a hivatkozott szerzők figyelmen kívül hagyják, hogy a különböző illékony anyagok nem minden rovar számára csalogatok, hanem lehetnek közömbösek, vagy akár riasztóak is. A rovarok különböző vegyületekkel szembeni specifitását bizonyítják például Flint, H. M. és munkatársai „Chemical abstracts 92. 70992 y”, valamint Smelyanets, V. P. és munkatársai „Chemical abstracts 78. 40383 u” közleményei is. Flint, H. M. szerint a (3-caryophylliene csalogató hatású bizonyos fátyolkafélékre (pl. Chrysopa camea vagy Collops vittatus), de nem vonza a Pectinophora gossypiella-t (magyar neve nincs). Smelyanets és munkatársai a Pinus silvestris (erdeifenyő) terpénjeit vizsgálták, választ keresve a fenyőilonca (Rhyacionia buoliana) és kéregpoloska (Aradus spp.) fajokkal szembeni rovarellenállóságra. Megállapították, hogy rezisztencia a max. 0,3%-os terpén koncentráció esetén van. Egyben méréseikkel statisztikus bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a ß-pinene (I) és a A3 -caréné (II) a fenyőiloncára attraktánsok, míg az a-pinene (III) és a limonene (IV) riasztólag (repellensen) hatnak. Ezzel szemben a II. és III. az Aradus fajokra attraktánsok az I. és IV. pedig repellensek. összességében tehát megállapítható, hogy az állatvilág különböző fajai az érzékelési körzetükből rájuk ható vegyük tekre eltérő módon reagálnak, egyesekre közömbösek, másokra attraktívak vagy éppen repellensek. Azt, hogy melyik állatfaj, egy eddig nem próbált kémiai ingerre! szemben, hogyan fog viselkedni - a tudomány mai állása szerint — kizárólag logikai úton nem lehet kikövetkeztetni, illetve a korábbi vizsgálati tapasztalatokat általánosítani. Ez a tény fokozottan érvényesül akkor, ha egy kiválasztott vegyület, vagy annak valamilyen koncentrációja az állat természetes élőhelyére nézve is idegen. A találmányhoz vezető vizsgálatok elvi célja az volt, hogy a természetes attraktív anyagoknál, amelyek a csírázó növényben vagy az élő, növekedő gyökérben képződnek, erősebb attraktív tulajdonságokkal rendelkező, lehetőleg vegyületében vagy koncentrációjában talajidegen, gyakorlati célra is alkalmas drótféreg csalogató, illékony anyagokra bukkananjunk, amelyek egyben a kártevő számára táplálékforrást nem jelentenek. Vagyis olyan talajfertőtlenítő kompozíciók korlátlan számú kialakítási lehetőségét teremtsük meg, amelyben a rovarölő szer kémiai szerkezete gyakorlatilag közömbös, mivel egy nagyhatású attraktív anyag a kártevőt tartósan a mérgezett talajzónában tartja és egyben konkurrense a természetes táplálékforrások (kultúrnövények) csalogató hatásának is. Fontos szempont volt továbbá, hogy ezek az illékony anyagok viszonylag olcsók és lehetőleg hazai gyártásból beszerezhetők legyenek. A találmány tárgyát feltáró vizsgálatok több éven keresztül folytak, számos természetes és mesterséges anyag attraktív hatásának kutatásával. A kísérletek kezdetben erre a célra kialakított speciális olfaktométer segítségével, laboratóriumi körülmények között folytak, majd a s2:űrővizsgálatok során kiválogatott csalogató anyagok szabadföldön kerültek kipróbálásra. Az attraktivitás vizsgálatok találmányi szempontból lényeges eredményének összesítését 4 ismétlés átlagában az 1. táblázat tartalmazza. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
