184290. lajstromszámú szabadalom • Átemelő berendezés
1 184 290 2 A találmány átemelő berendezés szennyvíznek, csapadékvíznek, és belvíznek közvetlenül vagy közvetve befogadóba való juttatására. A berendezésnek az átemelendő víz fogadására alkalmas szívó tere van. A szívótérbe a víz érkező csatornán keresztül lép be, és nyomócsövön keresztül távozik. A szívótér vízzáró határoló fallal rendelkezik, belsejében pedig az átemelést végrehajtó vízgépészeti egységek, pl. egy vagy több szivattyú van elhelyezve. A városi csatornahálózatok által összegyűjtött szennyvizet és csapadékvizet az esetek legnagyobb részében átemeléssel lehet eljuttatni közvetlenül vagy - tisztító telepen keresztül — közvetve a befogadóba, pl. élő vízfolyásba. A település domborzati adottságaitól és beépítési sűrűségétől függően általában minden 1000—2000 hektár nagyságú területnek saját csatornahálózata van. Az adott terület legmélyebb pontján általában 15 és 25 m3 közötti mennyiségű szennyvíz és csapadékvíz másodpercenkénti akkumulálódására kell számítani, és ezért ilyen teljesítő képességű átemelő telepek építésére van szükfég. A vízmennyiség csapadék esetén természetesen nagyobb. A csatornázás és az átemelési művelet végrehajtása szempontjából a szakma megkülönböztet szennyvizet, hígított vizet és záporvízet. Ezek mennyiségben különböznek egymástól és emiatt a csatorna keresztmetszetektől, valamint az átemelő műtárgyaktól eltérő teljesítőképességet kívánnak meg. A szokványos átemelő műtárgyak ezért különböző teljesítőképességű szivattyúcsoportokkal vannak ellátva. A legtöbbször az átemelő műtárgy két szivattyúcsaláddal van fölszerelve, amelyek közül az egyik a kisebb vízhozamú szennyvizek átemelésére, míg a másik a csapadékos, tehát az erősen fölhígított szennyvizek átemelésére szolgál. A csapadékmentes szennyvizet a befogadóba való továbbítás előtt tisztítóba kell juttatni, míg — a legtöbb ország előírása értelmében — háromszoros hígításig az élő vízfolyás ún. sodorvonalába lehet az átemelt szennyvizet juttatni, és a háromszorost meghaladó hígítás esetén szabad csak a szennyvizet közvetlenül a vízfolyás pariján abba beleereszteni. Az említett három egymástól eltérő vízhozam voltaképpen az átemelő három különböző funkcióját kívánja meg. Ezért az erre a célra szolgáló műtárgynak ún. osztóműtárgynak kell lennie, amely az eltérő funkciók esetén működésbe lépő külön gépeket kíván meg. Az ilyen műtárgy beruházás és üzemeltetés szempontjából egyaránt költséges. Kedvezőtlen az is, hogy minden gépcsalád mellett egy ahhoz hozzárendelt, sokszor évtizedeken keresztül nem használt tartalék géppark is tartozik, és ezek minden tagjának állandóan „bevetésre kész” üzembiztos állapotban kell lennie. Az ilyen hagyományos műtárgyak kiszolgálásához jelentős személyi állomány szükséges, amely miatt szociális helyiségekről, tartózkodó térről, vezénylő terekről, fűtésről, világításról, szellőzésről, továbbá ezek rendszeres karbantartásáról és felújításáról is állandóan gondoskodni kell. A hagyományos átemelő berendezések kombinált mélyépítési és magasépítési részt egyaránt tartalmazó építmények. A magasépítési rész minden esetben telepített daruszerkezettel is el van látva, az ún. daruzott csarnok pedig nem csupán a beruházási költségeket növeli, de számos esetben gondot és költségtöbbletet okoz annak a városképbe beleülő, a funkció igényeit meghaladó igényes kialakítása. Még a legkisebb méretű hagyományos átemelő berendezés is mintegy 1000 m2 alapterületet kíván meg, közterületre nem telepíthető, üzemviteli adatai pedig csupán lokálisan az egy adott műtárgynál használhatók. A találmány célja olyan átemelő berendezés kifejlesztése is, amely az ismert műtárgyak fölsorolt fogyatékosságait kiküszöböli. Ezen belül a legfontosabb cél az, hogy ne legyen szükség a nagyszámú, költséges és kihasználhatatlan géppark telepítésére, a szivattyúk képesek legyenek egymást helyettesíteni, a gépészeti berendezések automatizálhatok és így kezelő személyzet nélküliek lehessenek. A találmány feladata ezen belül annak megvalósítása is, hogy a műtárgyat közterületen is el lehessen helyezni, kevesebb helyet foglaljon el, üzemi paraméterei központilag legyenek irányíthatók és földolgozhatok, a gépegységek tipizálhatók legyenek, ebből kifolyóan pedig olcsóbbá és egyszerűbbé váljék a gyártás és karbantartás egyaránt. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy egyrészt olyan szivattyú egységeket kell a műtárgyba beépíteni, amelyek minden más beavatkozástól mentesen aj: érkező szennyvíz szintje által adott jellel vezérelhetők, másrészt a műtárgy olyan szerkezeti kialakítású kell legyen, hogy — ugyancsak személyes beavatkozás nélkül — automatikusan megvalósuljon az, hogy a kisebb vízhozamok esetén a szennyvíz tisztító telepre kerüljön, míg nagyobb érkező vízhozam, tehát fokozott hígítás esetén közvetlenül juthasson a befogadóba. A felismeréshez tartozik, hogy a célt a hagyományostól eltérő olyan osztott műtárggyal tudjuk elérni, amelynek egyik részébe a „tömény” szennyvizet átemelő primőr szivattyúk, a másik részébe pedig a csapadékkal hígított szennyvizet átemelő szekundér szivattyúk vannak telepítve. A sok fölösleges tartalék gép beszerzése és karbantartása azáltal küszöbölhető ki, hogy a két gépcsalád egymást kölcsönösen ki tudja segíteni és helyettesíteni képes. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti átemelő berendezés szennyvíznek, csapadékvíznek és belvíznek közvetlenül vagy közvetve befogadóba való juttatására — amely berendezésnek az átemelendő víz fogadására alkalmas szívótere van, a szívótérbe a víz érkező csatornán keresztül lép be, és nyomócsövön keresztül távozik, a szívótér vízzáró határoló fallal rendelkezik, belsejében pedig az átemelést végrehajtó vízgépészeti egységek, pl. egy vagy több szivattyú van elhelyezve — oly módon van kialakítva, hogy a szívóteret teljes egészében a térszín alá besüllyesztett legalább egy szívóakna alkotja, a szívóakna belsejébe az érkező csatorna vízhozamának szintmagassága által szolgáltatott jellel vezérelt, saját meghajtó motorjával egyesített, előnyösen azzal kczös házba belefoglalt búvárszivattyúk vannak telepítve, a szívóakna alsó része válaszfal segítségével két egymástól elkülönülő, de egyesíthető primér szívótérre és szekunder szívótérre van fölosztva, a szívóaknába a szennyvizet és/vagy csapadékvizet és/vagy belvizet célszerűen egyesítetten bejuttató érkező csatorna torkollik, az érkező csatorna pedig az érkező vizet a primér szívótérbe és/vagy a szekundér szívótérbe továbbító osztóvályúban végződik. A találmány szerinti átemelő berendezés további ismérve lehet, hogy az osztóvályú fenékszintje a válaszfal 5 10 15 20 25 30 35 10 45 50 55 60 65 2
