184255. lajstromszámú szabadalom • Berendezés besőégésű motorok teljesítmény-, és nyomatékjelleggörbéjének alakhű kijelzésére

1 184 255 2 A jelen találmány tárgya olyan berendezés, amely al­kalmas belső égésű motorok, elsősorban karburátoros (Ottó) motorok teljesítmény-fordulatszám jelleggörbéjé­nek, valamint nyomaték-fordulatszám jelleggörbéjének egyazon mezőben történő és minden körülmények kö­zött látható (világító) kijelzésére, a fényerő és a jelleg­zetes értékek beállításának lehetősége mellett, elsősorban a motorok leggazdaságosabb üzemeltetésének elősegíté­sére. Ismeretes, hogy a belső égésű motorok teljesítménye, nyomatéká, időegység alatti, valamint fajlagos üzem­anyag-fogyasztása a fordulatszám függvényében változik, és a motorok üzemeltetésének gazdaságossága nagymér­tékben függ attól, hogy az üzemi fordulatszám hogy viszonylik azokhoz a fordulatszámértékekhez, amely mellett az említett összefüggéseket leíró függvényeknek szélső értékük (optimumuk) van. Az ilyen motorok álta­lában maximális fordulatszámuk 66-72%-át kitevő for­dulatszámon adják le a legnagyobb nyomatékot, és ezen a fordulatszámon a legkisebb a fajlagos fogyasztásuk, ugyanakkor a maximális teljesítményt egy ennél 7-12%-kal magasabb fordulatszámon nyeljük, de ehhez a magasabb fordulatszámhoz mintegy 12-22%-kal maga­sabb fogyasztás tartozik. A legnagyobb nyomatékhoz (és egyben legkisebb faj­lagos fogyasztáshoz) tartozó optimális fordulatszámnál alacsonyabb fordulaton történő üzemeltetés esetén a munkaütem alatt a hengerben mérhető középnyomás csökken, mert a folyamatok az optimálisnál lassabban játszódnak le, így a hűtés a feltétlen szükségesnél több hőt von el, megnövekszenek a résveszteségek, - az opti­málisnál magasabb fordulatszám esetén viszont rövidül a munkafolyamat, romlik a volumetrikus hatásfok, megnö­vekszik a hatóanyag utóégése, ami ugyancsak a közép­nyomás csökkenéséhez, és ezzel az üzemeltetési körül­mények kedvezőtlenebb alakulásához vezet. Optimális üzemeltetéshez ennek következtében feltétlenül szüksé­ges a legnagyobb nyomatékhoz és a legnagyobb teljesít­ményhez tartozó fordulatszámértékek ismerete, valamint a mindenkori tényleges fordulatszám mérése, és figye­lemmel kísérése. Stabil motoroknál, valamint minden olyan esetben, amikor a motor kezelőjét ebben semmilyen más körül­mény nem zavarja, (pl. hajómotorok) erre a célra az ön­magukban ismert fordulatszámmérő műszerek általában megfelelnek. Járműveknél, különösen nagyobb sebességű járművek­nél, pl. gépkocsiknál azonban a fordulatszámmérő rend­szeres leolvasása nehézségekbe ütközik. Akár hagyomá­nyos mutatós (örvényáramú, vagy elektromos), akár digi­tális fordulatszámmérőt alkalmazunk, a tényleges érték figyelembevétele leolvasást, tehát külön szellemi tevé­kenységet igényel, ami a vezető figyelmét a forgalom eseményeiről elterelheti, ez vagy csökkenti a járműveze­tés biztonságát, és ezzel balesetveszélyt idéz elő, vagy pedig azt eredményezi, hogy a vezető a fordulatszám­mérő műszert és ezzel a gazdaságos üzemeltetés követel­ményét figyelmen kívül hagyja, és megkísérli a motort ösztönösen, illetve érzékszerveire (hallására) támaszkod­va szabályozni. Ezáltal a motor üzemeltetése kisebb-na­­gyobb mértékben eltér az optimálistól, ez magas üzem­anyag-fogyasztást, és ezzel az üzemköltségek növekedé­sét, a motor élettartamának csökkenését, és — túl magas fordulatszámok alkalmazása esetén - a kipufogó gázok útján környezetszennyezést eredményez. Az optimális üzemeltetéshez fűződő érdekek jelentő­ségét bizonyítja az a körülmény, hogy a fenti hátrányok ellenére újabban az igényesebb személygépkocsikat álta­lában ellátják a sebességmérő műszeren felül azzal rend­szerint azonos rendszerű (örvényáramú vagy elektromos) fordulatszámmérő műszerrel is, vállalva ezzel örvény­áramú műszernél a két meghajióspirál gyakori meghibá­sodásából eredő kellemetlenségeket, elektromos műszer esetében pedig a két jeladó, jelfeldolgozó egység, vala­mint két mérőműszer beépítésével járó többletköltséget. E hibákon kíván segiteni a jelen találmány. A jelen találmány olyan berendezést ismertet, amely alkalmas arra, hogy a mérőműszer leolvasásával járó fi­gyelemelvonás nélkül, egyszerű «pillantással tájékoz­tassa a motor kezelőjét, (a gépjármű vezetőjét) arról, hogy a tényleges üzemi fordulatszám hogy viszonylik a legnagyobb nyomatékhoz, és egyben a legkisebb fogyasz­táshoz, valamint a legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszámhoz, azáltal, hogy a motor teljesítmény-for­dulatszám, és nyomaték-fordulatszám jelleggörbéjét alak­­hűen, jól látható (világító) görbe formájában egy és ugyanazon mezőben kijelzi, oly módon, hogy a jelleg­görbéknek mindenkor csak a tényleges üzemi fordulat­számhoz, és az énnél alacsonyabb fordulatszámokhoz tartozó része látható (világít), miáltal leolvasás, össze­hasonlítás, értékelés, tehát figyelmet elvonó pszichés te­vékenység nélkül, pusztán a két görbe alakjának, és egy­máshoz viszonyított helyzetének rápiliantás útján történő érzékelésével a motor kezelője (a jármű vezetője) a tényleges üzemi fordulatszámmal kapcsolatos kész értékítélethez jut. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy a motor teljesítmény jelleggörbéjét és a nyomaték jelleg­görbéjét egy ugyanazon mezőben (koordináta-rendszer­ben) ábrázolva létezik egy olyan függvénytranszformá­ció, melynek segítségével elérhető, hogy a két görbe a legnagyobb nyomatékhoz, és egyben a legkisebb (fajla­gos) fogyasztáshoz tartozó fordulatszámnak megfelelő pontban metssze egymást. Ez a pont nyilvánvalóan a nyomaték-jelleggörbe maximumánál van, és az ennél ma­gasabb fordulatszámokhoz tartozó tartományban már csak a teljesítmény-jelleggörbe emelkedik, de a metszés­ponthoz tartozó fordulatszámnál 7-12%-kal magasabb fordulatszámnak megfelelő pontban ez a görbe is maxi­mumot ér el, és ezt követően értéke csökken. Hozzájárult ehhez még az a második felismerés is, hogy az említett két jelleggörbe alakja a terhelés függvé­nyében változik ugyan, de jellegzetes pontjaik (az előbbi­ek szerinti metszéspont, valamint a teljesítmény-jelleg­görbe maximuma) mindig ugyanannál a fordulatszám­­értéknél van, tehát e két jellegzetes pont a motornak állandó jellemzője. Ezért, ha a görbéket alakhelyesen, a tengelyek kalibrálása, sőt feltüntetése nélkül jelezzük ki, azok kijelzésével a kitűzött cél megvalósítható. A találmány elvi alapjait, valamint egyik lehetséges kiviteli alakját az ábrák tüntetik fel, ahol az 1. sz. ábra egy példa szerinti motor nyomaték-jelleggör­béjét, és teljesítmény-jelleggörbéjét, 2. sz. ábra a két jelleggörbe transzformált, kijelzendő alakját, 3. sz. ábra a találmány szerinti berendezés tömbvázla­tát, 4. sz. ábra az akkumulátoros gyújtó berendezésről nyert vezérlőjel kivezetésének módját, és a jel idő­beli lefutását, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents