184247. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kétvégű lámpatest előállítására
1 184 247 2 3. ábrán látható 89 villamos motor hajtja. A 89 villamos motor az 56 forgóasztal alsó lapjára van erősítve az 57 fejrész alatt. A 89 villamos motor tengelyére 91 szíjtárcsa van erősítve. Az ezen átvetett 90 hajtószíj a 85 vezetőrúdra ékelt 92 szíjtárcsát forgatja. A 85 vezetőrúd tehát hajtótengelyként is működik és a 61 házak alsó részeiben van forgathatóan ágyazva. A 3. ábrán egy másik 93 hajtószíj is látható, amely a 94 és 95 szíjtárcsák között van elhelyezve. A 94 szíjtárcsa a 85 vezetőrúdra van ékelve, a 95 szíjtárcsa pedig az 57 fejrész 63 forgótokmányának 66 perselyéhez van erősítve. Ennek megfelelően a 63 forgótokmány 66 perselye és 67 befogópatronja a 89 villamos motor segítségével forgatható. Az 58 szán 64 forgótokmányát a 96 hajtószíj forgatja a 97 és 98 szíjtárcsák segítségével. A 97 szíjtárcsa a 63 forgótokmány 66 perselyéhez van erősítve, a 98 szíj tárcsa pedig a 85 vezetőrúd hengerestől eltérő szakaszán van elcsúsztathatóan ágyazva. Amikor az 58 szánt az 57 fejrész felé mozgatjuk, az 58 szán 61 házához erősített 99 keret (lásd 4. ábra) magával viszi a 98 szíjtárcsát a 85 vezetőrúdon, így az mindig a 97 szíjtárcsa alatt helyezkedik el. Visszafelé az 58 szán 61 háza tolja a 98 szíjtárcsát az ellenkező irányba a 85 vezetőrúdon, amikor az 58 szán az 57 fejrésztől eltávolodik. A 3-5. ábrákon látható, hogy az 55 üvegesztergák 100 tömszelencével vannak ellátva. Ez az 57 fejrész belső végénél van elhelyezve és a gyártási eljárás során felhasznált öblítőgáz bevezetésére szolgál. A 100 tömszelence lehetővé teszi, hogy a gázbevezetés a 63 forgótokmány forgása közben is folyamatosan történjék. A 100 tömszelence 101 forgórészből és 102 állórészből áll. A 101 forgórész a 63 forgótokmány 71 állítótengelyéhez van erősítve és azzal együtt forog. A 102 állórész az 56 forgóasztalra erősített 103 bakra van felfogva. A 101 forgórész és a 102 állórész úgy van összekapcsolva, hogy közöttük a forgás közben is gázzáró tömítés legyen. Tekintettel arra, hogy hasonlójellegű tömszelencék kereskedelmi forgalomban kaphatók és széles körben elterjedtek, a 100 tömszelence konstrukciójának részleteit és működését ehelyütt nem ismertetjük. Az 55 üvegesztergák 100 tömszelencéjének 102 állórészei az 5. ábrán látható 104 csővezetéken keresztül vannak a szolenoid-vezérlésű, kétállású 105, 106 és 107 szelepekhez csatlakoztatva. A 105, 106 és 107 szelepek egymással párhuzamosan vannak kapcsolva. Az egyes 55 üvegesztergákhoz tartozó 105, 106 és 107 szelepek a 108, 109 és 110 ágvezetékekre vannak csatlakoztatva. Ezek szolgáltatják a gázt az 56 forgóasztalon lévő valamennyi 55 üvegeszterga működéséhez. A gázt, célszerűen argont a 111 gáztartályból vezetjük a 108 ágvezetékbe, ahol az keresztülhalad a 112 nyomáscsökkentő szelepen. A 112 nyomáscsökkentő szelep előtt a 108 ágvezetékben viszonylag nagy, mintegy 55 160 Pascal nyomás uralkodik. A 108 és 109 ágvezetékek között a kapcsolat a 113 nyomáscsökkentő szelepen keresztül jön létre. Ez biztosítja, hogy az argon a 109 ágvezetékben viszonylag alacsony, körülbelül 690 Pascal nyomáson legyen. A harmadik 110 ágvezeték a 109 ágvezetékkel a 114 adagolószelepen keresztül van összekapcsolva. Ugyancsak ehhez a vezetékhez kapcsolódik a 115 szabályzószelep, valamint a 116 vákuumszivattyú. A 114 adagolószelep és a 115 szabályzószelep úgy van beállítva, hogy az argon nyomása a 110 ágvezetékhez hozzávetőlegesen 16 000 Pascal legyen. A 106 szelepet akkor működtetjük, amikor az argont kis nyomással (körülbelül 690 Pascal) akarjuk az üzemen kívüli 55 üvegesztergák 57 fejrészébe vezetni, hogy a 67 befogópatront, illetve a 70 tömítőbetétet megvédjük a környező atmoszférában lévő nedvesség hatásától. Az 55 üvegesztergák konstrukciójának ismertetése után most rátérünk a találmány szerinti eljárás részleteinek bemutatására. Az eljárás lépéseinek leírása során a 2. ábrával kapcsolatosan felsorolt 1—21 pozíciójeleket használjuk fel. Az 1 pozíciójelű munkahelyen kezdődik a megmunkálás. Ez a hat órának megfelelő elhelyezkedés. A 21 pozíciójelű munkahely közvetlenül a tizenkét órának megfelelő helyzet mellett van. Ezen munkahelyek között számos automatizált mechanizmus végzi a lámpagyártás műveleteit. Mint mondottuk, ezek az egységek a 60 alaplapra vannak felszerelve, önmagukban nem képezik a jelen találmány tárgyát, így ezekkel csupán olyan mélységben foglalkozunk, amennyire az a találmány szerinti eljárás megértéséhez szükséges. A 31 lámpatestet a 6. ábrán látható 120 kvarccsőből készítjük. Az 1 pozíciójelű munkahelyen az 55 üvegesztergába helyezett 120 kvarccső hossza valamivel nagyobb, mint a kész 30 lámpa hossza. A 120 kvarccső betolása alatt az 58 szán teljesen hátrahúzott állapotban van. Ez a helyzet látható a 6. ábrán. A beadagolás a 121 adagolórúd segítségével történik, amely alternáló mozgást végezve tolja be a 120 kvarccsövet a 71 állítótengelyen keresztül az 58 szán 67 befogópatronjába, oly módon, hogy vége az 58 szánból kinyúljon. Eközben az 58 szán 67 befogópatronja nyitott állapotban van. Az 1 pozíciójelű munkahely közelében célszerű a 120 kvarccsöveket valamilyen adagolótartályban tartani, ahonnan a 121 adagolórúd azokat egyenként az 55 üvegesztergákba tolja. A tárolót a rajzokon az egyszerűség kedvéért nem tüntettük fel. Miután a 120 kvarccsövet az 58 szán 67 befogópatronjában a 6. ábrán látható helyzetbe hoztuk, a 67 befogópatront zárjuk a 80 pneumatikus munkahenger működtetésével. Ekkor az 58 szán 64 forgótokmányában a 70 tömítőbetét rászorul a 120 kvarccső külső palástjára. Miután a 121 adagolórudat visszahúzzuk a 71 állító tengelyből, az 56 forgóasztalt léptetjük és az 55 üvegeszterga a befogott 120 kvarccsővel a 2 pozíciójelű munkahelyre kerül. A 7. ábrán látható, hogy a 2 pozíciójelű munkahelyen a 89 villamos motor beindításával forgásba hozzuk a 64 forgótokmányt és a benne lévő 120 kvarccsövet. Ezután 122 lángot közelítünk a 120 kvarccsőhöz, a 69 befogópatron közelében. Ugyanakkor rugalmas 123 támasztókart szorítunk a 120 kvarccső másik végéhez. A 123 támasztókar 124 csavarrugó végére van erősítve és 125 pneumatikus munkahenger billenti a megfelelő helyzetbe. Ebben az üzemi helyzetben a 123 támasztókar enyhén nekitámaszkodik a 120 kvarccső befogatlan végének. A 122 láng a forgó 120 kvarccsövet meglágyítja és a 123 támasztókar enyhe nyomása kiegyenesíti a 120 kvarccső esetleges görbületeit, illetve korrigálja az excentrikus befogást. Ezután az 55 üvegesztergát a 3 pozíciójelű munkahelyre mozgatjuk. Itt a 88 léptetőmotort bekapcsoljuk és az 58 szánt az 57 fejrész felé közelítjük oly módon, hogy a 120 kvarcső benyúljon az 57 fejrész 67 befogópatronjába (lásd 8. ábra). A 67 befogópatront ezután a 80 pneumatikus munkahenger segítségével zárjuk és a 120 kvarccsövet ezzel szilárdan befogjuk az 58 szán és az 57 fejrész közé. Amint a 67 befogópatront zártuk, 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
