184240. lajstromszámú szabadalom • Ujjnyomkorróziót kiküszöbölő védőkompozíció elsősorban fémek gyártásközi védelmére
1 184 240 2 A találmány ujjnyomkorróziót kiküszöböld hatású, új típusú védőkompozíciókra vonatkozik. A találmány szerinti kompozíciók igen előnyösen alkalmazhatók fémfelületek gyártásközi átmeneti védelmére, és különös előnyük, hogy nedves fémfelületekre felhordva is kitűnő védőhatást fejtenek ki. A műszer- és gépipari félkész munkadarabokon és késztermékeken súlyos károkat okozhat az ujjlenyomatok által kiváltott korrózió. Az emberi verejtékben található természetes savaknak (tejsav, húgysav, zsírsavak) és a karbamidnak korrodáló hatása van, és a korrózió elsőként a munkadarab azon helyein jelentkezik, ahol azt a dolgozó közvetlenül érintette. Az emberi verejték komponenseinek korrodáló hatása fokozott mértékben érvényesül nedves felületeken. Az ujjnyomkorrózió elsősorban a különleges minőségi követelményeknek megfelelő felülettel készített munkadarabokon (például finom műszereken, orvosi műszereken, tükörfényesített felületű fémtárgyakon, gördülőcsapágyakon stb.) idéz elő súlyos károkat. Az ujjnyomkorrózió elleni védekezés egyik módszere (a megelőzésen túlmenően) olyan átmeneti korrózióvédő anyag alkalmazása, amely a munkadarab felületére kerülő savas komponenseket közömbösíti. Ilyen kompozíciókról számol be többek között a Valvoline Oil Company (Zürich, Svájc) „Valvoline Tectyl” című gyártmányismertetője, a Burmah-Castrol Agencies Division (Wiltshire) ,,A selection of Castrol industrial products” című gyártmány katalógusa, a CRC Chemicals (Hofheim- Wallau, Német Szövetségi Köztársaság) „CRC Industrieprodukte für Rostschutz” című gyártmánykatalógusa, a Standard Oil Company (New Jersey, Amerikai Egyesült Államok) „Basic Line Esso” cimű gyártmánykatalógusa, továbbá a Schweizer Maschinenmarkt 6, 26—28 (1979) közlemény. A védőkompozíciókkal szemben a megfelelő semlegesítő hatáson kivül számos további követelményt is támasztanak. Sok esetben szükség van arra, hogy a védőkompozíció nedves felületekre is felhordható legyen, és ezt a tulajdonságát használat során is megtartsa. Ezért a védőkompozícióknak jó vízkiszorító képességgel kell rendelkezniük, ezen túlmenően az is szükséges, hogy a védőanyagba — például a bemerítőkádas felhordás esetén — bekerülő nedvesség ne rontsa a védőkompozíció vízkiszorító képességét. Emellett gyakran szükséges az is, hogy a kompozíció kúszóképessége kiváló legyen, a kompozíció a védendő tárgy üregeibe, nehezen hozzáférhető helyeibe is behatoljon és egyenletes védőfilmet képezzen. Az ismert kompozíciók a felsorolt követelményeknek általában nem felelnek meg teljes mértékben. Az ismert kompozíciók közös hátránya, hogy vízkiszorító hatásuk rendszerint nem elegendő ahhoz, hogy nedves felületek védelmére is alkalmasak legyenek. Azt tapasztaltuk, hogy ha ásványolajfinomítványba alkanolaminok zsírsavakkal képezett észtereit vagy észtersóit, mono- vagy diaminokat, mono- vagy diaminok zsírsavakkal képezett sóit és mono- vagy di-alkilénglikolok monoalkilétereit keverjük, olyan kompozíciókhoz jutunk, amelyek kiváló gyártásközi krrózióvédő hatással rendelkeznek, biztonsággal megakadályozzák az ujjnyomkorrózió kialakulását, jó vízkiszorító képességük révén nedves felületek gyártásközi korrózióvédelmére is alkalmasak, és ugyanakkor kúszóképességük is kiváló. Ezek a kompozíciók tehát az eddig ismert, hasonló ren- 2 deltetésű anyagoknál lényegesen előnyösebben alkalmazhatók fémtárgyak gyártásközi korrózióvédelmére. A találmány szerinti új típusú védőkompozíciók: a) 1 — 10 tömegrész mennyiségben di- vagy tri-(l —4 szénatomos)-alkanol-amin 12—18 szénatomos, egyenesvagy elágazóláncú, telített vagy telítetlen zsírsavval képezett mono- vagy diészterét vagy észtersóját, b) 1-10 tömegrész mennyiségben valamely összesen legalább 8 szénatomot tartalmazó alifás, aromás vagy alifás-aromás mono- vagy diamint, c) 1 — 10 tömegrész mennyiségben valamely összesen legalább 8 szénatomot tartalmazó alifás, aromás vagy alifás-aromás mono- vagy diamin 12—18 szénatomos, egyenes- vagy elágazóláncú, telített vagy telítetlen zsírsavval képezett sóját, és d) 1—5 tömegrész mennyiségben valamely monovagy di-(2— 6 szénatomos)-alkilén-glikol-mono-(l—6 szénatomos)-alkil-étert tartalmaznak e) 20—96 tömegrész, 20 °C-on 750—950 kg/m3 sűrűségű, —5 °C-nál alacsonyabb dermedéspontú, legföljebb 0,6 KOH/g savszámú és 50 °C-nál magasabb zárt téri lobbanáspontú szénhidrogén finomítványba bekeverve. A találmány szerinti kompozíciók a) komponensként előnyösen dietanolamin, trietanolamin vagy tri-izopropanol-amin olajsavval vagy laurinsawal képezett monovagy diészterét, illetve észtersóját tartalmazhatják. Ezek a vegyületek emulgeálják a felületen lévő nedvességet, továbbá savmegkötő és korróziógátló hatással is rendelkeznek. A találmány szerinti kompozíciók b) és c) komponense korróziógátló hatással rendelkezik. Kísérleteink során meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az a) komponensként felhasznált alkanolamin-észterek vagy -észtersók, a b) komponensként felhasznált aminok és a c) komponensként felhasznált aminsók szinergetikusan fokozzák egymás korróziógátló hatását. A találmány szerinti kompozíciók e) komponense előnyösen etilénglikol, butilénglikol vagy dietlénglikol metil- vagy butilétere lehet. Ez a komponens stabilizálja a védendő felületen kialakult emulziót, elősegíti a védendő felületen lévő nedvességből és a kompozíció szénhidrogén-komponenséből kialakult azeotrop elegy gyors párolgását, fokozza a kompozíció vízkiszorító hatását és javítja a kompozíció kúszóképességét. A találmány szerinti kompozíciókat olajos oldatok formájában hozzuk forgalomba. Oldószerként a fentiekben meghatározott minőségű szénhidrogén-finomítványt használunk fel. A felhasználásra kész kompozíciók az a) - d) komponens mellett e) komponensként 65—96 súlyrész szénhidrogén-finomítványt tartalmazhatnak. A kompozíciókat azonban koncentrátumok — például 20-50 súlyrész szénhidrogén-finomítványt tartalmazó oldatok — formájában is forgalomba hozhatjuk; ezeket a koncentrátumokat felhasználás előtt a megfelelő minőségű szénhidrogén-finomítvánnyal a kívánt végső koncentrációig hígítjuk. A találmány szerinti kompozíciókat célszerűen úgy állítjuk elő, hogy az oldószerként felhasznált szénhidrogén-finomítványt 50 °C-ra melegítjük, majd a fűtést megszüntetve keverés közben, a fenti sorrendben beadagoljuk az a)-d) komponenst. A keverést addig folytatjuk, amíg a kapott kompozíció kb. 20-25 °C-ra lehűlve homogén és áttetsző nem lesz. A találmány szerinti kompozíciókat az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban ismertetjük. A kompozíciókban szénhidrogén-finomítványként fel-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
