184228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés munkadarabok galvanizáló áramainak beállítására

1 184 228 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés munkadara­bok galvanizáló áramának beállítására, mely előnyösen alkalmazható pl. automatikus üzemű galvanizáló beren­dezéseknél. Mint ismeretes, a munkadarabok galvanizálása galvani­záló sorban történik. A galvanizáló sor olyan kádelren­dezés, amely nagyszámú előkezelő, öblítő, elválasztó stb. fürdőn kívül általában több, azonos vagy különböző galvanizáló cellát tartalmaz. A galvanizáló cellák működ­tetéséhez a munkadarab fürdőbe merítése közben egy meghatározott értékű alapáram szükséges, a galvanizálás folyamán pedig a munkadarab és a fürdő minőségétől függően egy vagy többféle áramsűrűséggel és a munka­darab felületével arányos galvanizáló áramot kell bizto­sítani. Soros üzemű galvanizáló sornál a sorban levő összes galvanizáló cella galvanizáló áramát egyetlen tápegység állítja elő, sorban egymás után, a munkadarab előre­haladásának függvényében. Párhuzamos üzemű galvanizáló sornál ezzel szemben minden galvanizáló cellához legalább egy tápegység tartozik. így egyidejűleg több munkadarab felületkeze­lése párhuzamosan végezhető. Tekintettel arra, hogy a munkadarabok fürdőbe sül­lyesztésekor kialakuló ellenállás nagysága a hozzáveze­­tések kontaktusok, fürdő stb. ellenállása miatt előre nem meghatározható, ugyanakkor feszültség-, hőmérséklet- és időfüggő, ezért a galvanizáló áram beállítása és értéken tartása a galvanizáló ciklus ideje alatt általában nem biztosítható. Igényesebb esetekben, pl. nyomtatott áramköri lemezek galvanizálásánál a feladat csak feszült­séggel vezérelhető áramú, szabályozott tápegységekkel oldható meg. E nehézségek kiküszöbölése végett már javasolták, különösen automatikus mozgatással működő galvanizáló soroknál, hogy a galvanizáló áram kézi beállítása helyett tapasztalati úton nyert állandó feszültséget kapcsoljanak az egyes galvanizáló cellákra. Galvanizálás közben ennél a megoldásnál a galvanizálandó munkadarabok összfelü­­letét közelítőleg állandó értéken tartják. Ez a módszer egyszerűsége miatt igen elterjedt, noha hátrányos, hogy a katódfelület állandó értéken tartása csak tömeggyártás­nál biztosítható. További hátrányként jelentkezik ezen megoldásnál, hogy az anód-katód ellenállás időbeli válto­zásai miatt a szükséges galvanizáló áram csak nagy tűrés­határon belül valósítható meg. Az említett hátrányokat úgy küszöbölték ki, hogy egymást követően különböző, ismert felületű szondákat merítenek a cellába. Ezzel a kívánt áramsűrűséget be­állítják, majd mérik az ehhez szükséges áramot, illetve feszültséget. Az így kapott pontok egy egyenesre, az ún. cellakarakterisztikára esnek. Ezt az eljárást gyakran meg­ismétlik és egy speciális, negatív belső ellenállású táp­egység kimenő karakterisztikáját kezelő szervekkel az aktuális cellakarakterisztikához illesztik. Ilyen jellegű szabályozást ismertet pl. a 2.526.406 sz. NSZK szaba­dalmi leírás. Ennél a megoldásnál egy állandóan a galva­nizáló cellába merülő, ismert felületű szonda alkalmazá­sával a tápegység és a galvanizáló cella karakterisztikájá­nak illesztését megkönnyítik. Ezen eljárások hátránya, hogy egy tápegység csak egy áramsürűséghez és egy galvanizáló cellához alkalmazható. Annak ellenére, hogy az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés viszonylag bonyolult, a cellakarakterisztika különféle tényezők függvényében gyakran megváltozik. A cellakarakterisz­2 tika a valóságban csak igen durva közelítésben lineáris, ezért az áramsűrűség állandósága ennél a megoldásnál csak szűk felülettartományban és csak nagy tűréssel biztosítható. Ismeretes olyan megoldás is, amelynél az előre meg­határozott galvanizáló áram értékeket a galvanizáló cellába merülés sorrendjében különféle kialakítású érték­tárolóba, pl. lyukszalagra viszik. Ez természetesen csak egy bizonyos munkadarabra és egy meghatározott galva­nizáló cellára vonatkozik. Ezen tárolt értékek felhasz­nálását és a vezérelhető áramú tápegységekhez történő kapcsolását a munkadarab mozgató automatika végzi el a munkadarabok galvanizáló cellába süllyesztésekor. Ezen megoldás hátránya, hogy a rendszer bonyolult, csak a munkadarab mozgató automatikával együtt mű­ködőképes, és a munkadarabok sorrendjének valamilyen okból történő megváltozása hibás áramok beállítását eredményezi. A találmánnyal célunk a fentiekben vázolt nehézségek kiküszöbölése és olyan eljárás és berendezés kialakítása, amely galvanizáló soroknál biztosítja az előre beprogra­mozott, kívánt galvanizáló áramértékeknek a munka­darabok mozgatásával szinkron, emberi beavatkozás nélküli beállítását. További célunk, hogy az eljárás legyen alkalmas kézi vagy automatikus mozgatás esetén a mun­kadarabok munkábavételének sorrendjétől függetlenül az előírt galvanizáló áram beállítására. A találmánnyal megoldandó feladatot ennek meg­felelően galvanizáló sorok galvanizáló celláiban galvani­zálandó munkadarabok felületei és áramsűrűsége alapján előre beprogramozott galvanizáló áramok automatikus beállításában jelölhetjük meg. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat egyszerűen megoldódik, ha a munkadarabot kód­dal ellátott befogóba helyezzük, amely kódhoz a munka­darab felületét vagy felületeit hozzárendeljük, majd a munkadarabot a galvanizálandó felület anyagának meg­felelő galvanizáló cellába süllyesztjük. Ezzel egyidejűleg a kódot leolvassuk, dekódoljuk és az így kapott felület­értéket az adott galvanizáló cella áramsűrűségének érté­kével összeszorozzuk. Majd ezen szorzattal, mint feszült­ségértékkel, a galvanizáló cella galvanizáló áramát be­állítjuk. A találmány szerinti eljárás tehát olyan ismert galvani­záló áramok beállítására szolgáló eljárás továbbfejlesz­tése, melynek során a munkadarabot befogóba rögzítjük, galvanizáló cellába helyezzük és a galvanizáló áramot beállítjuk. Az eljárás továbbfejlesztése, vagyis a találmány abban van, hogy a munkadarabok egyes befogóit kóddal látjuk el, ezután a munkadarabot a kóddal ellátott befogóba helyezzük, mely kódhoz a munkadarab felületét hozzá­rendeljük, majd a munkadarabot a galvanizálandó felület anyagának megfelelő cellába süllyesztjük. Ezután a mun­kadarab kódját leolvassuk, a kódot dekódoljuk és az így kapott felületértéket az adott galvanizáló cella áram­­sűrűségének értékével összeszorozzuk és ezen szorzattal, mint feszültségértékkel a galvanizáló cella galvanizáló áramát beállítjuk. A találmány értelmében célszerű, ha a befogó kódjá­hoz a munkadarab jobb és baloldali felületét hozzá­rendeljük. Célszerű az is, ha a munkadarab befogót kódadóval mágnesesen kódoljuk és leolvasáskor a kódot kódérzéke­lővel mágnesesen érzékeljük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents