184220. lajstromszámú szabadalom • Magszárító
1 184 220 2 A találmány tárgya magszántó toronnyal, amely oldalfalakkal, orom- és fenékrésszel van ellátva. Mint ismeretes, gyakran szükség van arra, hogy a magvakat tárolás előtt szárítsák. Különben ugyanis a magvak nedvességtartalma a tárolás során elszíneződést és romlást okozhat. Ennek a szárításnak szükségességét már régen felismerték és az évek során e célra számos megoldást fejlesztettek ki. Az ismert megoldások közül sok esetben a magvakat gyorsan maximális hőmérsékletre hevítik, majd levegőnek kitéve gyorsan lehűtik. Az ilyen jellegű szárítással kapcsolatban fellépő legnagyobb nehézségek egyike, hogy a hőmérséklet gyors változásaival járó feszültségek miatt a magvak törnek és megrepedeznek. Ez természetesen nagyban csökkenti a magvak értékét, úgyhogy számos magelevátor és feldolgozó üzem esetén alkalmazásukra még csak gondolni sem lehet. Számos olyan rendszer is ismertté vált, amelyeknél a magvakat egyenletesen hevítik és szárítják, ugyanakkor kiküszöbölik a feszültségekkel járó repedéseket. Az ilyen rendszerek egyike a keresztáramú magszárító torony, amelyben a lefelé haladó magvakon a nedvességtartalom elgőzölögtetése végett keresztirányban levegőt áramoltatnak keresztül. Az ilyen szárítóknál azonban nagy nehézséget okoz a légáram és a hevítés egyöntetűségének biztosítása. A tapasztalat szerint a magvak ebben a rendszerben általában igen egyenetlenül száradnak. Ellenáramlásos szárító berendezések ugyancsak széleskörű alkalmazásra találnak. Ezekben a szárító levegőt a magvakon a magvak haladási irányával ellentétes irányban áramoltatják keresztül. Nyilvánvaló, hogy ez esetben ~a szárított magvak a fenéken a legforróbb levegőnek, a nedves magvak pedig fent hidegebb levegőnek vannak kitéve. Jóllehet az ismertek közül és jelenleg a leghatásosabb szárítási módszer, komoly hiányossága, hogy a magvak közül némelyek túlzott szárításnak vannak kitéve, aminek következtében a szemek megrepednek és a minőség romlik. Újabban olyan megoldást alkalmaznak eredményesen, amelynél egyen- és ellenáramlás egyidejűleg van jelen, amikotis forró szárító levegő ugyanúgy lefelé áramlik, mint a magvak, viszont a magvak haladásának irányával ellentétes irányban, ellenáramban hűtőlevegő áramlik. A forró levegő, illetőleg a hűtőlevegő beömlése között a levegőt kibocsátó kiömlés van. Ebben a megoldásban tehát ott a legforróbb a levegő, ahol legjobban értékesíthető, vagyis ahol a magvak nedvességtartalma a legnagyobb és hőmérséklete a legkisebb. A két közeg ugyanis együttesen halad, a levegő hevíti és szárítja a magvakat, a magvak pedig fokozatosan lehűtik a levegőt. Az ellenáramban áramló hűtőlevegő a magvakat tovább hűti és kondicionálja, mielőtt azok alul a berendezésből távoznak. Az egyen- és ellenáramlásos magszárító egyik legkorábbi alakja a 2 706 343 számú amerikai szabadalmi leírásban van ismertetve. E rendszer hátránya azonban, hogy a magvak V-alakban vannak kitéve a beáramló forró levegőnek. A magvakból álló ágy ilyen V-alakú felülete annak a következménye, hogy a magvak adagoló csőből szabadon kúpalakú halomba hullanak. Ennek következtében az az időszak, amely alatt egyes részecskék a forró levegőnek közvetlenül ki vannak téve, attól függ, hogy a részecske a halomban hol helyezkedik el. Azok a magvak, amelyek a halom csúcsának közelébe 2 esnek, rövidebb ideig vannak forró levegőnek kitéve, mint azok, amelyek az oldallapnál helyezkednek el. Ezért korábban gyakorlatilag elfogadható nedvességtartalom biztosítása végett az ágyon átáramló magvakat 5 legalább részben túl kellett szárítani. Meglehetősen jó minőségű magszárítást lehet elérni a 3 986 270 sz. amerikai szabadalmi leírásban ismerteteti berendezés segítségével. Itt a terményt adagokban juttatják a szárítóba és addig tartják ott, amíg a termény tökéletesen ki nem szárad. Ehhez a szárítóba felülről bejutó terményt a berendezés aljára érvén újra felülre juttatják, hogy az ismét végighaladjon a szárítón. Az adag kiszárítása után a szárító tüzelőberendezését kioltják és a szárítót kiürítik, majd újabb adag betöltésével és a tüzelőberendezés begyújtásával újabb szárítási ciklust kezdenek. Ez lehetővé teszi, hogy az egyes adagokat addig cirkuláltassák a szárítóban, amíg a kellő száradási fokot elérik, másrészt azt is, hogy az egyes terményadagokat külön kezeljék. Nem alkalmas azonban a berendezés nagy termelékenységű, folyamatos szárításra. Ráadásul a szakaszos működés, a tüzelőberendezés gyakori kioltása az üzemviteli szempontjából is előnytelen Az egyen- és ellenáramlásos szárítók esetében fellépő túlszárítás elkerülése végett a 940.295 számú kanadai szabadalomban olyan szerkezetet javasol, amellyel a szárítandó magvakat periodikusan vezetik a szárító ágyba és az ágynak azon a részén, ahol a forró levegő beáraml k, egyenletesen szétterítik. Ily módon egymást követ '5 vékony rétegek keletkeznek, anélkül, hogy a járulékosan bevezetett nedves magvak mindaddig a forró szárító levegő hatásának volnának kitéve, amíg az ágyon le nem rakódnak. 35 Ez utóbbi megoldás meglehetősen hátrányos, és a szárított magvak jó minőségűek. Hátránya azonban, hogy előállítási költségei igen jelentősek és üzemi nehézségekre is lehetőséget nyújt, mert a belépő nedves magvakat a szárító ágyon egyenletesen elosztó mozgó seprők 4q igen bonyolult szerkezetek. Az ilyen magszárítók jelentős továbbfejlesztése található az 1978. május 2-án megadott 4 086 708 számú amerikai szabadalom leírásában. A szabadalom tárgya nedves magvakat forró levegővel érintkeztető beren- 45 dezés, amelynek vízszintes padlószerelvénnyel ellátott nedve;szem tároló kamrája van. A vízszintes padlószerelvényben azonos közökben elrendezett számos nyílás van, amelyekhez alul lefelé irányuló egy-egy cső csatlakozik. E csórék rendeltetése, hogy a nedves magvakat a tároló 50 kamrából a nehézségi erő hatása alatt szárító kamrába engedjék lehullni. A csövek mellett forró levegőt bevezető beömlés van, ahonnan a forró levegő a csövek közötti térközökbe, majd lefelé a szárító kamrában ágyként elhelyezkedő magvakon át áramlik. A szárító 55 kamra feneke a magvakat kibocsátó számláló kiömléssel, valamint hűtőlevegőt bevezető vezetékkel van ellátva. A forró levegőt és a hűtőlevegőt bevezető beömlések között a levegőt elvezető vezetékek vannak. Az ilyen szárító padlószerelvény lehetővé teszi, hogy a nedves 60 magvakat pulzáló hatással periodikusan juttassák a szárító kamrába. A pulzáló hatás folytán oldalsó áramlás keletkezik, amelynek hatása alatt a szárító kamrában a forró levegővel való érintkezés helyén nedves magvakból álló egyenletes rétegek rakódnak le. Az ismert meg- 65 oldás mind a nedvességeltávolítás hatásosságának, mind
