184168. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(foszfono-metil)-glicin előállítására

1 184 168 2 mékké. Itt jegyezzük meg, hogy a találmány szerinti el­járásban semmiféle olyan külön intézkedést nem alkal­mazunk, amelyeket a gyakorlatban kiterjedten hasz­nálnak a szuszpenziós reakciók gyorsítására (például kolloid malomban végzett előőrlés, nedvesítőszerekkel végzett kezelés stb.). A találmány tárgya tehát javított eljárás N-(foszfono­­metil)-glicin előállítására N-(foszfono-metil)-imino-di­­ecetsav oxigéntartalmú gázzal, katalizátor jelenlétében végzett oxidációja útján. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavat vizes szuszpenzióban oxidáljuk levegővel. A vizes szuszpenzió N-(foszfono-metil)-imino-diecet­­sav-tartalma viszonylag tág határok között változhat. Az alsó határértéket természetesen az N-(foszfono-me­­til)-imino-diecetsavnak az adott hőmérséklethez tartozó oldhatósága szabja meg, míg a felső határ a reakcióelegy keverhetőségétől függ. Amennyiben a reakciót 100 °C- on végezzük, már 5%-os szuszpenziókat is felhasznál­hatunk, nyilvánvalóan előnyösebb azonban ennél lénye­gesen nagyobb mennyiségű (30-40—50%) szilárd anyagot tartalmazó szuszpenzió alkalmazása. A reakció hőmérséklete viszonylag tág határok között változhat. A reakciót például szobahőmérsékleten és 200 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 50-150 °C- on, célszerűen 90-98 °C-on hajtjuk végre. A reakciót atmoszferikus nyomáson is végrehajthat­juk, tapasztalataink szerint azonban ekkor a reakció igen lassú. Ezért célszerűen atmoszferikusnál nagyobb (2—20 atmoszféra) nyomáson dolgozunk. Különösen előnyös­nek bizonyult, ha a reakciót 4—10 atmoszféra nyomáson végezzük; a nyomás további növeléséből jelentős több­letelőnyök már nem származnak. Az oxidációt minden esetben a szilárd fázis mozgatása (rázás vagy keverés) közben végezzük. A rázási, illetve keverési sebességnek elegendően nagy értéknek kell lennie ahhoz, hogy a szuszpenzió homogén eloszlású legyen; a helyi inhomogenitások ugyanis lassíthatják a reakciót és a végtermék szennyeződéséhez vezethetnek. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy a legjobb ered­ményeket akkor értük el, amikor a keverő 200-600, célszerűen 400 fordulatot tett meg egy perc alatt. A reakcióban katalizátorként az azonos célra már alkalmazott, ismert katalizátor-típusokat, így por alakú vagy szemcsés aktív szeneket (például a 2 519 388. sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban felsorolt anyagokat), hordozóra felvitt nemesfém-kata­lizátorokat (így aktív szénre felvitt platina- vagy pallá­dium-katalizátort), nemesfém-oxid-katalizátorokat (pél­dául platina-oxidot) alkalmazhatunk. Az aktív szénre felvitt nemesfém katalizátorok (elsősorban a platina- és palládium-katalizátor) az aktív szén katalizátoroknál nagyobb kezdeti reakciósebességet biztosítanak, azaz itt is kifejtik a 861 996. sz. belga szabadalmi leírásban is­mertetett kedvező sebességfokozó hatásukat. Az aktív szén katalizátort közvetlenül a reakció végén szűréssel egyszerűen elkülöníthetjük, és forró vizes mosással és azt követő, 100-120 °C-on végzett szárítással teljes aktivi­tásig regenerálhatjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy az el­különíteti katalizátort forró vízben szuszpenclálva oxi­génnel vagy oxigéntartalmú gázzal, így levegővel ke­zeljük, majd azután szárítjuk. A regenerált katalizátor katalitikus aktivitása még 10 üzemi ciklus után sem csök­kent. Ez a tapasztalatunk ellentétes a 861 996. sz. belga szabadalmi leírásban közöltekkel, amelyek szerint az ol­datfázisban végzett oxidációhoz felhasznált aktív szén katalizátor néhány ciklus után elveszti aktivitását, és többé már nem regenerálható. A katalizátor regenerálása során jelentős anyagveszteséget nem tapasztaltunk. 1 g kiindulási N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavhoz általában legalább 5 mg katalizátort használunk fel. A katalizátor mennyiségének felső határát lényegében gazdaságossági szempontok szabják meg. A katalizátor mennyisége az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav mennyiségének például 0,5-100%-a, előnyösen 5-60%-a, célszerűen 5-40%-a lehet. A találmány sze­rinti eljárással az N-(foszfono-metil)-glicint NMR-spekt­­roszkópiailag tiszta termék formájában kapjuk. Kívánt esetben a kapott vizes szuszpenzióból az N-(foszfono­­metil)-glicint szilárd formában elkülöníthetjük. A talál­mány szerinti eljárással kapott, N-(foszfono-metil)-glicint tartalmazó szuszpenziók a formaldehid kiűzése után köz­vetlenül felhasználhatók mezőgazdasági célokra. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korláto­zása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa Ezt a példát összehasonlítás céljából közöljük.. A reakciót fütőköpennyel körülvett, hőmérővel, leve­­gőbevezető és levegőelvezető szeleppel felszerelt, 200 ml hasznos űrtartalmú hengeres saválló acéltartályban hajt­juk végre. A reaktorba 4 g N-(foszfono-metíl)-imíno-di­­ecetsav 100 ml vízzel készített, 100 °C-os oldatát méljük be, és az oldathoz 0,4 g Norit A (vízgőzzel aktivált, tő­zegből előállított szén, melynek fajlagos felülete 900m2/g és széntartalma legalább 98%) katalizátort adunk. A reaktort lezárjuk, rázógépre rögzítjük, és a reaktorba 6 atmoszféra nyomás eléréséig levegőt veze­tünk. A reakciót 90—95 °C-on, a reaktor állandó ráza­­tása közben végezzük. A reaktorból fél óránként kifúvat­­juk a reakció során képződő formaldehidet és szén­dioxidot. Ilyen körülmények között a reakció 2,5 óra alatt ér véget. A túltelített oldatban lévő reakcióelegyből az aktív szenet kiszűrjük, a szűrletet lehűtjük, a kristá­lyosán kivált terméket kiszűrjük és vizes mosás után megszárítjuk. Ily módon 2,8 g (100%) NMR-spektrosz­­kópiailag tiszta N-{foszfono-metil)-glicint kapunk. A faj­lagos konverziót a következő képlettel számítjuk ki: Fajlagos =_________végtermék súlya [g]__________ konverzió folyadéktérfogat [liter] X reakcióidő [óra] Az elért fajlagos konverzió 11,2 g/liter X óra. 2. példa Az 1. példában közöltek szerint járunk el, azonban 100 g vízből, 20 g N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavból és 2 g Norit A (vízgőzzel aktivált, tőzegből előállított szén, melynek fajlagos felülete 900 m2/g és széntartalma legalább 98%) katalizátorból indulunk ki. 6,5 órás reakció után 14 g N-(foszfono-metil)-glicint kapunk, azaz az elért fajlagos konverzió 21,5 g/liter X óra (az összehasonlító példa szerint elért érték 1,9-szerese). 3. példa Az 1. példában közöltek szerint járunk el, azonban 100 g vízből, 40 g N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavból 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents