184134. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogászati célra használható kompozíciók előállítására
184 134 Ebben az esetben a HO—R^—OH általános képletéi diolokban a kétvegyértékű R2 csoport szerkezete a (IV) általános képletnek felel meg — ahol R , R4, Ar a és b jelentése a fenti. A (III) általános képletéi diolokban Ar egy-gyéíréís aromás csoportot (például fenilén-csoportot), kondenzált többgyűrűs aromás csoportot (például naftáimból, vagy antracénből levezethető kétvegyértékű csoportot) vagy — előnyösen — valamely (V) általános képletű csoportot jelenthet. Az utóbbi képletben Y kétvegyértékű kapcsoló tagot jelent, és például —0—, —S02—, —CO— vagy CH2— csoport vagy szubsztituált metilén-csoport (így például (VI) képletéi csoport) lehet. A (III) általános képletű diolokban előnyösen R4 és Rs egyike hidrogénatomot, másika pedig metil-csoportot jelent, vagy R4 és Rs egyaránt hidrogénatomot képvisel. Az utóbbi diolokat például úgy állíthatjuk elő, hogy egy (VII) általános képletű aromás vegyületet — ahol Y jelentése a fenti — propilénoxiddal, etilénoxiddal vagy ezek keverékével reagáltatunk. A (III) általános képletű vegyületekben a és b összege előnyösen legföljebb 4 lehet. Az (I) általános képletű uretán-előpolimerek előállításához a felsoroltakon kívül a következő HO—R2 —OH általános képletű diolokat is felhasználhatjuk: etilénglikol (R2 = -CH2CH2-). propilénglikol (R.2 = -CH2- —CH(CH3)—), butilénglikol, dietolénglikol, valamint a felsorolt vegyületek szubsztituált származékai. A szubsztituált diolokban az alaplánc egy vagy több szénatomjához olyan szubsztituens kapcsolódik, amely sem a hidroxil-, sem az izocianát-csoporttal nem lép reakcióba. Az (I) általános képletű uretán-előpolimerek monomer-egységeinek legalább 80 %-ában az Rj -gyei jelölt kétvegyértékű szénhidrogéncsoport 4—8 szénatomos alifás szénhidrogén-csoport, például tetrametilén-csoport, pentametilén-csoport, ciklohexilén-csoport vagy elágazó láncú polimetilén-csoport lehet. A fennmaradó Rt csoportok tetszőleges egyéb diizocianátból levezethető csoportok lehetnek; ezek közül példaként a két izocianát-csoport között lévő szénláncban legalább egy aromás csoportot vagy egynél több cikloalifás csoportot, illetve legalább egy aromás csoportot és legalább egy ciiloalifás csoportot tartalmazó diizocianátokból levezethető kétvegyértékű csoportokat említjük meg. A cikloalifás diizocianátok például (VIII) általános képletű vegyületek lehetnek, ahol Y kétvegyértékű kapcsoló tagot (például —0—, —S02—, —CO— vagy —CH2— csoportot) jelent, és az izocianát-csoportok az Y csoporthoz viszonyított méta- vagy para-helyzetben kapcsolódhatnak a gyűrűkhöz. A (VIII) általános képletű vegyületek közül példaként a 4,4-diciklohexil-metán-diizocianátot említjük meg. Az aromás diizocianátok közül példaként a 2,4- és 2,6-toliléndiizocianátot említjük meg; ezeket a vegyületeket egymással elegyítve is felhasználhatjuk. Az említett vegyületekben a kétvegyértékű R; csoport a (IX) vagy (X) képletnek felel meg. Aromás diizocianátokként továbbá (XI) általános képletű vegyületeket is felhasználhatunk, amelyekben m egész számot jelent. 5 A (XI) általános képletű vegyületekben m értéke előnyösen olyan egész szám, hogy az azokból kialakított uretán-előpolimerekben a gyűrűs Csoportokat legföljebb 30 szénatom válassza el egymástól. A (XI) általános képletű diizocianátok előnyös képviselője a xililén-diizocianát. Diizocianátokként (XII) általános képletű vegyületeket is felhasználhatunk - ahol Y kétvegyértékű kapcsoló tagot, (például a korábban felsorolt csoportokat) jelenti, és az izocianát-csoportok az Y szubsztituenshez viszonyított méta- vagy para-helyzetben kapcsolódnak a gyűrűkhöz. A (XII) általános képletű vegyületek előnyös képviselője a 4,4’-diizocianáto-difenil-metán. A (II) általános képletű, polimerizációképes vinil-uretán-előpolimerek előállítása során az (I) általános képletű uretán-előpolimereket etilénszerűen telítetlen, folyékony monomerekkel reagáltatjuk. Reagensként akrilsav vagy metakrilsav legalább 2 szénatomos hidroxialkanollal képezett észterét használhatjuk fel. Ezek az észterek a (XIII) általános képletnek felelnek meg — ahol R3 hidrogénatomot vagy metil-csoportot jelent, és p értéke 2 vagy annál nagyobb egész szám, vagy a —(CH2 )p— általános képletű csoportban egy vagy több hidrogénatom helyén szénhidrogén-csoport, például alkil-csoport (így metil-csoport) áll. Ebben az esetben a kapott (II) általános képletű, polimerizációképes előpolimer —X— csoportja a -COO—(CH2)p—OCO— képletnek felel meg. A (XIII) általános képletű észterek előnyös képviselője a hidroxietil-metakrilát. Kiemelkedően előnyöseknek bizonyultak a hidroxipropil-metakrilátok, köztük az izopropil-származék és a további izomerek, valamint ezek keverékei. A (XIII) általános képletű vegyületek körébe tartozó hidroxietil- vagy hidroxipropil-akrilátot vagy -metakrilátot úgy állíthatjuk elő, hogy akrilsavat vagy metakrilsavat etilénoxiddal vagy propilénoxiddal reagáltatunk. A kapott észterekből kialakított, polimerizációképes (II) általános képletű előpolimerek —X— csoportként (XIV) általános képletű csoportot tartalmaznak, ahol Rfi és R7 egyaránt hidrogénatomot jelent, vagy R6 és R? egyike hidrogénatom, másika pedig metil-csoport. A találmány szerint előállított kompozíciók (B) komponensként — azaz etilénszerűen telítetlen, folyékony monomerként — (XV) általános képletű glikol-diakrilátokat tartalmaznak — ahol a képletben Rg és R? egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy metil-csoportot jelent (előnyösen Rg és Rg egyaránt metil-csoportot képvisel), R1q és Rj 2 egyike hidrogénatomot jelent, másika pedig metil-csoportot képvisel, vagy R1Q és R; egyaránt hidrogénatomot jelent (előnyösebbek az utóbbi származékok), és n értéke 1 és 4 közötti egész szám. A találmány szerint előállított kompoziciók (C) komponensként olyan szerves amin-típusú redukálószert tartalmaznak, amelyek a gerjesztett állapotban lévő fotoszenzibilizátort redukálni képesek. A redukálószerrel szemben támasztott további követelmény, hogy a polimerizációt nem vagy csak csekély mértékben gátolhatja. A redukálószer esetleges polimerizációt gátló hatását egyszerű kísérletekkel könnyen kimutathatjuk, például úgy, hogy a polimerizációt két párhuzamos kísérletben kizárólag termikus iniciátor, illetve termikus iniciátor és 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
