184131. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd herbicid készítmények előállítására
184 131 közül példaként az alábbit említjük meg: 1,1 '-dimetil- 4,4’-bipiridilium-diklorid (paraquat-diklorid). A „paraquat” az 1 ,r-dimetiI4,4’-bipiridilium kation kereskedelmi neve. A találmány szerinti kompozíciók előállításához hatóanyagként igen előnyösen használhatunk fel paraquatot. Tekintettel arra, hogy a kvaterner bipiridilium-kationok herbicid hatása független a kapcsolódó anionok jellegétől, az anionokat egyéb szempontok (például a költségesség) figyelembevételével választjuk meg. Előnyösen olyan anionokat alkalmazunk, amelyek az adott bipiridilium-kationnai vízben megfelelő mértékben oldódó sókat képeznek. A felhasználható egy- és többértékű anionok közül példaként a következőket soroljuk fel: acetát-, benzolszulfonát-. benzoát-, brotuid-, butirát-, klorid-, cifrát-, fluorsziiikát-, fumerát-, fluorborát-, jodid-, laktat-, malát-, meleát-, metilszulfát-, nitrát-, propionát-, foszfát, szalicilát-, szukcinát-, szulfát-, tiocianát-, tartarát- és p-toluolszulfonát-ion. A herbicid hatású bipiridilium-kationhoz azonos vagy eltérő anionok kapcsolódhatnak. A kívánt aniont tartalmazó bipiridiliumsókat a megfelelő aniont tartalmazó vegyülettel végzett közvetlen reakcióval állíthatjuk elő, eljárhatunk azonban úgy is, hogy egy adott bipiridiliumsó anionját ismert módon - például ioncserélő gyanta felhasználásával - más anionra cseréljük. Hozzáférhetőség és gazdaságosság szempontjából egyaránt különösen előnyös anionnak bizonyult a klorid-ion. Tekintettel arra, hogy a herbicid hatású kvaterner bipiridiliumsók hatáserősségét kizárólag a bipiridilium-kation határozza meg, a kompozíciók hatóanyagtartalmát és a felhasználandó hatóanyagmennyiséget általában a felhasznált kvaterner bipiridilium-kationra vonatkoztatva adják meg, így ugyanis egy adott bipiridilium-kation különféle anionokkal képezett sóira nem kell eltérő adatokat közölni. Amennyiben a leírásban egyebet nem közlünk, a koncentráció-adatokat és a felhasználandó hatóanyagmennyiség-értékeket a kvaterner bipiridilium-kationra vonatkoztatva adjuk meg. Amint már korábban közöltük, a találmány szerinti eljárásban előnyösen viszonylag tömény (például legalább 200 g/1 kvaterner bipiridilium-kationt tartalmazó) vizes bipiridiliumsó-oldatokat használunk fel. Az eljárásban még 360 g/1 koncentrációjú vizes oldatokat is könynyen felhasználhatunk. A találmány szerinti eljárással kapott termékek szintén viszonylag nagy koncentrációban tartalmazzák a herbicid hatású bipiridilium-kationokat; a találmány szerinti eljárással például 20 súlyzó hatóanyagot tartalmazó termékek igen könnyen készíthetők, sőt ennél nagyobb, például 28 %-os hatóanyagtartalma kompozíciók" is egyszerűen állíthatók elő. A találmány szerinti eljárással előnyösen legalább 10 súly% bipiridilium-kationt tartalmazó kompozíciókat állítunk elő. A találmány szerinti eljárást szakaszos vagy folyamatos üzemben egyaránt végrehajthatjuk. A végtermék előállításához szükséges idő több tényezőtől, például a forró légáram hőmérsékletétől és sebességétől függően változik. Egy tipikus szakaszos eljárásban például 5 kg nátriumkloridot 60 m/perc lineáris se5 bességű, a belépési pontnál 130 C° hőmérsékletű légárammal fluidizáltunk, és a fluid ágyba fúvókán keresztül 1 óra alatt összesen 6 liter vizes paraquat-diklorid-oldatot (paraquat-tartalom: 360 g/1) juttattunk. Az 1 órás üzemidő elteltével pormentes, szabadon folyó, 27 súly % paraquatot tartalmazó, nedvességmentes szemcsés szilárd anyagot kaptunk. A szemcsék átlagos szemcsemérete 1—2 mm, térfogatsúlya pedig 0,88 g/mi volt. Kívánt esetben a találmány szerint előállított kompozíciókhoz egyéb komponenseket, például felületaktív anyagokat is adhatunk. A további komponensek beadagolására számos módszert alkalmazhatunk; így például a felületaktív anyagot a fluid ágyba juttatott vizes bipiridiliumsó-oldathoz keverhetjük, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a bipiridiliumsó-oldatot és a felületaktív anyagot külön-külön vezetjük be a fluid ágyba. A felületaktív anyagot például a jelenlévő bipiridilium-kationra vonatkoztatott 10—20 súly% mennyiségben használhatjuk fel, azonban kívánt esetben — a termék felhasználási területeitől függően — ennél nagyobb vagy kisebb menynyiségű felületaktív anyagot is alkalmazhatunk. Felületaktív anyagként előnyösen kationos vagy nemionos anyagokat használunk fel. Az adott készítmény előállításához felhasználandó felületaktív anyagokat növényvédőszer-technológiában jártas szakember könnyen kiválaszthatja. A találmány szerinti eljárásban nem-ionos felületaktív anyagokként például etilénoxid zsíralkoholokkal, így oleilalkohollal és cetilalkohollal, vagy alkilfcnolokkal, így oktilfenollal, nonílfenollal és oktilkrezollal képezett kondenzációs termékeit alkalmazhatjuk, azonban egyéb nem-ionos felületaktív anyagokat, például hosszú szénláncú zsírsavakból és hexitanhidridekből származtatható részleges észtereket (így szorbitán-monolaurátot), az említett részleges észterek etilénoxiddal képezett kondenzációs termékeit, valamint lecitineket is felhasználhatunk. A kationos felületaktív anyagok közül példaként a kvaterner sókat és az etilénoxid aminokkal képezett kondenzációs termékeit (így az Ethomeen, Ethoduomoen, Duoquad és Arquad kereskedelmi nevű termékeket) említjük meg. A találmány szerinti eljárást hagyományos fluid ágyas berendezésben hajthatjuk végre. A fluidizációs technika a kémiai technológiában jártas szakemberek számára jól ismert. A fluidizációs reaktor rendszerint egy, a hossztengelyére merőlegesen felszerelt, cső- vagy hengeralakú tartály, amelynek alsó végét perforált lemez zárja le. A reaktorba töltött fluidizálandó szilárd szemcsés anyag a perforált lemezen helyezkedik el. A fluidizáló gázt atmoszferikusnál nagyobb nyomáson bocsátjuk át a perforált lemezen. A gáz a fluidizálandó anyagban fölfelé áramlik. Annak érdekében, hogy az átáramló levegőt könnyebben eltávolíthassuk a reaktorból, a perforált lemez felső oldalán a nyomást (például egy ventillátor alkalmazásával) célszerűen atmoszferikusnál kisebb értéken tartjuk. Ezzel az elrendezéssel megakadályozhatjuk, hogy a készülék falán adott esetben képződő nyílásokon át a finom szemcsék elhagyják a reaktort. A találmány szerinti eljárás végrehajtása során a reaktorból távozó levegőt a légáram által elsodort apró szemcsék elkülönítése érdekében célszerűen egy megfelelő berendezésen, 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
