184100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hordozós granulátumok szuszpenziós módszerrel történő előállítására
184 100 A találmány hordozó granulátumok szuszpenziós módszerrel történő előállítására szolgáló eljárás, amelylyel gömbalakú, nagy koptató szilárdságú, szűk mérettartományba eső szemcseméreteloszlású granulátumok állíthatók elő. Az ipari fejlődés előrehaladásával egyre szélesebb teret nyer a korábban por alakban felhasznált vagy forgalomba hozott anyagok vagy termékek granulált alakban történő felhasználása, forgalmazása. A szakirodalom szerint [Ries, H. B.: Aufarbeitungs- Technik: 3, 151-153 (1970); 5, 260-263 (1970)] granulátum fogalmán meghatározott szemcseszerkezetű és szemcsenagyságú szilárd anyagot értenek, amely a por alakú anyagokkal szemben sok kedvezőbb tulajdonságot mutat fel. Míg a por alakú anyagok felhasználásuk során a légtérbe jutva szennyezik azt, s a munkahelyen egészségügyi ártalmat okoznak, addig a granulátumok esetében a porzás kiküszöbölésével az egészségügyi ártalom megszűnik. A granulált alakban forgalomba hozott termékek külalakja tetszetősebb, térfogatsúlya nagyobb illetve fajlagos térfogata kisebb, mint a por alakú termékeké, s így csomagolása is gazdaságosabb, e mellett tárolásuk során az összetapadás veszélye is kisebb. Felhasználásuk során adagolásuk, mérésük sokkal megbízhatóbb és technikailag könnyebben megoldható, mint a por alakú anyagoké. Ezen előnyök következtében mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a legkülönbözőbb anyagoknál és termékeknél egyre jobban elterjedt azok granulált alakban történő használata. A granulált termékek előállítására sokféle eljárást dolgoztak ki és alkalmaznak, s az e célra szolgáló berendezések legváltozatosabb típusai ismeretesek. A granulálási eljárások és berendezések széles körét tekinti át, s az ide vágó szakirodalmat rendszerezi Ries, H.B. már fentebb említett szakirodalmi közleménye, míg elméleti alapjait Rumpf, H. foglalta össze [Chem. Ing. Techn. 30, 3,144-146 (1958); 30, 3. 146-158 (1958)]. A granulátumok por alakú anyagokkal szembeni előnye miatt egyre nagyobb jelentőségű a felhasználásuk a mezőgazdaságban például a növényvédőszereknél. Növényvédőszerek esetében a granulált alakban törté-, nő felhasználás azért is előnyös, mert kiküszöbölhető a porártalom veszélye, amely a növényvédőszerek humán toxieitása miatt nagyon fontos. Másrészt posztemergens kezeléseknél a szer a sűrű lombozaton át is eljut a föld vagy a víz felületére, tehát a kultúrnövények olyan fejlődési stádiumában is alkalmazhatók, amikor a permetezés már hatástalan. E mellett a kijuttatásuk nem igényel vizet. A növényvédőszerek granulálási eljárásait és a granulátumoktól elvárt követelményeket W. von Valkenburg könyve [Pesticide Formulation. (1973) Maréi Dekker, INC. N.Y.] részletesen tárgyalja. Valkenburg szerint a növényvédőszerek esetében a granulátumok használata azért is előnyös, mert a felhasználásuk során a szemcsézett szert kevésbé ragadja magával a légáramlat, mint a permetet, % ezzel csökken az 3 elhordás veszélye. A jó minőségű granulátumoknak Valkenburg szerint több követelményt kell kielégítenie, úgymint- a részecskék azonos, finoman diszpergált, homogén tömegűek, pormentesek- lehetőleg gömbalakúak, gördülékenyek- kellő mechanikai szilárdságúak legyenek. Növényvédőszer granulátumok esetében további követelmény, hogy a hatóanyag legyen stabil a készítményben a hordozó- és segédanyagok mellett, valamint a hatóanyag leadásának sebessége megfelelő legyen. A növényvédőszer granulátumok előállítási eljárásait két nagy csoportra lehet bontani. Az egyik csoport szerint az előre elkészített hordozó granulátumot impregnálják a növényvédőszer hatóanyaggal, míg a másik szerint a hatóanyagból, a hordozó- és segédanyagokból együttesen alakítják ki a homogénnek tekinthető szemcséket. Az impregnálás történhet közvetlen a hatóanyag oldatának a hordozó granulátum felületére való permetezésével. A vízben és szerves oldószerben rosszul oldódó hatóanyagok esetében a hatóanyag szuszpenzióját permetezik a hordozó granulátum felületére. Tekintettel arra, hogy az impregnálási technikával így felvitt hatóanyagok tapadása nem mindig kielégítő, kifejlesztették a ragasztásos módszert, amikor vagy az impregnálás előtt vagy az impregnálás után valamilyen kötőanyagot vagy kötőanyag-oldatot permeteznek a granulátumra. Ismeretes olyan módszer is, amikor vízben oldódó hatóanyagok esetében az impregnálást vizes oldattal végzik, majd a vizet szárítással eltávolítják. Abban az esetben, ha az impregnálást a hatóanyag olyan oldatával végzik, amelynél az oldószer fitotoxikus, vagy drága, az impregnálást vákuum alkalmazásával végzik, tehát egyidejűleg elpárologtatják az oldószert és visszanyerik. Alacsonyabb olvadáspontú, nem illékony hatóanyagoknál az impregnálás a hatóanyag ömledékével is elvégezhető. A felsorolt impregnálási eljárásoknál a hordozó granulátumot valamilyen berendezésben görgetés közben kezelik: forgódobban, tányéros granulálóban, fluidizáló készülékben, csigás keverőben, stb. A granulátumok alkalmazása nagy jelentőséggel bír a mezőgazdaságban nemcsak a növényvédőszerek, hanem a műtrágyák esetében is. Műtrágyák granulálását ismerteti például a 3 660 068 sz. USA szabadalmi leírás, mely szerint a vízoldható műtrágya vizes oldatát gipsszel keverik össze, majd az oldattal nedvesített gipszet szárítóberendezésben, a víz túlnyomó részének elpárologtatása mellett granulálják. Hordozó granulátumok előállítására az irodalom számos eljárást ismertet. Egyik eljárás szerint a hordozó- és segédanyagokból együttesen alakítják ki a homogénnek tekinthető szemcséket. Ezek közül az egyik módszer szerint a hordozóanyag porát és a kötőanyag oldatát pasztává keverik ösz-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
