184075. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fúrólyukat körülvevő kőzetrétegek ellenállásának méréséra
184 075 különbség előállítására szolgáló feszültségerősítő meghajtására használunk, ahol a létrejött feszültségkülönbség lényegében Vrs-KjV2d. A V2S/I1S viszony közelítőleg arányos a V2D/I1D viszonnyal a 14 kőzetréteg ellenállásváltozási tartományának legnagyobb részén. Mivel a V2D jel és az I1D áram dinamika tartományát már az 5. ábra áramköre szabályozza, csak azt kell biztosítanunk aV,s jel és az IjS áram dinamika tártományának szabályozásához, hogy a V2S jel arányos legyen a V2D jellel és a V2D jelhez kapcsolódjék, amit az 5. ábra áramköre vezérel. Ismét a 2. ábrára hivatkozva ily módon beláttuk, hogy a fentebb leírt kapcsolási elrendezések lehetővé teszik azoknak a jeleknek a mérését, amelyek a 14 kőzetréteg látszólagos ellenállásának a származtatásához szükségesek, és a jelek csökkentett dinamika tartománynyal rendelkeznek. Ezek eredményeképpen az I1D és Ils áramok, melyeket az AQ központi elektródáról kényszerítünk a 14 kőzetrétegbe, és melyek a rövidrezárt Mj — Mj ’ és M2—M2’ elektróda-párok közötti nulla potenciálkülönbség elérése érdekében a 14 kőzetréteg változásainak megfelelően változhatnak, mérhetők a Vid és V1S jelek előállítása érdekében, melyek megfelelően arányosak a fentebb említett kimeneti áramokkal. A V1D és V1S jeleket a megfelelő 76 és 78 bemeneti kapukon keresztül a 74 távadóba továbbítjuk. Hasonlóképpen, mind a nagy távolságú, mind a kis távolságú mérések esetében a 14 kőzetréteg ellenállásokon eső feszültségeket a rövidrezárt M j - M j ’ elektróda-pár segítségével érzékeljük, mégpedig úgy, hogy a 94 ill. 92 bemenetén keresztül a 74 távadóba továbbított V2D és V2S jelek előállítása érdekében a jeleket az 1. ábrán látható 51 távoli potenciálreferencia pont feszültségével hasonlítjuk össze. A 74 távadó kódolja a vett V1S, V1D, V2S és V2D jeleket, majd továbbítja azokat a többerú fúrólyukszelvényező 18 kábelben lévő 77 és 93 vezetéken keresztül a 10 földfelszínen lévő 22 távvevőhöz, amint az az 1. ábrán látható. A 22 távvevőben vett jeleket dekódoljuk és hagyományos eszközöknek megfelelően feldolgozzuk. Áttérve most a 7. ábra tárgyalására, azon egy alternatív kiviteli alakot mutatunk a nagy távolságú mérések feszültség- és áramarányának dinamika tartomány szabályozására. Ebben a kiviteli alakban az egyenfeszültségű VRD referenciajelet ismét a 100 jelforrás szolgáltatja. A VRD referenciajelet egyenesen a 102 szaggatóhoz továbbítjuk, mely szintén az előre megválasztott f j frekvencián működik. Az fj frekvenciájú négyszögjelet a keskenysávú 104 sáváteresztő szűrőhöz vezetjük, hogy segítségével a kívánt szinuszos jelet állítsuk elő. Ezt a jelet ezután a 150 összegző áramkörre vezetjük, hasonlóképpen mint a VQD feszültséget, amely a távoli áramvisszavezető 52 vezeték és az Aj— A2’ elektróda-pár között keletkezik. A VQD feszültséget a 150 összegező áramkörhöz az Fj frekvencián működő 105 sáváteresztő szűrőn keresztül továbbítjuk, mégpedig úgy, hogy a 7. ábra áramköre kielégíti az Iqdrod = VRD ' vod összefüggést. Ismét fennáll, hogy a 12 fúrólyukhoz viszonyított laterális irányú kőzetréteg ellenállásának változása által az IQD 8 13 áramban okozott változások közelítőleg arányosak az IjD áram megfelelő változásaival, a távoli áramvisszavezető 52 vezeték, valamint az Aj—Aj elektróda-pár között kialakult feszültség pedig közelítőleg arányos a V2D jellel. Szorozva a soros kimenő ellenállást a K állandó által megszabott arányossági tényezővel, a 7. ábra áramköre által leírt viszony a következőképpen alakul: ^dCKRod^Vrd-Vqd-Hy módon ez az áramkör úgy működik, hogy a 2. és az 5. ábrához hasonló módon csökkenti a dinamika tartományt, eltekintve attól a ténytől, hogy a referenciajelet és a vezérlő jelet f j frekvencián összegezzük, ellentétben a 2. és az 5. ábrán leírt áramköri esettel, ahol ez egyenfeszültségen történik. Az eddigiekben a találmánynak speciális kiviteli alakjait ismertettük. A témában járatosak számára nyilvánvaló, hogy változtatások és módosítások végezhetők eme kiviteli alakokon anélkül, hogy a találmánytól eltérnénk. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás fúrólyukat körülvevő kőzetrétegek ellenállásának mérésére, amelynek során a fúrólyukban hoszszanti irányban mozgatott fúrólyukszelvényező készülékkel a kőzetrétegekbe első frekvenciájú első gerjesztő áramot és második frekvenciájú második gerjesztő áramot juttatunk, mérjük a fúrólyuktól számított nagyobb és kisebb távolságban a kőzetrétegekben indukált feszültségeket és áramokat, és meghatározzuk az indukált feszültségeknek és áramoknak a kőzetréteg ellenállására jellemző hányadosait, azzal jellemezve, hogy a mért indukált feszültségek és áramok dinamika tartományának csökkentésére az első frekvenciájú (fj) gerjesztő áramok amplitúdóját a kőzetrétegekben mért indukált feszültség nagyságával fordítottan arányosan választjuk meg, a második frekvenciájú (f2) gerjesztő áramok amplitúdóját pedig a kőzetrétegekben mért indukált feszültség nagyságával egyenesen arányosan választjuk meg. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az első és a második gerjesztő áram előállítását úgy végezzük, hogy a kőzetrétegben mért indukált feszültségnek vagy áramnak megfelelő egyenfeszültséget állítunk elő, ezt az egyenfeszültséget lineárisan kombinálva egy első és égy második referencia egyenfeszültséggel egy első és egy második összetett feszültséget állítunk elő, az első és a második összetett feszültségből első és második frekvenciájú (f j, f2) szinuszos jelet képezünk, amely első és második frekvenciájú (f j, f2 ) szinuszos jelből erősítés útján állítjuk elő az első és a második gerjesztő áramot. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az első frekvenciájú (fj) szinuszos jelnek az első frekvencián (fj) az áramát, a második frekvenciájú (f2) szinuszos jelnek pedig a második frekvencián (f2) a feszültségét erősítjük. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási mód-14 14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
