184067. lajstromszámú szabadalom • Szénhidrogén kutatási eljárás és berendezés szénhidrogén tárolók közvetett észlelésére
teí úgy vannak bekötve, hogy a 127a és 127b keresztkorreláció képző egységek kimenetei a 140b és 140c huzalokon keresztül a 142a áramkörhöz csatlakoznak és a 127c és 127d keresztkorreláció képző egységek kimenetei a 140e és 140g huzalokon keresztül a 142b áramkörhöz. A 142a és 142b áramkörök kimenetei 160a és 160b huzalokon keresztül 161 osztó áramkörhöz csatlakoznak. A 161 osztó áramkör kimenete 162 huzalon keresztül az egyenáramú látszólagos ellenállást kiszámító 163 áramkörhöz csatlakozik. A 163 áramkör kimenete a korábbiakban leírt módon a 166 huzalon keresztül a 153 áramkörhöz csatlakozik. A 163 áramkör másik kimenete 164a huzalon keresztül 165 kijelzővel van összekötve. Ez a kimenet 164b huzalon keresztül 156 nyomtatóval is összekapcsolható. Uzembehelyezés előtt minden csatornát ellenőrizni kell abból a szempontból, hogy azonos eredményeket szolgáltat-e. Ha az eredmények nem egyeznek meg, akkor a csatornákat úgy kell kalibrálni, hogy azonosakká váljanak. A fenti áramkör az alábbiak szerint működik. A 112 óra az egész berendezés működési alapciklusát vezérli. Megfelelő időben a 112 óra kimeneti jelét, amely célszerűen impulzusjel, a 99c huzalon keresztül a 102 jelalak generátorhoz továbbítjuk, amely a villamos kutatáshoz alkalmas időbeni lefutású jelet hoz létre. Ezen jel frekvenciáját és időtartamát a korábbiakban már meghatároztuk. A 102 jelalak generátor kimenete a 101 teljesítményerősítőhöz csatlakozik és ez a 100 söntön keresztül áramot küld át, és ez a 10a és 10b elektródokon keresztül útját a 21 talaj felé folytatja. A 100 söntön keresztülfolyó áram rajta feszültséget kelt, amelyet a 103 huzalon keresztül a 105 digitalizáló egység 104 bemenetéhez továbbítunk. A 21 talajon keresztülfolyó áram olyan feszültséget kelt, amelynek fázisa különbözik a 101 teljesítményerősítő által előállított feszültség fázisától és ezt a 105a és 105b elektródokkal észleljük. Ezt az észlelt feszültséget a 108 erősítő és szűrő 106 és 107 bemenetéihez vezetjük, majd innen a 109 huzalon keresztül a 111 digitalizáló egység 109 bemenetéhez. A 112 óra vezérli a digitális átalakítást a 99a és 99b huzalokon keresztül és a vett jelnek egy ciklusát digitalizálja, majd ezt továbbítja a 114 és 1 16 összegzők részére. A jel-zaj viszony javítása céljából rendszerint a kibocsátott áram több egymásutáni ciklusát vesszük és összegezzük. Az összeadott számot és az összeadás eredményét a 119 és 120 számlálókba beállítjuk. Az összes jel vagy ciklus száma a kutatásnál jelenlévő zaj nagyságától és egyéb tényezőktől függően változhat. A számláló meghatározott számú összeadás elérése után a 105 és 111 digitalizáló egységek részére jelzi, hogy szüntessék be a jelek vételét, majd az összegzett eredményt továbbítja a 127a, 127b, 127c és 127d keresztkorreláció képző egységek részére. Lényegében a 127a és 127c keresztkorreláció képző egységek kiszámolják a kibocsátott jel (áramjel) és a vett jel (feszültségjel) képzetes összetevőit. A kiadott és vett jelek között fennálló fáziskülönbség meg.határozása céljából tárolt memóriájú 130 áramkört alkalmazunk, amely a 131 huzalon keresztül szinuszos referencia jelet, a 135 huzalon keresztül pedig koszinuszos referencia jelet hoz létre. A vett jel képzetes részét a 127a keresztkorreláció képző egységben hozzuk létre a 120 számlálóból származó információ és a 132a huzalon keresztül érkező szinuszos referenciajel felhasználásával. A vett jel valós részét a 127b keresztkorreláció képző egységben állítjuk elő a 120 számláló információjának felhasználásával, melyhez felhasználjuk a 136a huzalon érkező koszinuszos referencia jelet. A vett jelnek a 127a keresztkorreláció képző egységben előállított képzetes része és a 127b keresztkorreláció képző egység által előállított valós része között képzett hányados kiadja a vett jel fázisszögének a tangensét. A 141a áramkör előállítja a tangensjelből az arkusz tangens értéket, amely megadja a vett jel fázisszögét. A kibocsátott jelen a 127c és a 127d keresztkorreláció képző egységek hasonló műveleteket végeznek el. A képzetes részt a 127c keresztkorreláció képző egység és a valós részt a 127d keresztkorreláció képző egység szolgáltatja. A kibocsátott vagy bemeneti áramjel fázisszögét a 141b áramkörben kapjuk meg, amely a képzetes rész és a valós rész arányának arkusz tangens értékét adja meg. A négyzetösszegekből képzett négyzetgyökök 142a áramköre megadja a vett jel feszültségének nagyságát, míg a 142b áramkör a kiadott áram nagyságát kapja. A talaj felé kibocsátott áram fázisszögét kivonjuk a vett feszültségrendszer fázisszögéből és ezeket a jeleket a és 151b huzalokon keresztül vesszük, és ezt azért végezzük, hogy megkapjuk a kibocsátott áram és a vett feszültség között lévő fáziskülönbséget, azaz a ©m fázisszöget. A jelek végső feldolgozása a 150 kivonóáramkörben és a 153 áramkörben történik. Az elrendezés vett feszültségének a nagyságát a 161 osztó áramkör révén elosztjuk az elrendezés kibocsátott áramának nagyságával. Az arányt ezután az elrendezés egy geometriai tényezőjével megszorozzuk, és így kapjuk a látszólagos ellenállást. A mért pm fázisszöget a mért S* látszólagos ellenállással arra használjuk, hogy kiszámítsuk az elektromágneses csatolás fázisszögét. A 0 csatolatlan fázisszög ekkor egyenlő a mért fázisszög és az elektromágneses csatolás fázisszögének a különbségével. A terepen végzett adatszerzés két alapmérése tehát a /* látszólagos ellenállás mérése és a ©c csatolatlan fázisszög mérése. Az eredményeket ezután a 154 vagy 165 kijelzőkhöz továbbítjuk, és kellő dokumentálás céljából a 156 nyomtatón ki is nyomtathatjuk. Elektromágneses (EM) csatolás Most a 4. ábrára hivatkozunk, amelyen a vektorábra az elektromágneses tér különböző komponenseit szemlélteti, és a komponensek összegezhetők, hogy kiadják a megfigyelt elektromágneses feszültségteret. Az egyenáramú vezetés 50 vektora fázisban van a kibocsátott árammal és definició szerűen ennek nulla fázisszöget tulajdonítunk. Ennek az 50 vektornak a nagysága közelítően azonos a mért térerősséggel, és ezért ha a megfigyelt tér nagyságát megjegyezzük, vagy ekvivalens módon megjegyezzük a vizsgált látszólagos ellenállást, akkor a vezetési tér 50 vektora ismert lesz. A szabad térben értelmezett huzalok közötti elektromágneses csatolás 51 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
