184065. lajstromszámú szabadalom • Kromatográfiás réteglap túlnyomásos rétegkromatográfiás berendezésekhez
184 065 impregnálással, filmbevonással záljuk le, vagy a szorbensréteget üvegporral zsugorítjuk, amikoris a réteg szélein és a kromatográfiás mezőben eltérő zsugorítási feltételeket biztosítunk, vagy a hordozólapban egy vagy több csatornát alakítunk ki és ezekben helyezzük el a szorbensrétegeket, amikoris maga a hordozólap (0,1-10,0 mm szélességben) zárja le a széleket ill. csatornákra osztja (7. ábra), vagy kerámialap alkalmazása esetén annak széleit mázzal vagy műanyagfilmmel vonjuk be. S végül eljárhatunk úgy is, hogy a szorbensréteg széleiről a szorbenst eltávolítva, célszerűen 0,1 -0,5 mm szélességben, rajta tömitő felületet alakítunk ki. Az impregnáló anyagok, illetve filmbevonásra használt anyagok, s a mázanyag iránt az a követelmény, hogy a kromatografáláshoz használandó oldószerben ne oldódjanak, az oldószerelegy túlnyomásának hatására és az adott hőmérsékleti körülmények között ne változzanak illetve a szorbensréteggel vagy a szorbensréteget felülről záró fóliával ne lépjenek kémiai reakcióba. Impregnálóanyagként vagy filmbevonó anyagként előnyösen paraffint, műanyagoldatokat vagy diszperziókat, szilikon gumit, vízüvegoldatokat használhatunk. A kerámialapok széleinek bevonásához előnyösen fehér ónólom mázt használhatunk. Az üvegporral való zsugorítás esetén a széleken eltérő minőségű üvegport használunk, de alkalmas megoldás az is, ha a széleken más adalékanyagot használunk. A záróréteg szélessége 0,05-3,0 cm között változhat, előnyösen 0,05—0,3 cm. A réteg hosszúsága megegyezik a kromatográfiás réteglap hosszúságával. A találmány szerint a futtató oldószerelegy egyenes frontvonalát úgy biztosítjuk, hogy az oldószerelegy betáplálásánál és/vagy ahhoz közel eső helyen, a mintafelviteli hely illetve helyek mögött a szorbensréteget 0,1-5,0 mm szélességben, egy vagy több sávban eltávolítjuk úgy, hogy a hordozólap sávja szorbensmentes legyen. Az ilyen módon kialakított árkok hossza maximálisan a szélek bevonása után visszamaradt szorbensréteg hosszával egyezik meg, de előnyösen mindkét oldalon annál 1-20 mm-rel rövidebb (2. ábra). Az árkokat kialakíthatjuk úgy is, hogy azok egymáshoz képest el vannak tolva (3. ábra). Az árkok mélysége maximálisan a szorbensréteg vastagsága lehet. Számuk előnyösen 1—4 között változhat. Eljárhatunk a találmány szerint úgy is, hogy a fent megjelölt hely(ek)re 0,05-1,0 mm átmérőjű huzalt vagy huzalokat illetve terelőlapokat helyezünk el. A terelőlapok, illetve huzalok hosszúsága maximálisan a szélek bevonása után visszamaradt szorbensréteg hosszával egyezik meg, de előnyösen mindkét oldalon annál 1-20 mm-rel rövidebb. A terelőlapok, illetve huzalok egymáshoz képest eltolva is elhelyezhetők. Számuk előnyösen 1—4. Előnyösen acélhuzalt vagy réseit, illetve rés nélküli műanyaglapot alkalmazhatunk, amelyet ragasztással rögzítünk a réteglaphoz. A találmány szerinti kromatográfiás réteglaphoz 0,5-50,0 um, célszerűen azonban 0,5-10,0 um szemcsemérettartományon belül, szűk szemcseméret eloszlású szorbens (szilikagélt, alumínium-oxidot, cellulózt, poliamidot stb.) és módosított származékaikat (pl. kémiailag kötött álló fázissal rendelkező szilikagélt, szi-7 lianizált szilikagélt, acetilezett vagy foszforilezett cellulóz stb.) alkalmazhatunk. A koncentráló zónával ellátott rétegekhez inaktív szorbensként célszerűen kovaföldet, Cellitet, üvegport használhatunk. A rétegekhez fluoreszkáló anyagként célszerűen mangánnal aktivált cink-szilikátot használhatunk. Hordozólapnak üveglapot, alumínium-fóliát, műanyaglapokat használhatunk eredményesen. A találmány szerinti réteglap szélein a futtató oldószerelegy nem szivárog ki a túlnyomás ellenére sem és egyenes fronttal halad előre. 1. példa 32 g 4-6 um szemcseméretű 60 Â belső átmérőjű szilikagél porhoz egy viszonylag magas polimerizációs fokú homopolimer poli-akrilamid 1,85 %-os vizes oldatának 110 ml-ét adjuk. Alapos keverés után ezt a szuszpenziót 0,25 mm vastagságban zsírtalanított 20 x 20 cm-es 1,5 mm vastag üveglapokra ismert módon kenjük. A szobahőmérsékleten megszárított rétegek jó mechanikai szilárdságúak, aktiválás után is. Az így nyert és aktivált réteglapok széleit 130 °C-on megolvasztott kereskedelmi gyertya-parafinnal 5 mm szélességben bemerítéssel három oldalról impregnáljuk. Az oldószerirányításhoz az oldószer-bevezetés elé a 2. ábrán látható módon 0,2 mm átmérőjű acél-huzalt helyezünk. Az így kiképzett réteglapokon autentikus színanyagok (vajsárga, Szudán G és indofenol) metüénklorid oldószer alkalmazásával túlnyomásos ultramikrokamrában, 1,0 MPa párnanyomás mellett, 10 min futási idővel, 15 cm távolságon jól szeparálhatók. A klasszikus rétegkromatográfiában ez a futtatási művelet 50 min-t igényel, s az elméleti tányérmagasság értékek ott dupla értékűek. 2. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el, de 30 g semleges, 10 um átlagos szemcseméretű alumíniumoxidot használunk, melyet 0,3 mm vastagságban kenünk fel és az oldószer-bevezetés helye elé a 3. ábrán látható módon 2 rovátkolást készítünk. 3. példa 30 g 4-5 um szemcseméretű, 100 X belső átmérőjű szilikagél porhoz akrilamid és akrilsav anionogén, alacsony polimerizációs fokú keverék-polimerizátumának 1,2 %-os vizes oldatából 100 cm3-t adagolunk. Alapos keverés után ezt a szuszpenziót 0,3 mm vastagságban 20 x 40 cm-es 0,4 mm vastag poli-tereftalát fóliára kenjük. A 60 °C-on megszárított rétegek kellő mechanikai szilárdságúak aktiválás után is. A kenés után közvetlenül, s az előbb leírt szárítás előtt a majdani oldószerirányításhoz az oldószerbevezetés tervezett helye elé 2 mm széles, 0,3 mm vastag és 185 mm hosszú poli-tereftalát lapocskát helyezünk el úgy, hogy a lap páratlan, impregnálandó szélétől 15 mm-re, a másik két impregná8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
