184053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárított szén és gőz egyifdejű előállítására, főként technológiai gőz biztosítására integrált barnaszén-nemesítő berendezésekhez
184 053 mint technológiai és hajtógőzt használjuk fel a teljes folyamat további lépései számára. A hűtött égéskamra hőteljesítménye a találmány szerint a szárítás hőigényének megfelelően van beállítva. A kedvező gyulladási és kiégési feltételek biztosítása érdekében az égéskamra a találmány szerint két- vagy többszörösen osztott szerkezetű lehet, ahol az áramlás irányának megfelelő első égéskamrarészt egyáltalán nem, vagy csak kevéssé hűtjük. Ez elérhető például tűzálló bélés alkalmazásával a gőzfejlesztő fűtőfelületek alkalmazása helyett vagy az ilyen fűtőfelületek láng felé eső oldalának tűzállóbéléssel való ellátása révén. A gőztermelés ebben az esetben teljesen vagy legnagyobb részben a következő, megfelelő fűtőfelülettel kialakított, előnyösen sugárzó fűtőfelületekkel ellátott égéskamrarészekben történik. A találmány szerint a fűtőfelületek és az említett égéskamra geometriája ismert módon úgy van kialakítva, hogy normál körülmények esetében az égéskamrából kilépő füstgázok hőmérséklete a szárító számára szükséges értéket elérje. Eltérő üzemi körülmények korrigálására, induláskor és leálláskor, valamint a részleges leterhelés esetére a találmány szerint a füstgáz hőmérsékletét az égéskamrából való kilépése után és a szárítóba való belépése előtt levegő illetve visszavezetett, a szárítóba belépő füstgázhoz képest hideg szárítóból távozó gáz hozzákeverésével a kívánt értékre csökkenthetjük vagy az égéskamrából leágaztatctt, kevésbé hűtött részáram bekeverésével a kívánt értékre emelhetjük. Az égéskamrából leágaztatott, kevésbé hűtött részáram alkalmazása helyett a találmány szerint felhasználható egy kisebb, nem hűtött segédégéskamrából származó, kiegészítő forrógázáram is a hőmérséklet korrigálására. Ugyanezen cél elérésére a találmány szerint az is lehetséges, hogy a teljes fonó füstgázáramot, amely az égéskamrából jön, megfelelő műszaki megoldással kizáijuk a fűtőfelület egy adott, esetleg változtatható nagyságú részével való érintkezésből. A hűtőfelületek megkerülése vagy azok egy részének megkerülése a füstgázáram vagy egy füstgázrészáram által, vagy egy kiegészítő segédégéskamra üzemeltetése lehetővé teszi a hőbevitel szabályozásán túlmenően, bizonyos határokon belül a szárítási teljesítmény és a gőztermelés összehangolását is. A találmány egyik, sok esetben előnyösen alkalmazható kiviteli alakjánál a folyamat irányítása, különösen a gőztermelés és a szárazszén-termelés összehangolása a levegő-tüzelőanyagviszony változtatásával, vagyis az égéskamra X légfeleslegtényezőjének változtatásával történik. Ezt elérhetjük mind a tüzelőszén mennyiségének szabályozásával, mind pedig az égéshez bevezetett levegőmennyiség változtatásával. Ilyenkor JL növekvő értékénél csökken az egy kg előállított szárazszénre vetített fajlagos gőztermelés. A füstgáz oxigéntartalma ugyanakkor biztonságtechnikai okokból nem lépheti át a kb. 13 %-os felső határértéket. A légfeleslegtényező mérsékeként, pl. egy szabályo5 zó rendszer számára kiadandó impulzus képzéséhez, ismert módon a füstgáz széndioxid- vagy oxigéntartalma használható az égéskamrából való kilépésnél. A száraz szén víztartalma változatlan feltételek mellett, ismert módon, a szárítóban kialakított füstgáz/ nyersszén mennyiségviszony változtatásával módosítható. A találmány szerint arra is lehetőség van, hogy az égéskamrában tüzelőanyagként nem vagy nem csak nyersszenet, hanem a szárítóban előállított száraz szén egy részét is felhasználjuk. Lehetőség van arra is, hogy a száraz szén vagy a száraz szénpor további nemesítési folyamatban felesleges vagy nem alkalmazható tömegrészeit az égéskamra fűtésére használjuk. Ilyen nem alkalmazható tömegrészek pl. a durvaszemcsés frakciók, melyek a soronkövetkező folyamatoknál a csóvát zavarnák, vagy porszerű frakciók, melyek a fluidágyas folyamatokban nem kívánatosak. Végezetül pedig a találmány szerint az égéskamra fűtése történhet teljes egészében vagy részben olyan éghető hulladékanyagokkal vagy maradványokkal, melyek a teljes nemesítési folyamat más helyein keletkeznek. Ha a soronkövetkező nemesítési folyamat egy elgázosítás, úgy ez különösen érvényes a nyersgázból leválasztott, széntartalmú szállóporra. Az égéskamrában a szén elégetésekor keletkező szállóhamut a találmány értelmében átvezethetjük a füstgázból a szárítóba. Ez esetben lemondunk a hamú füstgázokból történő, egyébként szokásos leválasztásáról és a hamut a szárítandó szénnel együtt bevisszük. Ez a hamu egy soronkövetkező elgázosítás esetén beépül az elgázosítás folyamán keletkező hamuba vagy salakba. A hamu égéskamrában visszamaradó részének (tűztéri maradvány) eltávolítására ismert műszaki berendezéseket alkalmazunk. A találmány szerint azonban az is lehetséges, hogy a füstgáz által szállított szállóhamu legalább egy részét a szárító előtt ismert módon leválasztjuk a füstgázból. A találmány szerinti eljárás elsősorban technológiai gőz biztosítására szolgál sótartalmú nyersbarnaszén nemesítésére, különösen sótartalmú nyersbarnaszénből történő gázfejlesztésre szolgáló integrált berendezésekben. Alkalmazása azonban nem korlátozódik kizárólag sós szenek felhasználására, hanem minden olyan esetben is alkalmazható, ahol a szárított nyersbamaszén iránti igény mellett technológiai, hajtási és fűtési célokra irányuló hőigény is jelentkezik. A találmányt részletesebben az alábbi példa alapján ismertetjük: Egy berendezésben szintézisgázt állítunk elő sótartalmú nyersbamaszénből. A nyersszén víztartalma 54 %, fűtőértéke pedig 2500 kcal/kg. A berendezés eljárási sémája az 1. ábrán látható. A bevezetett sótartalmú nyersbamaszén fő tömegét 1 előkészítő berendezésben 0—6 mm-es szemcseméretűre felaprítjuk és innen 4 füstgázszárítóba vezetjük. A nyersszén egy másik részáramát 2 őrlőberendezésben porfmomságúra (< 1 mm) őröljük és tüzelőanyagként a fűtőfelületekkel ellátott 3 égéskamrában eltüzeljük. A 3 égéskamrában felszerelt fűtőfelületek segítségével 81 kp/cm2 abszolút nyomású 6 6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
