184051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas és acél munadarabok felületrészeinek helyi védelmére ferrokémiai kezelés során

184 051 A találmány tárgya eljárás vas és acél munkadara­bok felületrészeinek helyi védelmére termokémiai ke­zelés során. Az eljárás gáznemű vagy szilárd közegekben legfeljebb 1000 C°-os hőkezeléssel kanonizálandó, nit­­ridálandó és boridálandó munkadarabok felületrészei­nek szén, nitrogén és bor felvétele ellen történő helyi védelmére szolgál. Vas és acél vegyi utón történő kezelésénél, azaz kie­gészítő eljárások során gyakran felmerül annak szüksé­gessége, hogy a munkadarab felületeinek bizonyos részeit helyileg védjük például a szén, a nitrogén vagy a bőr behatása ellen, míg más részeket lehetőleg teljesen ki kell tenni ezen anyagok hatásának. Ilyen utón lehet például elérni, hogy az utólagos hirtelen lehűtés során a munkadarabban lényeges keménységi eltérések alakul­janak ki. Azok a részek, amelyek pl. kevesebb szenet tartalmaznak, későbbiek során sokkal könnyebben munkálhatok meg, míg a nem védett helyek elérik az előírt nagy keménységet. Ezen túlmenően, attól füg­gően, hogy a munkadarab milyen igénybevételnek van kitéve, a munkadarab különböző szilárdsági értékeinek is meg van a maga jelentősége. Többféle eljárás ismeretes, melyeknek az a felada­ta, hogy a szükséges helyi védelmet biztosítsák. így például a munkadarab védendő részeit acélrészek­kel fedik le, amelyek azután igen magas kopásnak van­nak kitéve. Ismeretes olyan eljárás is, amely szerint a védendő részt bórsav, vízüveg és üvegpor bázisú szerekkel fedik le. Ezeket többnyire fémoxidokkal keverik és szerves oldószerekkel, illetve töltőanyagokkal dúsítják. Szokás ilyen célra különböző fémrétegeket is felvinni. A védő­hatással szemben támasztott igen magas követelmé­nyek esetén a legjobban a réz vált be, melyet a munka­darab megfelelő helyeire galvanikusan választanak le. Ismeretes továbbá, hogy az oxidképző acélkisérő­­anyagok általában megakadályozzák, hogy a szén és a nitrogén áthatoljanak a vasanyag felületén. Mindazonál­tal, hogy ezek az elemek ki tudják fejteni hatásukat, annak az az előfeltétele, hogy ezek az acélban való fel­hígít ottságuk ellenére már a legkisebb oxigénpotenciál­nál vasként oxidálódjanak és az izzítási eljárás során megfelelő oxidáló atmoszféra legyen. Természetesen ilyen általános érvényű megállapításokból semmiféle el­járást nem lehet levezetni a helyi felületi védelemre a vegyi és hőkezelések során, amely abból állna, hogy tet­szés szerinti, könnyen oxidáló fémréteget vigyünk fel, mivel éppen az ilyenfajta rétegek tapadóképessége és porozitása tekintetében nem lehet általános érvényű prognózisokat felállítani. Ugyanakkor számtalan olyan műszaki megoldás is ismeretes, amelyek a könnyen oxidáló fémek reve -és korrózió elleni védőhatását használják ki, így pl. töb­bek között tantált vagy alumíniumot visznek fel — esetleg magnézium és cinkadalékokkal —, vagy nemesöt­vözetű acélokat visznek fel vegyi vagy termikus utón, fröccsentett fémkohászati eljárásokkal vagy bemerí­téssel. Az is közismert tény, hogy az alumínium 200 jum rétegvastagságban felvíve védelmet nyújt a reveképződés ellen egészen 600 C° hőmérsékletig. Amennyiben a fel­3 vitt alumíniumréteg vastagsága 300 jum, egészen 950 C°­­ig meggátolható a reveképződés. Ehhez azonban az szük­séges, hogy a munkadarabot több órán keresztül az alu­mínium olvadás pontja alatti hőmérsékleten előízzítsuk (alitálás), hogy az szilárdtest reakció útján az acél felületközeli részeivel reagálni tudjon, ami által kizárjuk a lecsöpögést mind az alitálás, mind pedig a magasabb hőmérsékleteken történő alkalmazás során. Az elő­­ízzitáskor keletkező széles kötési és diffúziós zóna meg­gátolja az alapanyag elrevésedését. Az is ismeretes, hogy az ilyen vastag alumíniumrétegek védelmet nyújtanak a magas széntartalmú acélok dekarbonizálása ellen az ízzitó és melegen alakító eljárások során (DE-OS 23 19 673). A német DE—OS 23 19 678 szabadalmi leírás olyan eljárást javasol, melynek során alumíniumot cériummal más lantánida fémekkel elegyítenek, majd pedig bemerí­téssel és ezt követő magas hőmérsékleten és levegőn tör­ténő kezeléssel egy rendkívül vastag cerium alumíni­­um-keverék-oxidréteget alakítanak ki, amely védelmet nyújt az elrevésedés ellen, de akadályozza a szénfelvé­telt is a pirolizises folyamatoknál. Olyan műszaki meg­oldás, amelynél csak alumíniumot használnának fel helyi felületi védelem céljából a munkadarabok termo­kémiai kezelése során, nem ismeretes. Ismeretes viszont a 117 893 sz. NDK szabadalmi leírásból olyan eljárás, melynek során a hőkezelés előtt a vas és acélrészek felületeinek védendő részeire egy felületi szegregációra hajló fémből egy réteget visznek fel, különösképpen antimont vagy ennek egyik vegyü­­letét. Az említett eljárások hátránya a meghibásodásra való hajlamban jelentkezik. Kivéve a galvanikusan leválasz­tott rézbevonatokat, az említett eljárásokkal csak korlá­tozott védőhatás érhető el. A rézbevonatoknál is minő­ségi hiányosságok lépnek fel, ha a galvanikus leválasztás nem biztosít porusmentes bevonatot. Az eljárás egészben gazdaságtalannak mondható. Az eljárás további hátrá­nya abban van, hogy a cianidtartalmú fürdők a környe­zetre veszélyesek, illetve igen költséges méregtelenítő és semlegesítő berendezéseket kell használni a szennyvíz tisztításához. Hátrányosnak tekinthető továbbá, hogy a rézbe­vonatok a tipikus alkalmazási esetekben azzal a nemkí­vánatos mellékhatással járnak, hogy még a termokémiai kezelést követően is szilárdan rátapadnak a munkada­rabra és a gyártás további fázisaiban rajtmaradnak. A továbbiakban pl. az edzési feszültségek kiküszöbölé­se céljából a munkadarabot ízzitásnak vetik alá, pl. kö­zépfrekvenciás hevítéssel, amikoris a réz nagy elektro­mos vezetőképessége folytán, a szkin-hatás következté­ben a keresztmetszetekben való felmelegedés nem ki­elégítő. Az egyéb fémbevonatok, — a rézen kívül —, pl. a nikkelbevonatok, nem nyújtanak kellő védelmet, vagy alkalmazásuk nem rentábilis, mint pl. az ónozás eseté­ben. Az olyan műszaki megoldások, amelyek a könnyen oxidálódó fémek hatását használnák ki helyi védelem céljaira vegyi és hőkezelések során, nem ismeretesek. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents