184022. lajstromszámú szabadalom • Tengely irányában eltolható elektródatartó olvasztott só elektrolízishez

184 022 es hosszúságú) a találmány szerinti elektródatartó felső tartományában folyamatos vagy félig folyamatos bevona­tot lehet kialakítani, úgy hogy ez a tartomány teljes mér­tékben mint tartó- és érintkezőzóna alkalmazható. A például központosán felhelyezett 3 tartóelemekhez az egyes 10 érintkezőszegmenseket előnyösen hornyokkal vagy bemélyedésekkel lehet ellátni, amelyekbe a villamo­sán vezető burkolóelemeket egyszerű módon be lehet il­leszteni. Ekkor a 10 érintkezőszegmensekhez és a vezető 11 burkolathoz rendszerint ugyanazt az anyagot használ­juk. Ez az anyag nyomásálló, villamosán jó vezető és elő­nyösen nagy hőmérsékleten hőálló is egyúttal, kívánatos lehet azonban a vezető 11 burkolatot (az egyes 10 érintke­zőszegmensekhez képest) kevésbé jó villamos vezetőképes­ségű anyagból kialakítani, hogy ez utóbbiak egy esetleges áramátvezetésnél átívelésekkel ne képezhessenek előnyte­len áramutat. A találmány szerinti elektródatartó egy előnyös kiviteli alakja szerint a 2 külső palást felület felső tartományában legalább kettő darab 1 érintkezőhely úgy van felhelyezve, hogy a két egymás alatt lévő széles érintkezőpofa közepei egymáshoz képest körülbelül 0,5-0,9 m-rel el vannak csúsztatva. Figyelembe véve az elektródatartó mindenkori felhasz­nálás célját, előnyös lehet, ha az elektródatartó 2 külső palást felülete és az 1 érintkezőhelyeket képező 10 érint­kezőszegmensek közötti összekötőrészeket kittel tömít­­jük. Vannak ismert megfelelő tömítőmasszák, elegendő csupán arra utalni, hogy például széntartalmú masszák is vannak. Mivel a találmány szerinti elektródatartó fémes 2 külső palást felülettel rendelkezik, jelentős része alkalmas az az áramfelvételre, és az áram hozzávezetést gyakran lehet kombinálni az elektródatartó mechanikus rögzítésével. Mi­vel az elektródatartó belül hűtött fémtengelye a hűtőcsö­­vön keresztül jelentős nagyságú nyomásnak van kitéve, kü­lönösen előnyösnek bizonyult, ha az elektróda tartót leg­alább az 1 érintkezőhelyek tartományában belül elhelyez­kedő, mechanikailag ellenálló merevítésekkel erősítjük meg, amelyek az elektródatartóra a tartó- vagy áram hozzáveze­tő elemek által ható mechanikai alakváltozás ellen hatnak. Ezeket a merevítéseket például nagy szilárdságú acélcsö­vekből, acélrudakból stb. lehet kialakítani. A merevítése­ket célszerűen a belül vezetett hűtőcsöveknél, akár a hoz­závezető-, akár az elvezetőcsőnél vagy mindkettőnél lehet rögzíteni. A merevítéseket ilyenkor a fémtengely belső palást felületénél közvetlenül vagy attól bizonyos távol­ságban tartva lehet vezetni, úgy hogy a fémtengely korlá­tozott mértékben deformálódhat. Ha a merevítéseket nagy szilárdságú, merev anyagból készítjük, akkor a nagy villa­mos vezetőképességű réz vagy rézötvözeteknek, amelyek­ből az elektródatartó köpenyét rendszerint készítik, kevés­bé jó mechanikai tulajdonságait kompenzálni lehet. A találmány szerinti elektródatartó egy további elő­nyös kiviteli alakja szerint annak az 1 érintkezőhelyek után következő alsó tartományát nagy hőmérsékleten is hőálló védőelemekkel lehet körülvenni. Ezek mindenek­előtt attól a hőtől védik az elektródatartót, amelynek a tartófém felolvadásához kellene vezetnie. Ilyen jellegű hő­hatás léphet fel például a fürdő belsejében bekövetkező 7 salakfröccsenés, az amiatt fellépő rövidzárlatok stb. miatt. A védőelemek előnyösen nagy hőmérsékleten is hőálló, villamosán vezető anyagból állnak. Az 1. ábrán is bemuta­tott előnyös kiviteli alak szerint a találmány szerinti elektródatartónál két széles 1 érintkezőhelyet, amelyek tengely irányban egymáshoz képest el vannak tolva, az elektródatartó alsó tartományában egy sor 8 védőszegmens követ, amelyeknek 3 tartóelemei szintén 11 vezető burko­lattal vannak betakarva, és az elektródatartó alsó végénél lévő utolsó védőgyűrű belső menettel közvetlenül a 2 kül­ső palást felületre van felcsavarozva. Lehetséges továbbá egy olyan kiviteli alak is, hogy az elektródatartó alsó tartományában adott esetben felhelye­zett 8 védőszegmensek és a belső hűtéssel ellátott fémten­gely 2 külső palástfelülete közé magas hőmérsékleten is hőálló, deformálható vagy rugalmas közbenső anyagot he­lyezünk el. Ilyen közbenső anyagként előnyösen olyan anyagokat lehet alkalmazni, amelyek villamosán vezető tu­­lajdonságúak, például grafitfóliát vagy grafitgyapotot. Le­hetséges azonban kevésbé jó villamos vezető tulajdonsá­gokkal rendelkező anyag alkalmazása is, például kerámia­papírt lehet alkalmazni. Egy további előnyös kiviteli alak szerint a közbenső anyag rézszövet vagy réz litzehuzal, stb., is lehet. A találmány szerinti elektródatartó további előnyös ki­viteli alakjai szerint egyrészt az 1 érintkezőhelyek, más­részt a védőelemek lényegében egymással szinelő formá­ban vannak elrendezve. Ezáltal az elektródatartó tengely irányú elcsúsztathatósága különösen rugalmas módon le­hetséges. Az elektródatartó találmány szerinti kialakítása számos előnyös tulajdonságot eredményez. Az elektródatartót ál­landó külső áram hozzávezetés esetén is saját hosszának jelentős tartományában el lehet tengely irányban csúsztat­ni, anélkül, hogy szerkezeti változtatásokra lenne szükség. Miután az elektródatartó tengely irányban könnyen el­csúsztatható, olvasztókemencés üzemeltetésnél az aktív rész felhasználását folyamatosan lehet kompenzálni. Nem szükséges továbbá az sem, hogy az elektródatartó hosszát az aktív rész hosszához viszonyítva kicsinek válasszuk meg, mivel az elektródatartó alsó tartományában alkalmazott hővédelem következtében azt legalább részben magába a nyílt légkörbe lehet bevezetni. Ezáltal nagy méretű ol­vasztókemencéknél lehetőség van arra, hogy az aktív rész hosszát az optimális tartományban tartsuk. Amennyiben ugyanis túl hosszú széntartalmú szál található az olvasztó­­kemencében, a széntartalmú anyag felhasználódásának mértéke viszonylag nagy, mely mérték messze meghaladja az elektródaműködés által megszabott elméleti értéket. Ennélfogva előnyös, ha az elektródatartó megfelelő kiala­kításával lehetőség nyílik az elektródatartó nagy mértékű tengely irányú elmozdítására. Ezáltal az is lehetővé válik, hogy a túl gyakori elektródacsatlakoztatási folyamatokat elkerüljük, amelyek minden esetben szükségessé teszik a kemence üzemeltetésének megszakítását. Az elektródatar­tó találmány szerinti kialakításával az is lehetővé válik, hogy aktív részként normál hosszúságú grafit elektródákat alkalmazzunk. Ezeknek hosszúsága például 1,8 és 2,2 m között lehet, és az előzőleg behelyezett elektróda mara­dék darabja, amely például 0,4—0,8 m hosszúságú, ahhoz 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents