184022. lajstromszámú szabadalom • Tengely irányában eltolható elektródatartó olvasztott só elektrolízishez
184 022 es hosszúságú) a találmány szerinti elektródatartó felső tartományában folyamatos vagy félig folyamatos bevonatot lehet kialakítani, úgy hogy ez a tartomány teljes mértékben mint tartó- és érintkezőzóna alkalmazható. A például központosán felhelyezett 3 tartóelemekhez az egyes 10 érintkezőszegmenseket előnyösen hornyokkal vagy bemélyedésekkel lehet ellátni, amelyekbe a villamosán vezető burkolóelemeket egyszerű módon be lehet illeszteni. Ekkor a 10 érintkezőszegmensekhez és a vezető 11 burkolathoz rendszerint ugyanazt az anyagot használjuk. Ez az anyag nyomásálló, villamosán jó vezető és előnyösen nagy hőmérsékleten hőálló is egyúttal, kívánatos lehet azonban a vezető 11 burkolatot (az egyes 10 érintkezőszegmensekhez képest) kevésbé jó villamos vezetőképességű anyagból kialakítani, hogy ez utóbbiak egy esetleges áramátvezetésnél átívelésekkel ne képezhessenek előnytelen áramutat. A találmány szerinti elektródatartó egy előnyös kiviteli alakja szerint a 2 külső palást felület felső tartományában legalább kettő darab 1 érintkezőhely úgy van felhelyezve, hogy a két egymás alatt lévő széles érintkezőpofa közepei egymáshoz képest körülbelül 0,5-0,9 m-rel el vannak csúsztatva. Figyelembe véve az elektródatartó mindenkori felhasználás célját, előnyös lehet, ha az elektródatartó 2 külső palást felülete és az 1 érintkezőhelyeket képező 10 érintkezőszegmensek közötti összekötőrészeket kittel tömítjük. Vannak ismert megfelelő tömítőmasszák, elegendő csupán arra utalni, hogy például széntartalmú masszák is vannak. Mivel a találmány szerinti elektródatartó fémes 2 külső palást felülettel rendelkezik, jelentős része alkalmas az az áramfelvételre, és az áram hozzávezetést gyakran lehet kombinálni az elektródatartó mechanikus rögzítésével. Mivel az elektródatartó belül hűtött fémtengelye a hűtőcsövön keresztül jelentős nagyságú nyomásnak van kitéve, különösen előnyösnek bizonyult, ha az elektróda tartót legalább az 1 érintkezőhelyek tartományában belül elhelyezkedő, mechanikailag ellenálló merevítésekkel erősítjük meg, amelyek az elektródatartóra a tartó- vagy áram hozzávezető elemek által ható mechanikai alakváltozás ellen hatnak. Ezeket a merevítéseket például nagy szilárdságú acélcsövekből, acélrudakból stb. lehet kialakítani. A merevítéseket célszerűen a belül vezetett hűtőcsöveknél, akár a hozzávezető-, akár az elvezetőcsőnél vagy mindkettőnél lehet rögzíteni. A merevítéseket ilyenkor a fémtengely belső palást felületénél közvetlenül vagy attól bizonyos távolságban tartva lehet vezetni, úgy hogy a fémtengely korlátozott mértékben deformálódhat. Ha a merevítéseket nagy szilárdságú, merev anyagból készítjük, akkor a nagy villamos vezetőképességű réz vagy rézötvözeteknek, amelyekből az elektródatartó köpenyét rendszerint készítik, kevésbé jó mechanikai tulajdonságait kompenzálni lehet. A találmány szerinti elektródatartó egy további előnyös kiviteli alakja szerint annak az 1 érintkezőhelyek után következő alsó tartományát nagy hőmérsékleten is hőálló védőelemekkel lehet körülvenni. Ezek mindenekelőtt attól a hőtől védik az elektródatartót, amelynek a tartófém felolvadásához kellene vezetnie. Ilyen jellegű hőhatás léphet fel például a fürdő belsejében bekövetkező 7 salakfröccsenés, az amiatt fellépő rövidzárlatok stb. miatt. A védőelemek előnyösen nagy hőmérsékleten is hőálló, villamosán vezető anyagból állnak. Az 1. ábrán is bemutatott előnyös kiviteli alak szerint a találmány szerinti elektródatartónál két széles 1 érintkezőhelyet, amelyek tengely irányban egymáshoz képest el vannak tolva, az elektródatartó alsó tartományában egy sor 8 védőszegmens követ, amelyeknek 3 tartóelemei szintén 11 vezető burkolattal vannak betakarva, és az elektródatartó alsó végénél lévő utolsó védőgyűrű belső menettel közvetlenül a 2 külső palást felületre van felcsavarozva. Lehetséges továbbá egy olyan kiviteli alak is, hogy az elektródatartó alsó tartományában adott esetben felhelyezett 8 védőszegmensek és a belső hűtéssel ellátott fémtengely 2 külső palástfelülete közé magas hőmérsékleten is hőálló, deformálható vagy rugalmas közbenső anyagot helyezünk el. Ilyen közbenső anyagként előnyösen olyan anyagokat lehet alkalmazni, amelyek villamosán vezető tulajdonságúak, például grafitfóliát vagy grafitgyapotot. Lehetséges azonban kevésbé jó villamos vezető tulajdonságokkal rendelkező anyag alkalmazása is, például kerámiapapírt lehet alkalmazni. Egy további előnyös kiviteli alak szerint a közbenső anyag rézszövet vagy réz litzehuzal, stb., is lehet. A találmány szerinti elektródatartó további előnyös kiviteli alakjai szerint egyrészt az 1 érintkezőhelyek, másrészt a védőelemek lényegében egymással szinelő formában vannak elrendezve. Ezáltal az elektródatartó tengely irányú elcsúsztathatósága különösen rugalmas módon lehetséges. Az elektródatartó találmány szerinti kialakítása számos előnyös tulajdonságot eredményez. Az elektródatartót állandó külső áram hozzávezetés esetén is saját hosszának jelentős tartományában el lehet tengely irányban csúsztatni, anélkül, hogy szerkezeti változtatásokra lenne szükség. Miután az elektródatartó tengely irányban könnyen elcsúsztatható, olvasztókemencés üzemeltetésnél az aktív rész felhasználását folyamatosan lehet kompenzálni. Nem szükséges továbbá az sem, hogy az elektródatartó hosszát az aktív rész hosszához viszonyítva kicsinek válasszuk meg, mivel az elektródatartó alsó tartományában alkalmazott hővédelem következtében azt legalább részben magába a nyílt légkörbe lehet bevezetni. Ezáltal nagy méretű olvasztókemencéknél lehetőség van arra, hogy az aktív rész hosszát az optimális tartományban tartsuk. Amennyiben ugyanis túl hosszú széntartalmú szál található az olvasztókemencében, a széntartalmú anyag felhasználódásának mértéke viszonylag nagy, mely mérték messze meghaladja az elektródaműködés által megszabott elméleti értéket. Ennélfogva előnyös, ha az elektródatartó megfelelő kialakításával lehetőség nyílik az elektródatartó nagy mértékű tengely irányú elmozdítására. Ezáltal az is lehetővé válik, hogy a túl gyakori elektródacsatlakoztatási folyamatokat elkerüljük, amelyek minden esetben szükségessé teszik a kemence üzemeltetésének megszakítását. Az elektródatartó találmány szerinti kialakításával az is lehetővé válik, hogy aktív részként normál hosszúságú grafit elektródákat alkalmazzunk. Ezeknek hosszúsága például 1,8 és 2,2 m között lehet, és az előzőleg behelyezett elektróda maradék darabja, amely például 0,4—0,8 m hosszúságú, ahhoz 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
