184007. lajstromszámú szabadalom • Drazsírozó dob
3 184007 4 A találmány tárgya drazsírozó dob legalább megközelítően vízszintes forgástengellyel, hengeres törzszsel és a törzshöz kétoldalt csatlakozó, esonkakúp alakú homlokrészekkel. Az ilyen drazsírozó dobokban az olyan drazsékat, mint például a granulátum, a pelletek, a tabletták vagy a vetőanyagok, egy vagy több bevonattal látják el, aminek során a folyékony bevonati masszát a drazsékra rápermetezik vagy közéjük bepermetezik, miközben a drazsékat a forgó drazsírozó dob mozgásban tartja. Ennek során arra törekszenek, hogy minden részecskén egyenletes, de mindenekelőtt egyenletes vastagságú és sűrűségű bevonat keletkezzen. Ezek a tulajdonságok példaképpen azoknak az orálisan alkalmazandó orvosságoknak az esetében különösen fontosak, amelyeknek a gyomorsavval szemben ellenállóknak kell lenniük, hogy hatóanyaguk csak a belekben váljék szabaddá. A drazsékon egyenletes bevonat kialakulásának valószínűsége akkor a legnagyobb, ha a drazsék a drazsírozó dobban szabályos sorban görögnek egymás mögött. Gondoskodni kell ezért arról, hogy a drazsékat forgó dob lényegében egyenletesen, bizonyos szakasz mentén felfelé fölvigye és utána szabadon engedje őket, hogy aláhullhassanak. A bevezetőben említett drazsírozó dob a 3 874 092 sz. amerikai szabadalmi leírásból ismerhető meg, ahol hengeres törzs két oldalán egy-egy csonkakúp alakúan tengely irányban kifelé vékonyodó homlokrész csatlakozik. Az ilyen drazsírozó dobon a drazsék mozgása általában csak akkor kielégítően erőteljes és egyúttal kíméletes is, ha a törzs belső oldalán olyan hasábok vannak kialakítva, amelyek a drazsét megakadályozzák a törzs belső oldalán való lecsúszásban. Az ilyen hasábok azonban a drazsírozó dobok tisztítását jelentősen megnehezítik különösen akkor, ha a hasábok alakja vagy elrendezése változó, ami egyébként a drazsék átkeverését elősegítik. Ugyanez érvényes a gömb- vagy hagymaalakú drazsírozó dobokra is, amilyeneket például a 3 874 092 sz. amerikai szabadalmi leírásból ismerhetünk meg. A találmánnyal megoldandó feladat olyan drazsírozó dob kialakítása, amelyben célszerűen nincsen szükség ilyen terelőhasábra vagy ha igen, akkor a hasáb kicsi és könnyen tisztítható. A drazsírozó dobnak a drazsékat egyenletesen görgő állapotban kell tartania. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében a csonkakúp alakú homlokrészek belenyúlnak a törzs által körülzárt térbe. Ezzel azt az előnyt érjük el, hogy a drazsék a csonkakúp alakú homlokrészek között szétterülnek, ami által olyan súrlódási erők keletkeznek, amik az ismert megoldások esetében egyedül hatásos nehézségi erőt kiegészítve járulnak hozzá a drazséknak a dobban való följuttatásához. Ennek következtében a drazsék adott forgássebesség mellett nagyobb mértékben és főleg egyenletesebben jutnak föl a dob tetejére, hogy onnan végül aláhulljanak, méghozzá részben az ismert drazsírozó dobokhoz hasonlatosan az alulról felfelé jövő drazsék mentén, másrészt viszont a találmány értelmében befelé nyúló csonkakúp alakú homlokrészek mentén. Ez utóbbi folyamat következtében nemvárt járulékos keverőhatás is föllép, ami szintén ahhoz járul hozzá, hogy a drazsékon különlegesen egyenletes bevonat keletkezzék. Miután itt semmiféle terelőhasábra nincsen szükség, nem lép fel az a veszély sem, hogy a drazsék bevonata károsodna. A találmány szerinti drazsírozó dobnak megvan még az az előnye is, hogy az ismert dobokkal szemben ugyanolyan törzset mérő és azonos tengelyirányú teljes szélesség mellett nagyobb mennyiségű drazsét tud magába foglalni és a leírt módon egyenletesen kezelni. Az egyik célszerű kiviteli alak szerint a csonkakúp alakú homlokrészek gyűrűzónákban végződnek, amiknek egymáshoz képesti távolsága a törzs szélességnek 30—70%-a, célszerűen 45—55%-a. A gyűrűzónák átmérőjére nézve célszerű, ha az a törzs átmérőjének 30—70%-a, még pontosabban 45— 55%-a. A homlokrészek kúpszöge 60 és 120° között lehet, célszerűen 80 és 100° között van. A kúpszöget közös tengelysíkban egymással átmérősen szemben fekvő két köpenyalkotó között mérjük. Célszerű továbbá, ha a gvűrűzónákhoz egy-egy tengelyirányban kifelé csonkakúp alakúan vékonyló végszakasz csatlakozik. Ez megkönnyíti a drazsék betöltését és megakadályozza, hogy egyenetlen töltet esetén a drazsék kifussanak a dobból. Normális üzemi körülmények között azonban ilyen végszakaszokra nincsen szükség, mert még erősen feltöltött dob esetén sem valószínű az, hogy az egyik drazsé olyan módon pattanna rá a gyűrűzónára, hogy kiugorjon a dobból. A találmány további részleteit kiviteli példa kapcsán, a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti drazsírozó dob egyik célszerű kiviteli alakjának vázlatos oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak felülnézete, a 3. ábra az 1. ábra III—III nyila szerint vett metszet, a 4. ábra a 3. ábra szerinti metszet részlete más kiviteli alak esetében. Az 1—3. ábrán bemutatott kiviteli alak esetében drazsírozó 10 dob függőleges A forgástengely körül elforgatható, B szélességű 12 törzse, valamint gyűrű alakú 14 homlokrésze van. A 14 homlokrészek az A forgástengellyel egytengelyű 16 gyűrűzónákban végződnek. A két 16 gyűrűzóna közötti C távolság lényegesen kisebb, mint a 12 törzs B szélessége. A 3. ábrán például a C távolság körülbelül fele akkora, mint a B szélesség. A 16 gyűrűzónáknak E átmérője van, amely — például a 3. ábra esetében — fele akkora, mint a 12 törzs D átmérője. A 14 homlokrészek a kúpszöge a 3. ábrán mintegy 100°. A két 16 gyűrűzónához egy-egy 18 végszakasz csatlakozik, amely tengelyirányban kifelé csonkakúp alakúan vékonyul és 20 karimában végződik. Az előbb elmondottak lényegében érvényesek a 4. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
