183994. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felszíni vizek eutrofizációjának megkadályozására
1 183 994 2 2. táblázat folytatása nitrogén g.m 3 összes szerves NH, NOa NO, 12. Német-tisztás 0,608 0,545 0,016 0,008 0,039 13. Hínáros 0,524 0,496 0,031 0,007 0,020 14. Kuti-csapás 0,640 0,582 0,026 0,008 0,024 15. Kér ék víz D. 0,608 0,550 0,030 0,010 0,018 16. Vertdel-tisztás 1,037 0,986 0 0 0,051 17. Lárigi-tisztás 1,253 1,188 0,002 0 0,063 18. Hosszú-tisztás 1,262 1,196 0,010 0,002 0,054 3. táblázat Nitrát-nitrogén-tartalom (gm~3 és %>) tározóeresztés előtt (A ) és után (B) A B 1. Császár-víz 4,011 0,359 2. Alsóéri tiszták alja 0,056 98,61 0,048 86,63 3. Piócás 0,041 98,98 0,039 89,14 4. Nagy-tisztás a Kajtor előtt 0,065 98,40 0,079 78,00 5. Kaj tor-torok 0,112 97,21 0,118 67,14 6. Kajtor-csatorna 0,116 97,11 0,124 65,46 7. Táblás-tisztás 0,072 98,21 0,089 75,21 8. Második tisztás a Táblás-t. után 0,057 98,58 0,060 83,29 9. Alsóén tiszták föle 0,056 98,61 0,048 86,63 10. Fekete-víz 0,056 98,61 0,106 70,48 11. Szarvas föle 0,056 98,61 0,052 86,52 12. Német-tisztás 0,057 98,58 0,039 89,14 13. Hínáros 0,054 98,66 0,020 94,43 14. Kuti-csapás 0,058 98,56 0,024 93,32 15. Kerékvíz-D. 0,059 98,53 0,018 94,99 16. Vendel-tisztás 0,025 99,38 0,051 85,80 17. Lángi-tisztás 0,033 99,18 0,063 82,46 18. Hosszú-tisztás 0,033 99,18 0,054 84,96 Az 1. és 2. táblázatra nézve megállapíthatjuk, hogy a tározóeresztés magára a Császár-vízre is igen nagy hatás- 40 sál van. Tározóeresztés előtt, amikor nagyon hosszú a víz tartózkodási ideje a bomló tőzeggátak között, igen magas a N-tartalom, és ennek túlnyomó többsége nitrát-N, tározóeresztéskor pedig ennek töredéke a N-tartalom, és annak túlnyomó többsége szerves N. A nitrát-N 45 nagyságrenddel kevesebb, míg a szerves N mennyisége szinte változatlan. Ha a víz tározóeresztés nélkül érkezik, az összes N-tartalma 73—86 % körüli arányban csökken a torkolattól északra levő tisztásokon (11—17.), és 70 % körül a déli tisztásokon (2—9.). E tekintetben a Fekete- 50 víz (10.) a déli, a Hosszú-tisztás (18.) az északi tisztásokhoz hasonló. Tározóeresztéskor az úszólápok N-felvevő kapacitása jelentősen romlik; — ez adódik a sokkal rövidebb tartózkodási időből, és a sokkal kisebb N-tartalomból. Az észa- 55 ki tisztások felé kb. 55-65 %-kal, a déli tisztások felé 7-20 %-kal csökken az összes N-tartalom. Mivel az öszszes N-ben a helyben termett alga-, baktérium- stb. nitrogén is benne van, és a lápok tőzegtalajából kioldódó huminsavak, helyesebben a valóban növényi tápanyag- 60 nak számító nitrát-N-eltávolitást vizsgálni. A 3. táblázaton látható a víz nitráttartalma g.m"3 N, ill. %-ban megadva. így megállapíthatjuk az egyes tisztások, és a Császár-víz torkolata közötti úszólápterületek nitrátfelvevő kapacitását. 65 Az úszólápok nitrát-felvétele, ha tározóeresztés nélkül jön a Császár-víz, az északi tisztásokon 98,5-99,2 %, a déli tisztásokon pedig 97,1-98,98 %; - a nitrátban több mint tízszeresen dúsult patakvízből. Tározóeresztéskor az északi tisztások nitrát-felvétele 82,46—95 %-ra, a déli tisztásoké pedig 65,46—89,14 %-ra romlik. (A Kajtor-csatorna közvetlen környéke, és a Fekete-víz kivételével a hatásfok itt is 80 % felett van.) Nagyon kiváló eredmény ez, hiszen nagyságrenddel kisebb a patakvíz nitrát-koncentrációja, és nagyságrendekkel kisebb a lápok alatt a tartózkodási ideje. Ahol a víz nem az úszólápok alatt folyik, hanem a lápok közötti csatornákban, ott is megfelelő az úszólápok nitrát-hasznosítása. A leggyengébb eredményeket egyes déli tisztásokon mértük; a hiba itt sem az úszólápok nitrátfelvevő kapacitásával van, hanem a műszaki beavatkozásokkal. A Fekete-vízre a bomló tőzeggáton át szivárog a víz, innen széles, hajózhatóvá kotort csatornákon folyik a Kajtor-csatorna felé; a kikotort tőzeg az úszólápok szegélyén bomlik, és növeli tovább a víz nitráttartalmát, így tulajdonképpen e terület úszólápjai végzik a legnagyobb nitrátfelvételt. A vizeresztés időszakának gyengébb nítrát-hasznosulási rátái nem jelentenek vízminőségromlást, hanem a vízminőség nagyjából azonos szinten tartását. A Kajtor-csatomában, és környékén mindig 0,1 feletti, tágabb környékén ehhez közeli a nitrát-N tartalom (g.m~3), másutt pedig 0,06 alatti, néhány helyen pedig 0,2—0,3 körüli. Az úszólápok nitrát-felhasználási adatainak statisztikai értékelése az alábbi képet szolgáltatja: Az adatok száma n Középérték (%) x a középérték s x hibája szabadságfok FG P = 5 % P=l% konfidenciahatárok hjh2 = x + Sxt% 5 % 1 % vizeresztés nélkül vízeresztéskor 79. 06. 08. 17 98,34 1,13 16 2,92 2,12 79.06. 15. 17 83,15 3,01 16 2,92 2,12 98.34 ±2,39 83,15 + 6,38 98.34 + 3,29 83,15 ±8,79 Tehát még 1 % valószínűségi szinten is a várható nitrátfelhasználás vizeresztés nélkül 98,34±3,29 %, vízeresztéskor pedig 83,15±8,79 %. Ez igen kiváló hatásfok, különösen, ha arra gondolunk, hogy a matematikai statisztika nem veszi figyelembe, hogy — tározóeresztésnél nagyságrenddel kisebb a nitráthozam, és kisebb a víz tartózkodási ideje a lápok alatt; — bizonyos helyeken — különösen gyors vízeresztésnél - gáthibák rontják a hatásfokot; és másodlagos eutrofizációs gócok is vannak a tóban. Ha tehát csak azokat az irányokat vesszük alapul, amelyek felé az úszólápvilág sértetlen (ilyen irányban van vizsgálati pontjaink nagy része), megállapíthatjuk, hogy az úszólápvilág még a számítottnál is sokkal jobb hatásfokkal, megbízhatóan működik. Az elvégzett vizsgálatokból egyértelműen kiderül, hogy a vízi és a lápi ekoszisztémák anyagforgalmi kapcsolata egyoldalú; az úszólápok felveszik a vízből a növényi tápanyagokat, de azokat nem juttatják vissza a vízbe, 4
