183989. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés vett kódolt jelek dekódolás előtti átmeneti tárolására és kiolvasására
1 183 989 2 A találmány tárgya eljárás és az eljárás foganatosítására alkalmas kapcsolási elrendezés, mely az ismert megoldáshoz képest kedvezőbb feltételek között teszi lehetővé vezetékes vagy vezetéknélküli hírátvitelben továbbított kódolt jelek (továbbiakban: vett jelek) dekódolás előtti átmeneti tárolását és kiolvasását. A találmány előnyös alkalmazási területe az olyan hírhálózat, melyben a vett jel kódja a kibocsátó jelforrás azonosítására szolgál, pl. ún. járműazonosító berendezésben a jelet kibocsátó jármű azonosítására, mely azonosítás annak igazolására szolgál, hogy az azonosított jármű a jelet fogadó vevőkészülék telepítési pontján áthaladt. A találmányt a továbbiakban a járműazonosító berendezésben való alkalmazás feltételei között ismertetjük; az ismertetésből szakember számára nyilvánvaló, hogy a találmány minden olyan esetben előnyösen alkalmazható, ahol kódolt vett jelek feldolgozását a vett jel átmeneti tárolása után és az átmeneti tárból való fázishelyes kiolvasást biztosítva kell elvégezni. Bár a példakénti alkalmazásnál a jeltovábbítás vezeték nélküli, vezetéken át továbbított kódolt jelek dekódolás előtti átmeneti tárolásánál a találmány szerinti eljárás szintén előnyös lehet. A járműazonosító berendezés fő építőeleme az ún. csatornaegység. A berendezés annyi csatornás, ahány vevőkészüléket tartalmaz, ami meghatározza a felügyelésre, azonosításra kialakítható tereppontok számát. A különböző telepítési pontokban elrendezett vevőkészülékek bármelyike mellett egymást követően véletlenszerűen haladhatnak el különböző járművek, melyek a jármű azonosítására szolgáló kódolt jelet sugároznak ki. Az eseményeknek a rendszer szempontjából véletlenszerű jellege folytán a vevőkészülékek a feldolgozó eszköz(ök)re nem csatolhatok multiplex üzemmódban; ezért a vett jeleket átmeneti tárban tárolják, majd később — egyéb üzemi feltételektől függően választott alkalmas időpontban — kiolvassák az átmeneti tárból a beérkezett kódolt jeleket dekódolás, regisztrálás, további feldolgozás céljából. Az így érkező és tárolt jelek hibátlan dekódolásának előfeltétele, hogy az átmeneti tárból a jelelemek kiolvasása fázishelyesen történjék. Szokásosan a kódolt jelek elemeinek kiolvasását úgy időzítik, hogy a kiolvasási fázis az elemi impulzusnak kb. a közepére essék, amikor maximális a valószínűsége, hogy hibátlan logikai információt kapunk. A technika állása szerinti eljárásnál a vett jel starteleméből a vevőkészülék startjelet képez, a startjellel szinkronozott órajelsereget állít elő és ezzel a szinkronjelsereggel időzíti a vett jelek elemi impulzusainak beírását az átmeneti tárként alkalmazott regiszterbe. így bármilyen időpontban indítható a beíró szinkronjelekkel egyező ütemű lekérdezés. Az eljárás megbízhatósága kielégítő, de ennek ára van: minden egyes csatornát fel kell szerelni fogadóegységgel, mely a beérkezett vett jel starteleméből startjelet képez, szinkronjelforrással, mely a startjelhez viszonyítva fázishelyes szinkronjeleket szolgáltat és átmeneti tárra, melybe a szinkronjelek ütemében beirják, majd ugyanilyen ütemben később abból kiolvassák a vett kódinformációkat. A fejlődés magával hozza, hogy mind kiterjedtebbek az ilyen hálózatok és a csatornaszám növekedésével arányosan megnő a csatornaegységek modulelemei iránti igény. A találmány alapja az a felismerés, hogy a vett jelek információtartalmának fázishelyes kiolvasása akkor is megoldható, ha nem ragaszkodunk a szinkronüzemű beíráshoz, feltéve, hogy a beírást továbbra is a startjellel indítjuk, de az átmeneti tárba nem a kódelemeket közvetlenül reprezentáló logikai adatokat írjuk be, hanem a kódolt vett jelből a mintavételi elvnek megfelelő gyakorisággal mintát veszünk, e mintákat írjuk be az átmeneti tárba és — a teljes rendszer számára egyetlen szinkronjelforrást alkalmazva — a kiolvasást már a startjelhez képest szinkronozott órajelekkel időzítjük. A találmány szerinti eljárás nem csak azt teszi lehetővé, hogy a csatornánkénti szinkronjelforrások helyett mindössze egyetlenegy központi szinkronjelforrást alkalmazunk, de azt is, hogy a kiolvasás üteme már nem kényszerkapcsolt a beírás ütemével, első közelítésben tetszőlegesen választott frekvenciával végezhetjük az ugyancsak tetszőlegesen választott későbbi időpontban a kiolvasást. A kapcsolási elrendezésben ilyenformán elhagyunk N darab szinkronizáló kártyát, melyek az N darab csatornaegység részét képezték a technika állása szerint (N a felügyelési tereppontok száma, mely lehet bármely természetes egész szám, bár technológiai megfontolások a terjedelem túlságos növelése ellen szólnak, előnyös pl. az N legfeljebb 100 érték) és mindössze egy darab közös szinkronizáló kártyát alkalmazunk, melyre átkapcsoló útján mind az N darab csatornaegység kimenete csatolható, s melynek kimenete további közös tárolóra csatlakozik. Szükséges továbbá valamilyen mintavételező eszköz, melynek kivitelére megszorítás nincs, s mely a rendszerek nagyrészében egyéb célra különben is rendelkezésre áll. A találmány így eszköz megtakarítását is lehetővé teszi, de ennél lényegesebb, hogy a hatáslánc egyszerűbb szerkezetű, a működésmód megbízhatóbb és hogy a beírás üteme és a kiolvasás üteme között nincs kényszerkapcsolat annak ellenére, hogy biztosítjuk a beéikezett jel startjeléhez való szinkronizmust a kiolvasáskor. Nyilvánvaló, hogy ms nagyságrendű időtartamban eloszló jelkódok vétele és átmeneti tárolóba beírása a találmány szerint is ms nagyságrendű beíró időt igényel, de a találmány szerint a kiolvasáshoz már nincs szükség ms nagyságrendű időtartamra, a kiolvasás jóval nagyobb sebességgel történhet, időtartama jus nagyságrendűre csökkenthető. Találmányunkat részletesebben a kapcsolási elrendezés példakénti kiviteli alakjának diszkussziójával magyarázzuk. Az 1. ábra a technika állása szerinti megoldás egyszerűsített tömbvázlata, a 2. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés egyező terjedelemre egyszerűsített tömbvázlata, a 3. ábra a vett jel betárolását és kiolvasását idődiagramban szemlélteti. A 4. és az 5. ábra a szinkronizáló kártya, illetve az átkapcsoló példakénti kiviteli alakját mutatja. Az 1. ábrán látható, hogy a közös 130 adatbuszra legfeljebb N darab 120a,..., 120n csatornaegység, s ezek bemenetéire egy-egy, 110a, ..., llOn vevőkészülék kimenete csatlakozik. A 110a, ..., 1 lOn vevőkészülékek a felügyeleti pontokban vannak elrendezve. A 120a,..., 120n csatornaegység láncba kapcsolt fogadó 121 egységet, szinkronizáló 123 kártyát és 122 tárolót tartalmaz. A 122 tároló általában léptetőregiszter típusú melynek egyik 122/ bemenetére adjuk a lekérdező jelet. A fogadó 121 egység startjelet képez a vett jelből, s ehhez kapcsolódva megy végbe a szinkronizáló 123 kártya által szolgáltatott szinkronjelek segítségével a soros kód szinkro-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
