183916. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet átkötőpánt megfeszítésére
1 183 916 2 A találmány átkötőpánt, különösen műanyag átkötőpánt mefeszítésére szolgáló szerkezetre vonatkozik, forgatva meghajtott feszítőkerékkel és ezzel kapcsolódó szorító felülettel, amely emelő segítségével billenthető a feszítőkerék felé és amely az átkötőpánt legalább egyik végét neki nyomja a feszítőkeréknek. A feszítőkerék a pánt végére súrlódó kapcsolattal nyomódik rá és ezt a szorító felület mentén elhúzza és eközben megfeszíti. Az egyik ilyen jellegű ismert feszítőszerkezetnél az emelő kétkarú emelőként van kiképezve, ami a kezelőkarral ellentétes végével tartja a szorító lapot. A kezelőkar lenyomásával lehet az emelőt elfordítani, miközben a szorítófelület eltávolodik a feszítőkeréktől, az e között és a szorítófelület között lévő pántvégek pedig szabaddá válnak és kihúzhatók. Azért, hogy a megfeszítésnél elegendően nagy összenyomóerőt hozzunk létre, a feszítőkerék és a szorítófelület kéziemelőjének elfordulási tengelye közötti ékszög lehetőleg kicsire van választva. Ha ekkor létrehozzuk is azt a nagy pántfeszítést, ami az átkötéshez szükséges, a szorítófelület és a feszítőkerék között igen nagy éknyomás jön létre, úgyhogy nehézzé válik az emelő karjára gyakorolt nyomás segítségével a szorítófelületet a közé és a feszítőkerék közé szorított pántvégektől feloldani. A találmány feladata az, hogy ezt a hátrányt megszüntesse és a feszítőszerkezetet úgy képezze ki, hogy a szorítófelületet nagyobb erő alkalmazása nélkül lehessen a pántvégek feszítése után a feszítőkeréktől oldani, továbbá, hogy az átkötőpánt szalagvégeinek a behelyezéséhez csak kis emelőmozgás legyen szükséges, amelynél a feszítőkerék és a szorítófelület közötti pántcsatoma kinyílik. Ez a feladat a találmány szerint azáltal oldható meg, hogy az emelővel a szorítófelület a felületére merőlegesen eltolhatóan van összekötve a feszítőkerékhez képest. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a pántvégek megfeszítése után a szorítófelületet könnyen lehet oldani a feszítőkeréktől, mivel a szorító felületére keresztirányban történő mozgás során a pántvégekre gyakorolt éknyomást nem kell legyőzni. Mivel pedig a szorítófelület billenőképessége megmarad, úgy mint eddig, egyszerű módon a pántvégek behelyezéséhez el lehet billenteni az emelővel a szorítófelületet a feszítőkeréktől az új összezárás előkészítésére, hogy a feszítőkerék és a szorítófelület között keskeny csatorna maradjon szabadon, amibe az átkötőpánt szalagvégeit a megfelelő oldalról be lehet vezetni. A találmány szerint célszerűen a szorítófelület egy tartón van és az emelővel olyan körhagyó tárcsán keresztül van összekötve, ami rögzített tengelyen forgathatóan van csapágyazva. Ilymódon a szorítófelülettel a tartót is el lehet billenteni a feszítőkeréktől, az emelőn pedig olyan ütköző van, ami a tartón lévő ütközőfelületre hat. A tartó célszerű módon olyan szögemelő lehet, amelynek az egyik szára tartja a szorítófelületet, a másik szára pedig az emelővel mereven összekötött körhagyótárcsán van szabadon forgathatóan csapagyazva. b mellett az ütközőfelület a tartó nyúlványán helyezkedhet el. A találmány további jellemzése és előnyei a következő leírásból és az 1. ábrából adódnak, amelyen a találmány szerinti feszítőszerkezet egyik kiviteli alakja van ábrázolva példaképpen részben függőleges hosszmetszetben. A rajzon csomagok átkötéséhez alkalmas feszítő- és elzárószerkezet háza 10-zel van jelölve, ennek az alsó részében van forgathatóan csapágyazva a 11 feszítőkerék, amelynek fogazott vagy recézett 12 borítófelülete van és az itt közelebbről nem ábrázolt meghajtómotorral van a 13 nyíl irányában meghajtva. A 11 feszítőkerék felett, az a ékszögnek megfelelően, a feszítőkeréken áthaladó függőleges 14 középsíkhoz képest eltolva van a 10 házban elhelyezve a keresztbe haladó 15 billenőtengely, ami a ház azon két oldalsó falán van rögzítve, amelyek közül itt csak az egyik 16 oldalfal látható. Ezen a 15 tengelyen van a 17 emelő a 18 körhagyótárcsával elforgathatóan csapágyazva. A 17 emelővel a 18 körhagyótárcsa a 19 illesztő ék segítségével van el nem forgathatóan összekötve és így fordul el az excentrikus 20 csapágynyüásával a 15 tengelyen. A 18 körhagyótárcsán van még forgathatóan csapágyazva a 21 tartó, ami olyan szögemelőként van kiképezve, amelynek az egyik alsó 22 szárán van a 23 szorítófelület, a másik 24 szára pedig a 25 köralakú nyílással a hengeres 18 körhagyótárcsán van csapágyazva. A 23 szorítófelület a 11 feszítőkerék 12 borítófelületének megfelelően hajlított és alulról a 11 feszítőkeréknek préseli a 26 átkötőpánt két, itt egymáson fekvő 26a és 26b pánt végét. A 21 tartónak a hátsó oldalán, a felső 24 szárán van az a 27 nyúlvány, amelyre az a 28 ütköző támaszkodhat rá, ami a 17 emelő belső oldalán van elhelyezve. Az ábráról látható, hogy a 17 emelő az alsó végénél, amellyel a 15 tengelyen van csapágyazva, villaszerűén van kiképezve. Az ábrán csak a hátsó villaszár látható, az első pedig el van hagyva. Amikor az egyes részek az ábrán kihúzott vonallal ábrázolt helyzetben vannak, akkor a 17 emelőnek az óramutató járásával egyező elfordításával nyomást lehet kifejteni a 21 tartóra a 28 ütköző segítségével a 27 nyúlványon keresztül és a 23 szorítófelületet el lehet billenteni a 11 feszítőkeréktől az itt közelebbről nem ábrázolt rugó hatásával ellentétesen. Ezután a 11 feszítőkerék és a 23 szorítófelület között így képződő pántcsatomába be lehet helyezni a megfelelő oldalról a 26 átkötőpántot. Ha a 17 emelőt szabaddá tesszük, a fent említett rugó a 21 tartót ismét visszabillenti az óramutató járásával ellentétesen és a 23 szorítófelület a rajta fekvő 26a és 26b pántvégekkel a 11 feszítőkerék 12 borítófelületéhez nyomódik. Ezt követőleg a 11 feszítőkerék meghajtása bekapcsolódik úgy, hogy ez a 13 nyíl irányába forog és magával viszi a felső pánt 26b végét, ami ilyenkor elcsúszik az alsó 26a pántvégen és megfeszül. E mellett a 23 szorítófelület szorító nyomása megnövekszik a 11 feszítőkerék irányába a pánt növekvő feszítésével önmagától, a szögemelő 15 billenő tengelyének a 11 feszítőkerék forgástengelyéhez képesti a ékszög alatti elhelyezése következtében, mivel a 23 szorítófelület felett elcsúszó 26b pántvég a feszítésnél arra törekszik, hogy a 23 szorítófelületet a húzás irányába magával vigye és a szögemelőt az óramutató járásával ellentétesen elbillentse a 15 tengely körül. Ha a megkívánt pántfeszítés megvalósul és a 11 feszítőkerék nyugalomba kerül, a lezárás pedig a szerkezet itt közelebbről nem ábrázolt alkatrészeivel elkészül és a szabad pántvégek levagasa megtörténik, akkor a 17 emelőt az óramutató járásával ellentétesen, a pontvonallal jelölt helyzetébe billentjük. E közben a 17 emelővel mereven összekötött 18 körhagyótárcsa a 21 tartó felső szárában, a köralakú 25 nyílásban lefelé és kevéssé balra mozdul el. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
