183907. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kenyér és kenyérjellegű péksütemény előállítására

1 183 907 2 A találmány tárgya új eljárás kenyér és kenyér jellegű péksütemény előállítására. A találmány kenyér és kenyér jellegű péksütemény, így kifli, zsemle, zsemlevekni, zsemlecipó és más hasonló péksütemények ipari méretű, nagyüzemi előállításában hasznosítható. A kenyér (ideértve ezúttal és a továbbiakban a kenyér jellegű péksüteményeket is) nagyüzemi előállításában a legtöbb gondot a kovászkészítés, illetve a tésztakészítés során felhasznált kovász minősége okozta. A nagyüzemi gyártás tésztakeszitest követő műveletei, a kelesztés, adagolás, pihentetés, vetés és a sütés általá­ban technológiailag kiforrott, jól irányítható, illetve pontosan szabályozható lépések. A kenyérgyártás techno­lógiáját tehát a kovász, illetve a tészta készítésének töké­letesítésével kísérlik meg fejleszteni. Ilyen törekvés során jött létre az úgynevezett híg ková­szos vagy tejsavas kovászos technológia, amelynek lénye­ge, hogy a kenyér eltarthatóságát biztosító tejsavbaktériu­mokat az élesztőgombáktól elkülönítve, híg közegben szaporítják el, és az így kapott fermentumot, a tejsavas kovászt a tésztakészítés során összekeverik a liszttel, élesztővel, sóval, vízzel és a tésztakészítés egyéb adalé­kaival. Ennek az eljárásnak kétségtelen előnye a korábbi sűrű kovászos eljáráshoz képest, hogy annál lényegesen gyor­sabb, hiszen a híg közegben a tejsavbaktériumok gyor­sabban szaporodnak el, így a kovászkészítés a korábbinál rövidebb időt vesz igénybe. A tejsavbaktériumok híg kö­zegben (híg szuszpenzióban) való szaporításának azon­ban megvan az a hátránya, hogy — akár egyfajta, akár többfajta baktériumot szaporítanak — a fermentáció ne­hezen irányítható, előrehaladásának kívánt mértéke nehe­zen állítható be. Ezért úgy járnak el, hogy a fermentációt vagy a rendszer egyensúlyának beálltáig (vagyis a popu­láció növekedésének megszűntéig) folytatják, vagy egy tapasztalati úton meghatározott idő eltelte után sózással leállítják. (Hlebopekarn. Kond. Prom. 1974.4, 16 — 17. 1979. 12, 19 - 20 és 1980. 2, 19 - 20) Ennek az eljárás­nak a hátránya,hogy az így készített kovász nem tartal­maz életképes csíraanyagot, így nem használható fel újabb kovász készítésére, vagyis nincs lehetőség a körfo­lyamatban való gyártásra. A kovászkészítéshez minden esetben starter kultúrát kell használni. További hátránya, hogy az ilyen kovásszal készített kenyér rendszerint sava­nyú, íz-aroma anyaga nem felel meg a követelmények­nek. Legnagyobb hátránya azonban az, hogy maga a ko­vászkészítés, és így a végtermék minősége sem reprodukálható. Egyenletes és megbízható minőségű kenyér nagyüzemi előállítására ez az eljárás nem alkal­mazható. A találmány célja, hogy olyan tejsavas kovászos ke­nyérgyártási eljárást biztosítson, amely lehetővé teszi a kívánságnak megfelelő minőségű kenyér reprodukálható előállítását. Kísérleteink során arra törekedtünk, hogy kovászként egy meghatározott baktériumtörzs bármikor azonos mi­nőségben előállítható tenyészetét használjuk. Az találtuk, hogy ezt a célt elérhetjük, ha a kenyér és kenyér jellegű péksütemény tejsavas kovászos előállítása során a tésztakészítéshez kovászként a Lactobacillus bre­vis sp. F—31/2 tejsavbaktérium törzs 4,0—4,6 pH érté­kig tenyésztett fermentumát használjuk. A Lactobacillus brevis sp. F—31/2 törzset az Országos Közegészségügyi Intézetben a Mikroorganizmusok Nem­zeti Gyűjteményénél 1982. március 1-én 00230 számon 2 helyeztük letétbe. E baktériumtörzs tanulmányozása so­rán arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy annak te­nyészete a kenyér tartósságának biztosításához elegendő mennyiségű baktériumot tartalmaz, és egyúttal a kenyér kívánt íz-aromaanyagát is biztosítja, ha azt akkor hasz­náljuk fel kovászként, amikor tenyészetének pH-ja a 4,0--4,6 értéket, előnyösen a 4,4—4,5 értéket elérte. így egyetlen paraméter, a pH követésével elérhetjük, hogy a kovász minősége mindig azonos legyen. Nem szükséges, hogy a fermentumot e pH elérésekor azonnal felhasznál­juk a tésztakészítéshez. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy ha e fermentumot 5 °C és 15 °C közötti, előnyösen 8 °C és 10 CC közötti hőmérsékletre hűtjük le, akkor hosszú ide­ig, mintegy 100—120 óráig eltartható. A kovászt tehát a gyártás ütemének megfelelően használhatjuk fel. A tésztakészítéshez a tésztaanyagban levő liszt súlyára számítva 45—85%, előnyösen 56—76% fermentumot használunk fel. A tészta egyéb komponensei, nevezete­sen a liszt, víz, élesztő, só és egyéb adalékok mennyisé­gét, illetve minőségét az adott receptúra szerint választ­juk meg. Az eljárás további lépései nem kritikusak a ta­lálmány szempontjából. A találmány tehát nem igényel semmilyen változtatást a tészta feldolgozásának és a ke­nyér, illetve péksütemény kisütésének technológiájában. lényeges azonban, hogy a tejsavas kovászként használt fermentum csíraszáma megfelelő legyen. Azt tapasztal­tuk , hogy akkor kapunk egyenletesen jó minőségű termé­ket, ha kovászként a Lactobacillus brevis F—31/2 bakté­riumtörzs lOVml — 109/m], előnyösen 107 — 108/ml csíraszámú előtenvészetének vizes szuszpenziójára 30—40°C, előnyösen 36—38 °C hőmérsékleten tenyész­tett termentumat használjuk. Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti eljárásban használt tejsavas kovász elegendő mennyiségű életképes csírát tartalmaz, felhasználhatjuk előtenyészetként újabb tejsavas kovász készítésére. A találmány szerinti eljárás­hoz tehát körfolyamatban készíthetjük a kovászt. A gyártás megindításakor úgy járunk el, hogy a Lacto­bacillus brevis sp. F—31/2 törzs ampullás vagy steril táp­talajon készített tiszta sejttenyészetét steril táptalajra, cél­szerűen liszt vizes szuszpenziójára oltjuk, és 4,5 pH eléréséig tenyésztjük. Az így kapott úgynevezett első tiszta tenyészetet nagyobb méretben tovább tenyésztjük az előbbi feltételek mellett, majd a második tiszta tenyésze­tet liszt-víz szuszpenzióra oltva (ezúttal már nem sterile­­zett táptalajon) 4,5 pH értékig történő fermentálással kapjuk az előtenyészetet. A felsorolt tenyésztési művele­teket célszerűen a baktériumtenyésztés szokásos hőmér­sékletén, 37 °C-on végezzük. Az előtenyészetet oly mó­don használjuk tejsavas kovász készítésére, hogy mintegy 1 4—1:100, előnyösen 1:10 arányban ráoltjuk egy súlyrész lisztre számítva 3—10 súlyrész vízzel készített liszt-víz szuszpenzióra, és azon addig tenyésztjük, míg a rendszer pH-ja 4,0 és 4,6 köözötti értékre, előnyösen 4,4—4,5-re csökken. A kovaszkepzódes általában 1—1,5 óra alatt végbemegy. A találmány előnye, hogy lehetővé teszi egyenletesen jó minőségű kenyér, illetve péksütemény előállítását. To­vábbi előnye, hogy technológiai szempontból egyszerű, ráért a kovászkészítés körfolyamatban végezhető. Külön­leges berendezéseket, illetve műveleteket nem igényel, jól beilleszthető a kenyérgyártás szokásos technoló­giájába. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents